Tárca
Bödőcs Tibor
Hrabalról
Hrabal Úr történeteit tizenöt éve ismerem. A nehézsúlyú mítoszépítő, a fedett pályás sampion, az elsőrangú írni és élni tudó könyveinek hatására én is számolgatom a torkomon lefolyó sörtavakat, én is látom az ember árnyas és napfényes oldalát, én is igyekszem a másnaposságot a költői trauma abszolút értékeként megélni. Kocsmából hazabotorkálva sokszor az ő mondatai a mankóim. Hányszor suttogtam a búcsúszentlászlói éjszakának, a mámor Escher lépcsején billegve: „leöntött abrosz a lobogóm"! Hányszor oltottam bűntudatom tüzét az „elhasznált testet kell a sírba tenni"-t dünnyögve! Hányszor volt balzsam másnaposságomra a „máj elgyötörve, de azok a gyönyörű vesék" vigasza! Hány embert próbáltam a megvilágosodás gyémántkapuján belökdösni a „mindig elborzadok, hogy az emberek nem borzadnak el, mily rövid is az élet, milyen kevés idő jut bolondozásra és részegségre, amíg még van rá idő bőven" mondatgyöngyöt kezébe adva!
A Simson-kentaur Jenő, a muslinca-glóriás Ferus, a fázisceruza kezű Bandi bácsi felfedezéséhez tőle kaptam a megfigyelőállást, miszerint beobachtungstellét.
A jó Bohumil nem potyomkin piált, de ne feledjük, nem csak láncivó, láncolvasó is volt. Húsz éves korára jött rá, hogy a szemfehérje nem csak az aranyló sertől lehet véreres.
Akkortól aztán nagykanállal falta a kultúrát. Nem csak a szépirodalmat kezdte el gargantuai méretekben tányérjára halmozni, a filozófiai művek is alapvető szellemi élelmiszerei lettek. Képzőművészeti műveltsége legendás volt. Az altamirai barlangrajzoktól Warhol konzervdobozaiig minden megcsillant retináján. A pocokként felhalmozott, spájzban penészesedő tudásnál is fontosabbnak tartotta azonban Lao Ce „az igazi tudás a nem tudás", vagy mondhatjuk az athéni kandi kamerás Szókratésszel is „az egyetlen tudás a semmit sem tudás" gondolatát.
Életműve több ponton kapcsolódik a Bahtyin által karneváli világérzékelésnek nevezett jelenséghez. A karneváli kultúra szamárfülmutatás az Egyház és az Állam, e két, komolyképű Unalomgyár feje fölött, Jagger-nyelvöltés a sok karót reggelizett, önmagát fontosnak gondoló ostobára.
Megnyugtató, hogy mesterünk is volt nebuló, Jakob Böhmétől tanulja meg az egy apokrif Simon and Garfunkel számcímre emlékeztető, Gyöngyök a mélyben filozófiát. „Rájöttem, hogy mindazoknak az embereknek, akiket szeretek, megvan a maguk gyöngyszeme a mélyben, általában anélkül, hogy tudnának róla" - vallja az Arany Tigris legendája, a közép-kelet európai irodalom Maradonája.
Ebből az alapállásból azonban nem altruizmus következik. Nem naiv, elnéző emberszeretetről van szó. „Nem nézett el ő semmit, csak épp rajongott a teremtés iránt, pogány rajongással írt az ember szépségéről és az ember rútságáról" - mondja Esterházy.
Majdnem-irodalomtanárként beszélhetnék itt arról, ahogyan rakoncátlan prózáján felrémlik a diktatúra sziluettje. Megemlíthetném, hogy amit az Óceán másik felén dripinggel és action painting-gel érnek el a popart művészei, azt ezen a tájon a beázás, a talajvíz és az anyagfáradás végzi el, de emezt is lehet kiállításként csodálni. A happening, body art, environment, ready made, assemblage szavakkal zsonglőrködhetnék, de semmi kedvem hozzá, most, mikor ömlik a napfény, mint a pilseni tizenkettes. A nagy irodalom megfejtéséhez amúgy sem elég a hozzávalók ismerete:
Fogd a kocsmanyelvet, 80 évig áztasd szépirodalommal, hedóniával, súlyos, sűrű XX. századi idővel, majd adj hozzá 40 deka prágai iróniát és 1 evőkanál Monarchia-nosztalgiát!
A pult melletti elbeszélést csavard be bölcselettel, humorral!
A spleen-t habard el hurráoptimizmussal és kisnépektől beszerzett paranoiával!
A hétköznapok világát a fantázia, a mítoszok, a legendák, a filozófia és a líra öntetével öntsd nyakon!
A szentet és a profánt kockázd apró darabokra. Lendületes prózában tálald!
Ha ezt tudjuk, akkor is titok marad, mitől oly ínycsiklandó a Hrabal-konyha.
