Fazekas Ibolya

 

Botticelli és a szecesszió

- a frankfurti Städel Múzeum Botticelli-kiállításának apropójából

 

Botticelli lázban ég egész Európa.

A firenzei Uffizi palota lassan legkeresettebb és legnyüzsgőbb részévé válik a Tavaszt és a Vénusz születését reprezentáló terem. A többnyire a Mediciek műkincseit őrző múzeum igen gazdag egyéb értékes műalkotásokat is rejt Michelangelótól Tizianóig, mégis az útbaigazító nyilak a látogatókat már a bejárati csarnoktól egyenesen a fent említett mestermunkákhoz vezetik. És hogy milyen hosszú az út odáig - pedig csak néhány teremről van szó - azt csak az tudhatja, aki már egyszer látta őket, és újra meg szeretné pillantani a remekműveket. Lenyűgöző látvány.

A frankfurti Städel Múzeum mintha egy apró Uffizivé vált volna e télen. A november 13-tól február 28-ig tartó időszaki kiállítás Botticelli címmel soha nem látott érdeklődésnek örvend. Vitathatatlanul a legsikeresebb vállalkozása a frankfurti intézetnek. Két héttel a kiállítás vége előtt több mint 271 000-en látták az olasz mester több mint negyven munkáját, a nyitva tartást este 9 óráig hosszabbították meg, a hétvégi napokban éjfélig látogatható a Städel. Még a hétköznapokon is 50-100 méter hosszan cikázó sorok fagyoskodóit keksszel, teával és a farkasordító hideg enyhítésére fűtőtestekkel buzdítja a múzeum a türelmes, kitartó várakozásra. Míg Európa másik felén ugyancsak kitüntetett figyelemben részesítik a firenzei mesternek és annak egész korszakának művészetét. A budapesti Szépművészeti Múzeum két éven belül kétszer is Botticelli nevével csalogatta magához a képzőművészetek kedvelőit. A 2008-ban A Mediciek-fénykora - Élet és művészet a reneszánsz Firenzében című kiállítás egyik legrangosabb darabja ugyanaz az alkotás volt, amelyet most a Majna parti város birtokol négy hónapra: Pallasz Athéné és a kentaur. Idén Botticelli egyik kevésbé méltatott darabját, a Virginia történetét állította ki a budapesti múzeum.

Sandro Botticelli micsoda csillagzat alatt született! Micsoda együtthatóknak köszönhetjük, hogy most alkotásai mindannyiunk lelki táplálékai lehetnek! Személyiség, idő és körülmények koincidenciája. A 15. század Firenzéje kecsegtette a legtöbb reménnyel a tehetséges művészeket Európában. A Medici-család művészetpártolása olyan gyümölcsöző műhellyé avatta az Arno parti várost, amelyhez fogható talán csak a „fin de siècle" Párizsa az európai művészettörténetben. Csodálatos korszak, csodálatos város! Firenze a Paradicsom kapuja, Firenze az első állványozatlan kupola Brunelleschitől, Firenze Michalangelo Dávidja és Donatellóéi is, Firenze Leonardo Da Vinci Angyali üdvözlete, Tiziano Urbinói Vénusza, Firenze a Palazzo Pitti, a Palazzo Strozzi, a  Palazzo Vecchio, Firenze a San Marco, a Santa Croce, a Santa Maria Novella, a San Lorenzo és a Medici-sírok újból Michalangelótól, Firenze a Ponte Vecchio és annak minden egyes aranyművese és fényben áradó ékszerüzlete, Firenze árkádok és kerengők, sikátorok és piazzák, Firenze a Boboli-kert, Firenze Fra Angelico, Giambologna, Filippo Lippi és Raffaello is, Firenze freskók és márványpadlók, és igen Firenze Botticelli. Botticelli Firenze. Örökre egyek, mint anya és gyermeke. Mert mi Firenze Botticellinek? Versenyhelyzet, motiváció, inspiráció, ugyanakkor a tudás és a tapasztalatok megszerzésének lehetősége. Mindaz, amit egy zsenikből álló „művésztelep" nyújtani tud.

Mielőtt Botticelli végleg elfoglalta volna helyét ebben a műhelyben, egy másikban kezdte el inaséveit. Ötvösnek tanult mielőtt átpártolt volna a festészethez. Elementáris tényező a későbbi művészetét vizsgálva. Nézzük csak meg Simonetta Vespucciról készült egyik portréját, amely most a frankfurti Städel Múzeumban is látható, mint a három tematikus egység közül az egyik, a portrékat és idealizált képeket kiállító rész centruma.

 

Ahogyan a gyöngyök füzérei át- meg átszövik az egész hajkoronát, a színkontrasztok által a fejtetőn és a mellen lévő ékszer hangsúlyos kiemelése az arcról a díszítő elemekre vonja el a figyelmet. A dekorativitás Botticellinél nem az ábrázolás eszköze, hanem a kifejezendő tartalom maga, azaz a fenség allegorikus jelenléte. A szépség és az erény fensége. Az ékszerek mellett női alakjainak jellegzetes arany hajfürtjei, a ruhák, kelmék arany mintái és azok aprólékos kidolgozottsága mind-mind a drágakövekhez és az ékszerészek kedvelt alapanyagához, az aranyhoz való alkotótársi viszonyból is eredeztethető. A reneszánsz mester nőiség idealizációjáról nem beszélhetünk az ornamentikus ábrázolás említése nélkül. Ahogy az arc bájos szépsége, a test erotikussága, főként a kecsesen ívelt nyak finomsága a festő ideálképeinek sajátos ismertetőjegye, úgy az aprólékos díszítettséget is számon kell tartanunk, ha Botticelli „formanyelvéről" akarunk szólni. Gyöngyök, medálok, nyakékek, azaz a földi, ember által alkotott legdrágább értékeken kívül van egy másik módja is a festőnek, amellyel az eszményi nőalakokat megformálja. Ez pedig a növényi mintákra alapuló hullámzó ornamentika.

 

 

A Pallasz Athéné és a kentaur című alkotás (1482 körül) a Städel Múzeum allegorikus képeket kiállító termének reflektorfénybe állított darabja. A Tavasznál (1477-78) pár évvel később született alkotásra visszafogottabb díszítettség jellemző. A babérlevelek Athéné karján való átfonódása és a levegő könnyedségű áttetsző ruha az istennőt a természeti világ részévé hasonítja.

A reneszánsz női eszménykép attribútumai - szépség, tisztaság, szüzesség, erényesség - a természetéivel egyezik meg, épp emiatt lesznek Botticelli kedvelt motívumai. A növényi világ színei, organikus gömbölyded formái egyrészt a női ideálkép allegóriájának kiteljesítői, azaz a kép jelentésének megformálói; másrészt az érzékekre ható lenyűgöző látvány megvalósítói, azaz az esztétikai gyönyörök forrásai.

Századokkal később megszületett egy stílusirányzat, amelyben ugyanezek a hangsúlyos elemek kapnak szerepet: nagymértékű dekorativitás, természeti elemek felé való fordulás, növényi és hajlékony minták kedvelése, arany hangsúlyos szerepe, női szépség gyakori tematizálása. Talán beszéljenek helyettünk a képek:

 

 

A szecesszió formanyelve kísértetiesen hasonlít Botticelli világához. A női arc és pillantás jelentősége, ahogy a lágy, áttetsző kelmék kirajzolják a test vonalait, a virágmintákon kívül a csillogó ékkövek, mint kedvelt dekoratív elemek, valami közös világnézetről adnak számot. Lehet, hogy Botticelli művészete értelmezhető a szecesszió felől is? A szecesszió a 19. századvég dekadens, dezilluzionista szellemiségéből való kilépést kísérelte meg.  Ezt az értelmet hordozza a szó jelentése is: kivonulás.

A reneszánsz mester képei honnan hová vonulnak ki? A realitásból egy gyönyörű álomvilágba, az ideák világába?

Botticelli és a szecesszió. Talán merész összevetés, de hogy valami közös van bennük, az egyszer biztos. És hogy e kornak szüksége van rájuk, az is egyszer biztos. Kivonulásra van szükségünk. És hogy ez nem csak e sorok írójának a véleménye, tanúsítja a Mucha-kiállítások sikertörténete, a Klimt-képeket őrző Belvedere növekvő bevétele.

Botticelli és a szecesszió. Maradjon egy gondolatcsíra, amelyen elmerenghet az olvasó a fenti csodaszép képek élvezete közben.

 

 

---