Ayhan Gökhan
Miért a házasság?
Feleségemnek
Feleségemmel négy hónapja élünk együtt. Házasság, ó, te fehér szavú főnév! Milyen szép, milyen egyszerű. Korábban tartottam a dolog gyakorlati megvalósításától, mi több, erősen elleneztem. Az igazsághoz hozzátartozik, korábban nem ismertem a feleségem. Nem volt fogalmam róla. Jó ideje van, szerencse, jó ideje vannak fogalmaim róla, mint szerelem, lélektárs, béke.
A házasság intézmény, és mint ilyen elhivatott, meg kell jegyeznem, az egyetlen épelméjű és hasznos ötlet az ember létrehozta megannyi bántó képződmény között. Mennyire felemelő és örömteli, hogy az ember fia a saját testrészével (értsd: oldalbordájával) köt házasságot és lép közös háztartásba.
Azt terveztem, a házasság épületes erényeiről fogok itt most beszélni, eddig viszont nem jutottam el odáig, helyesebben, nem jutottam túl magamon. Azon a boldog légkörön, ami a házasság beszippantásával jár, azon a lebegős hangulaton és eufórikus érzésen, ami csak a szeretett lénnyel való összekötés során érheti az embert. A saját oldalbordánk szeretése, cirógatása, becézése, ölelgetése, csókolása, figyelése, nevetése kimondhatatlanul nagy élmény, a kozmosz és ez a kis földi világ nyer általa értelmet.
Úgy másfél éve egy Kopp Máriával készült, Vigiliában megjelent interjú hívta fel a figyelmem a házasság jelentőségére, a vörösbor életmentő hatásával felérő fontosságára. Ez nem vicc. Férfiak, veszély leselkedik mindenkire, aki a szerelem mélyvízébe nem merül kellőképpen és bátran alá, megijed a felszínen összezáró hullámoktól. Szívinfarktus, melankólia és egyéb kellemetlenségek azok számára a jövő, akik a magányosság zöld mohával belepett odújából kipislantást választják. Ismétlem, nem viccelek!
Aztán az ébredések és utazások. Milyen jó, a feleségünket látni minden reggel elsőként, hosszú utazásra két jegyet váltani és dupla bőröndöt, dupla ruhaneművel megtöltve csomagolni, közösen észrevenni egy idegen táj megannyi változatosságát. A kávéházban két kávét, a vadasparkban két jegyet kérni, otthon kétszer annyi villany - és gázszámlát fizetni.
Miközben ezt írom, Elvis Presley bizsergetően zseniális hangja szól a számítógépből, és valahol ezzel, Elvis zenéjével fogható körül a házasság, Elvis hangja a házasság zenéje, csiklandozó, gyönyörűséges. Mint Kosztolányi verse, Heltai és Móra Ferenc prózája, a házasság ezekkel írható körül, fogalmazható meg másképp. Mi a házasság? A Feleségem a fürdőszobában mosakodik, és az az idő, ami az ő esti mosakodása és az én itteni írásom, itteni üldögélésem között eltelik, de úgy, mintha egy városszéli megállóban várnám éjfél körül az emberektől kiürült környéken és nézném az órám, az a gyötrelmes pillanat, amíg a mosdókagyló fölé hajol és bevizezi az arcát, körülbelül ehhez mérten fogalmazhatom meg, a jelenléte hiánya okozta fájdalommal azonosíthatom, házasság ide és házasság oda, a lehetséges világok legeslegjobbika.