Művei hegy- és vízrajza pompás vidéket mutat. Itt sorakoznak polcomon a Hrabal Aranycsapat legendái. A kapuban Pepin bácsi zseniális történetniagarája, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak. A beton-hátvédsor: Véres történetek és legendák, Egy osztályismétlő emlékezései, Díszgyász. Az áthatolhatatlan középpálya: a pecsételős, érfelvágós, Tapicska uras Szigorúan ellenőrzött vonatok. A 18 nap alatt kihordott Őfelsége pincére voltam. A városka, ahol megállt az idő gyermekkori Madeleine kekszeivel. A hajlevágós, kéményre mászós, üvöltözős Pepin bácsi-s Sörgyári capriccio, a szépen szomorú Harlekin milliói. A mindig gólveszélyes csatárok: a Túlságosan zajos magány és a Gyöngéd barbárok.
Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!
A Simson-kentaur Jenő, a muslinca-glóriás Ferus, a fázisceruza kezű Bandi bácsi felfedezéséhez tőle kaptam a megfigyelőállást, miszerint beobachtungstellét.
A jó Bohumil nem potyomkin piált, de ne feledjük, nem csak láncivó, láncolvasó is volt. Húsz éves korára jött rá, hogy a szemfehérje nem csak az aranyló sertől lehet véreres.
Akkortól aztán nagykanállal falta a kultúrát. Nem csak a szépirodalmat kezdte el gargantuai méretekben tányérjára halmozni, a filozófiai művek is alapvető szellemi élelmiszerei lettek. Képzőművészeti műveltsége legendás volt. Az altamirai barlangrajzoktól Warhol konzervdobozaiig minden megcsillant retináján. A pocokként felhalmozott, spájzban penészesedő tudásnál is fontosabbnak tartotta azonban Lao Ce „az igazi tudás a nem tudás", vagy mondhatjuk az athéni kandi kamerás Szókratésszel is „az egyetlen tudás a semmit sem tudás" gondolatát.
Életműve több ponton kapcsolódik a Bahtyin által karneváli világérzékelésnek nevezett jelenséghez. A karneváli kultúra szamárfülmutatás az Egyház és az Állam, e két, komolyképű Unalomgyár feje fölött, Jagger-nyelvöltés a sok karót reggelizett, önmagát fontosnak gondoló ostobára.
Megnyugtató, hogy mesterünk is volt nebuló, Jakob Böhmétől tanulja meg az egy apokrif Simon and Garfunkel számcímre emlékeztető, Gyöngyök a mélyben filozófiát. „Rájöttem, hogy mindazoknak az embereknek, akiket szeretek, megvan a maguk gyöngyszeme a mélyben, általában anélkül, hogy tudnának róla" - vallja az Arany Tigris legendája, a közép-kelet európai irodalom Maradonája.
Ebből az alapállásból azonban nem altruizmus következik. Nem naiv, elnéző emberszeretetről van szó. „Nem nézett el ő semmit, csak épp rajongott a teremtés iránt, pogány rajongással írt az ember szépségéről és az ember rútságáról" - mondja Esterházy.
Majdnem-irodalomtanárként beszélhetnék itt arról, ahogyan rakoncátlan prózáján felrémlik a diktatúra sziluettje. Megemlíthetném, hogy amit az Óceán másik felén dripinggel és action painting-gel érnek el a popart művészei, azt ezen a tájon a beázás, a talajvíz és az anyagfáradás végzi el, de emezt is lehet kiállításként csodálni. A happening, body art, environment, ready made, assemblage szavakkal zsonglőrködhetnék, de semmi kedvem hozzá, most, mikor ömlik a napfény, mint a pilseni tizenkettes. A nagy irodalom megfejtéséhez amúgy sem elég a hozzávalók ismerete:
Fogd a kocsmanyelvet, 80 évig áztasd szépirodalommal, hedóniával, súlyos, sűrű XX. századi idővel, majd adj hozzá 40 deka prágai iróniát és 1 evőkanál Monarchia-nosztalgiát!
A pult melletti elbeszélést csavard be bölcselettel, humorral!
A spleen-t habard el hurráoptimizmussal és kisnépektől beszerzett paranoiával!
A hétköznapok világát a fantázia, a mítoszok, a legendák, a filozófia és a líra öntetével öntsd nyakon!
A szentet és a profánt kockázd apró darabokra. Lendületes prózában tálald!
Ha ezt tudjuk, akkor is titok marad, mitől oly ínycsiklandó a Hrabal-konyha.
Művei hegy- és vízrajza pompás vidéket mutat. Itt sorakoznak polcomon a Hrabal Aranycsapat legendái. A kapuban Pepin bácsi zseniális történetniagarája, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak. A beton-hátvédsor: Véres történetek és legendák, Egy osztályismétlő emlékezései, Díszgyász. Az áthatolhatatlan középpálya: a pecsételős, érfelvágós, Tapicska uras Szigorúan ellenőrzött vonatok. A 18 nap alatt kihordott Őfelsége pincére voltam. A városka, ahol megállt az idő gyermekkori Madeleine kekszeivel. A hajlevágós, kéményre mászós, üvöltözős Pepin bácsi-s Sörgyári capriccio, a szépen szomorú Harlekin milliói. A mindig gólveszélyes csatárok: a Túlságosan zajos magány és a Gyöngéd barbárok.
Olvassanak Hrabalt, vagy vásároljanak mosómedvét!!
2012. január 31.
