Poós Zoltán
Állami Áruház -
Egy letűnt korszak tárgyai, kiadványai
Fekete-fehér sztárkártyák
Volt idő, amikor a zene maga volt az X. Józsika mindent be tudott helyettesíteni ebbe az X-be, szexet, drogot, még a rock and rollt is. Maga volt az ismeretlen, ezért mit volt mit tenni, a nyomába eredt. Hallgatta a Vasárnapi koktélt az ünnepi ebédek előtti párás, puha, főtt karfiol illatú homályban, várta a Rádió és Televízió Újságot, hogy majd aláhúzza a Tánczenei koktélok műsorlistájából a tutit. És hogy talál egy-egy raszteres képet Alain Delonról, Bridget Bardot-ról és a Piramisról.
Az első lemezjátszóját csak 1982-ben kapta meg, addig a rádió volt a kapcsolata a világgal. Mindenért hálásnak mutatkozott, amiben volt egy kemény akkord. Az Ötödik sebesség (Ifjúság, politika, kultúra) főcímében elhangzott egy riff, közvetlen a Bergendy-féle szignál után, arra minden hétfőn, szerdán és pénteken rákészült, pedig nem volt több, mint hat másodperc. Ült a folyosón, fejtette a száraz babot a levágott csövű Trapper farmerében, és arról ábrándozott, hogy felpakolja az IFA-ra a Marshallt, maga mellé ülteti a Fender Statót, és elmegy a haverjaival fellépni Békéscsabára, a Téglába, vagy azon is túl, Tokióba, a Budokánba. És mellette ül majd Bo Derek, Bridget Bardot és Révész Kölyök is, aki, mivel jó barát volt, felcsengette egy álmos hajnalon. Lerúgta magáról a halványkék kacsás plédet, és járatni kezdte az IFA-t, és odaerősítette sztárkártyáit a műszerfalra, nehogy kivigye őket a huzat, majd az ablakot leeresztve kidobott a Május 1 téesz gépállomása előtt az ablakon egy Lánchíd konyakos üveget.
Bármily hihetetlen, de a Vasfüggönnyel és Marx-összessel körbezárt Magyarországon már a hatvanas években is voltak ún. sztárkártyák, amiket Józsika a József körúti trafikokban és a hínárszagú Balaton-parti bazárokban vett, vagy ólomboxert és NDK lemezjátszótűt adott érte cserébe.
Józsika haverjai, akik légpuskát és hangszórókat is loptak a szertárból, egyszer csak a hypo szagú szakközépiskola folyosóján megálltak az 1958-as érettségi tablók alatt, és azt mondták: csajszi, indián, angyal... Érdekel? És Józsika azt mondta: naná. És azt sem tudta, melyiknek örül jobban, az indiánnak vagy Bridget Bardot-nak. Persze, Bridgetnek.
Először Hendrei Tibor beatfilozófus készített csempészett magazinokból fotózott képeket, aztán vagy elkobozta azokat a rendőrség, vagy nem. Hedreit szexapónak is hívták, az Omega Rockapó című száma róla szól, finomított címmel és megfésült szöveggel. A Kopár néven is ismert Hendrei nemcsak összetartotta az éppen hogy elkezdődött beat-mozgalmat. A Bergendy Vén hobó című száma is róla szól, még szép, Radics Bélának is az öreg Kopár mutatta meg a Jimi Hendrix-lemezeket.
A sztárkártyákat újrahasznosította a magyar kisipar, zsebtükrökben, pénztárcákban tűntek fel, de a meztelen nős fotók már Józsika biciklibelső javításához használatos kis dobozkájából hullottak ki.
Szex-Kresz
Míg Földes László Hobo arról panaszkodott, hogy amikor ő kissrác volt, a Helgát nem játszották, addig Józsika már ismerte a Szex-Kreszt, melyből megtudta, hogy pettinggel is teherbe ejtheti a lányt. Aki hatodikos korában elolvasta a könyvecskét, jobban rettegett a pettingtől, mint a felvételitől az autószerelő szakközépbe.
Józsika a kiadványt lapozva látott meztelen nőket, szex-jelenetet és magát az ejakulációt is egy 3D-s jellegű rajzon. Azelőtt csak a Rakéta regényújság és a Magyar Ifjúság raszteres fotóin nézhetett meztelennős képet, illetve a Tollasbálokban és a SZÚR magazinban. Nagyon is megbecsülte a Szex-Kreszt, mindig nála volt.
Átok reá, ki elhajítja kezéből a nép zászlaját.
A battonyai 1. számú általános iskolai diákjai kívülről tudták a füzetet. A Mecsek lankáit járva Józsika előadást tartott a vándortáboros pajtásainak, hogy mi a coitus interruptus, a timidon zselé és a hőmérőzés.
Arra a kérdésre, hogy normális-e, ha valaki 18 éves korában még szűz, a füzet bölcse ezt válaszolta: „Határozott igennel lehet erre felelni, akár fiúról, akár lányról van szó. Sokan csak hencegnek azzal, hogy már éltek szexuális életet, és ezzel másokat is meggondolatlanságra késztetnek." Bár Józsika 12 éves volt, a válasz nem nyugtatta meg. Újra és újra átpörgette a Szex-Kreszt a suli szeméttárolója mögött, míg képzeletben a piszkos betonfalra rávetítette a Kék lagúna tengerparti jeleneteit.
Hahota
A Hahoták 1980 őszétől boldogították az úttörőket, megmutatva hogy piros nyakkendősnek lenni menő, mert a kis pajtásoknak tök klassz a humora, és az őrsi óra is csupa móka és kacagás - főleg ha a Hahotából olvasunk fel vicceket. A Hahota sikerre volt ítélve. Hívogatóan színes címlap. Elfért a zsebben. Vetésforgóban jöttek a viccek, a rejtvények és a képregények. Kizárólagos célja a szórakoztatás volt, ami az ún. ifjúsági sajtó kategóriájában meglepő, hiszen még a rock and rollal kibélelt Ifjúsági Magazint is ideológiai fegyverként használta a rendszer. Előképe az úttörő zsebkönyvek voltak, illetve a Pif magazinok hasonló zsánerű kiadványai. Pif kutyus a francia kommunisták kabalaállatkája volt, ha tíz percig pislogva néztük, Leninné változott.
A Hahoták nem tűntek el a rendszerváltással, túlélték az 1990-es fordulatot, 1992-ben Hahota Évkönyv jelent meg az ismert logóval és arculati jegyekkel.
Elsősorban a 10-14 éves korosztályt vették célba, de a gimisek ugyanolyan lelkesen forgatták, mert alkalomadtán egy-egy jó viccet is beszerkesztettek a könyvecskébe, ugyanakkor nem véletlen, hogy Józsika többször nyögött fel a nagyszünetben. Öregem, ez olyan rossz poén volt, minta csak a Hahotából olvastad volna...
Kockás
Igaz, hogy publikált képregényeket a Pajtás, a Füles és a Hahota is, mégis Józsika a gulyáskommunizmus fénypontjának a Kockás képregény magazin 1981-es megjelenését tartotta.
Igaz, hogy a Mozaik magyar nyelven is kapható volt, de valahogy mindig NDK-s maradt, Józsikának az ostromgépekről is a német konyhai turmix jutott eszébe. Hiába járt Abrax, Brabax és Califax az ókori Görögországban vagy a Dunántúlon, minden bokorban ott láttunk egy Stasi-ügynököt. Na jó, nem, mert gyerekként fogalmunk sem volt a Stasiról, az NDK-s legények mégsem hozták azt a lazaságot, amit a Marvel-képregények. Igaz, hogy a francia Valliant kiadványok mögött a francia szalonkommunisták álltak, mégis minden ízükben olyanok voltak, mint a New York-i rokonaik, mintha a Rahan-epizódokról szóló kreatív értekezleteken ott ült volna Batman és a Csodálatos Pókember is.
A Kockás nagy sztárja Rahan volt, aki még a kor tetoválóit is megihlette. Baracskán nemcsak nagymellű sellős tetkókat készítettek, hanem Rahant is, aki olyan vagány ősember volt, hogy ha odatolnak elé egy Hammondot, remekül hozta volna a Children Of The Revolutiont.
A család kiterjedt rokonságához tartozott még Dr. Justice, a balos James Bond, Herkules, a macska, Leo, a leopárd... és az internacionalizmus jegyében Kajla, a piros nyakkendős magyar úttörőkutya is. Az első Kockás 1981 őszén került a standokra, és valamikor a rendszerváltáskor szűnt meg, amikor a Hahotákkal és az 1978 óta gyűjtött Ifjúsági Magazinokkal együtt felkerültek a padlásra, hogy aztán befedjék őket a Reform és a Hitel lefűzött példányai.
