Versek




Fecske Csaba
                             Előszó


nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

minek is mondanám süket
a világ úgysem érti meg

összeszorítva ím a szám
hallgatok konokul az ám

ha ki nem szól bölcs marad
költő a nyelv szajhája vagy

minek is szólni Istenem
a szó súlyát nem ismerem

nem mondhatom el senkinek
nem mondom el hát senkinek

tudom én betörnék fejem
ha szólnék volna mit de nem

mint zárlatos drót sercegek
őszinte lenni nem lehet

miként a többi bús tulok
bőgni olykor felbuzdulok

azt üzenem mindenkinek
nem mondok semmit senkinek






Megjelent a Bárka 2008/1 számában (január végén)






Kapcsolódó:
A szépirodalom rovat legfrissebb írásai:

Gömöri György verse
Iancu Laura verse
Kiss László prózája
Banner Zoltán verse
Nagy Katalin Erzsébet prózája
Nagy Mihály Tibor verse
Becsy András verse
Vári Fábián László verse


Főlap

2008. január 31.
Kovács Dominik és Kovács Viktor tárcái Barnás Ferenc tárcái
A gimnáziumigazgató és a főispánFiumei forgószínpad
Petres Kincső: Égetett szienaGulyás Gábor: Kereszteződések
Benedek Szabolcs: A férjed a legjobb barátomFarkas György verseiAyhan Gökhan verseiFinta Éva versei
Bencsik Orsolya: A fogatlanrólAndrásy József: Egy másik életZsidó Ferenc: A leghosszabb óraDarvasi László: Hugó hazajövetele Amerikából
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

        Jókai Színház Bekescsaba.jpgnka-logo_v4.pngmka_logo_mk_logo.pngpk__-logo_hun-01.pngMMAlogoC_1_ketsoros__1_.jpg