Tárca

 

 

 

 

Grecsó Krisztián

 

A város meg a nő

 

 

A város meg a nő: örök téma, de imádjuk.

 

Pest egy vérlázítóan gyönyörű nő, akiért örömmel eldobod az egzisztenciádat, földúlod a családod, megtagadod a vallásod, pedig tudod, hogy egyetlen éjjel lesz, amikor reggelig a tiéd, mikor nem rendel éjfél után taxit. Sajnos, barátom, Pest ilyen. Hogy Buda? Ő más típus, Buda egy negyvenes úrinő, saját sportautóval, remek karban, hetente háromszor teniszezik, kicsit úszik is és sok szauna. Buda olyan hevesen ölel, hogy sikolya még napokig a füledben marad, és bármennyit kutatsz is az emlékeidben, soha ilyen orgazmusban nem volt még részed.

 

A város meg nő: mindig új téma, kérlek.

 

A nő maga a bűn, önmagáért nem érdemes szépnek lenni. Öncélúan nem igazságos szépnek lenni. A túlzott szépségért tragédiával szokás fizetni, és az ilyen nők után Dunába ugranak a főpincérek, a Lehel téri zöldséges kofák előkeresik a gázpisztolyukat, a Károlyi Mihály utcában három jogász irodában is ott tanúskodnak a fenékig kiivott arzénos fiolák, a Veres Pálnéban bezárnak az éttermek, a Kecskemétiből elmaradnak a pökhendi jogászok, reménytelenül szerelmes rakodók búslakodnak a vásárcsarnok széles termében.

 

A nő maga persze ártatlan.

 

Kecses, csöppenő melle, hegedű háta, érinthetetlen bőre van, nem ő bűnös, csak kíméletlen szépségében hordozza a mételyt. Nem azért, mert csábító, hanem, mert ellenállhatatlanul az. Nincs remény, választás, egérút. Látszatra persze minden patyolat-tiszta, mint egy délutáni, belvárosi sétán. Ugyan mi elítélni való van abban, ha - karunkon asszonyunkkal - egy laza fröccsöt iszunk valahol a Damjanich utcában, utána édes bódulatban átsétálnánk a fasorig, tovább a Bajzán, ki az Andrássyra? Jelentkezzen, aki azt meri mondani, hogy elvetemült csalók vagyunk! Pedig a Benczúr utca sarkán szembejön egy tehetséges festőmodell, és egy pillanatra összevillan a tekintetünk. A romlás megállíthatatlan, ennyi elég, vége, megkívántuk, nem is lejtő ez, szakadék.

 

A város, a nő, meg mi: zavaros kombinációk.

 

A város meg nő, tudod, folytonos találkozás.

 

Nem olyan régen, tán tavaly, mentem haza egy szerkesztőségből, és a Szépvölgyi úton szembejött egy gyönyörű kismama. Nagyobbik gyermeke biciklit tekert. Harangoztak a Bécsi úti templomban. Megbámultam az asszonyt, ahogy egy bárdolatlan járókelőhöz illik. Szép volt, és nem bűnösen az. Van remény, gondoltam, de tudtam, hogy hazudok megint.

 
 
 

 

 


2010. augusztus 30.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Szabó T. Anna tárcái Szív Ernő tárcáiSzálinger Balázs tárcái Sándor Zoltán tárcái
Versek
Kiss Judit Ágnes: Rejtett szárnyakBertók László verseiDávid Péter versei Bánkövi Dorottya versei
Prózák
Oravecz Imre: Feljegyzések naplemente közbenBogdán László: Utazás hazaHáy János : Az új nőDarvasi László: Az idő szaga
Kritikák
Szimfónia regényreMivé válhat a világunk, HA…Több irodalomtakarót a csupasz szenvedélyreVégtelen keresés - a Simon Péterről
Drámák
Acsai Roland: Farkasok Pozsgai Zsolt: A SzellemúrnőGyőrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalon
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA