Füzi László
Korszerűtlen gondolatok
Beszámoló Pintér Lajos új verseskönyvének olvasásáról
Pintér Lajos új, Tiszavirág című kötetének versei értékekről szólnak, az értékek védelméről, mintegy válaszként korunk értékpusztító világára. Tudatosan fölépített kötettel találkozunk, a kötet alapvető motívumai, tiszavirágzás, szelídség, gyermekkor, emlékezés és maga a versírás visszatérően jelen vannak a versekben, s átszövik az egész kötetet.
a hídról nézzük
nézd
nézd
virágzik a tisza
a hídról nézzük
csongrádnál
ahogy virágzik szerelmes
folyónk
futkározunk
kiáltozunk
mint a gyerekek -
olvasom az egyik tiszavirág című versben, a másik hasonló címűben ez szerepel:
állok a tisza
felett
júniusi hóhullásban
virágzik a tisza
virágzik
szalad és kiabál
egy gyerek
aki voltunk
szalad velünk a múltunk
- a harmadik hasonló című pedig így írja le ezt a páratlan természeti jelenséget:
szita szita
emlékezet
júniusi
hóhullás a
tisza felett
Láthatjuk, a természeti jelenség leírását a költő kinyitja a múlt, a gyermekkor irányába, a kötet meghatározó motívumai mellé így társulnak a valamikori világ, a családi élet, az otthon, a gyermekkor, az Eötvös Kollégium, a barátságok képei, s mindaz, ami a közösségi léthez kapcsolja az embert. Mindig az egykori és a mostani világ szembeállításával találkozunk. „álmomban éjjel/ otthon voltam /ötven éve elhagyott / otthonomban" - mondja a vers, s következnek a valamikori családi élet képei. „még gyerek / rövidnadrágos gyerek voltam/ amikor azt az/ ezüstkárászt kifogtam" - mondja a vers, s következnek a vízparti élet képei, „régi füveskönyveket / lapoztunk nagymamával" - mondja a vers, s következnek a mai versek az egykori pálinkákról, füvekről, illatokról. „apám jön a / temetőből" - mondja a vers, s következnek a magyar irodalom ritka apaverseinek gyönyörű darabjai. Pintér Lajos, ha nem is azzal a következetességgel, mint Villányi László tette azt a mondja édesanyám című kötetében, a maga gyerekkori világát építi fel, értékőrzésként és értéktanúsításként, a hagyományos líraiság őrzőjeként. Pintér azonban nem a múltba, nem a családba, hanem az őt a múlthoz, családhoz, illatokhoz kapcsoló líraiságba kapaszkodik. Ezért jelenik meg nála az értékőrzés különös minőségeként a magyar költészet, verseinek egyik legfőbb motívuma maga a vers, az írás, az irodalmi hagyomány, s a magyar költészet számos fontos alakja Katona Józseftől Illyés Gyuláig és Faludy Györgyig, aztán pedig Nagy Gáspárig és Baka Istvánig. Verseibe is számos költő motívumát, sajátos kifejezéseit, sorait építi be, például József Attilától: „veletek voltam / volna boldogan / veletek lettem /volna lám én is", vagy: „nézd nézd mama / irgalom édesanyám / elkészült a / tulipános önarckép". Hasonlóan az említett példákhoz, Farkas Árpád sorát is beépíti a versébe: „ugye fiúk / marad a láz".
Nem más ez a gesztus, mint önmaga megerősítése a költészetbe vetett hitében, vagy mondjuk így, nem más ez, mint költészetének a hagyományhoz történő kapcsolása.
Ahogy a költőkkel, úgy vagyunk a verseskötetekkel is. Könyvet „csinálni" ma, a számítógépek, tördelőprogramok, digitális nyomdák korában már könnyű, nagyon könnyű, nem kell hozzá más, mint valamennyi pénz, merthogy a nyomdák mégsem dolgoznak ingyen. Könyvet „csinálni" tehát könnyű, csak szép és jó könyvet létrehozni nehéz, mert ahhoz már tudás és felkészültség is kell. Csak a nagy költészetért kell megküzdeni, nem az epigonok epigonságáért.
Mindez éppen Pintér Lajos új könyvének olvasásakor jutott eszembe. A versek értékéről már mondtam pár mondatot, de szólnom kell arról is, hogy ez a könyv nemcsak tartalmával, hanem megjelenésével is tagadja azt, amiről az előző két bekezdésben beszéltem. A versek a változásról, az átalakulásról, a kultúra széthullásáról beszélnek - ezzel párhuzamosan pedig a kapaszkodókról, a támaszokról, melyeknek segítségével még mindig élhetünk. A könyv könyvtárgyként is hangsúlyozza az értékekhez való ragaszkodást. A mélyfekete borítón vékony fehér metszett betűkkel a cím: Tiszavirág. A cím fölött a gerincre és a borítóra is átfuttatva Benes József festőművész „egyik" legszebb képe, a Tiszavirág címet viseli ez is. Benes képei kapcsán külön kellene tűnődnünk a szépségről, itt most csak annyit mondok, hogy ez a kép valóban szép. A festő Zentáról, a Tisza mellől indult, ám ilyen gyönyörű, a zöld fantasztikus árnyalatait felvonultató, a Tisza virágzásának megjelenítésétől légiesen könnyű akvarellt csak most, a költő kérésére festett. A borító és a versek olvasását szolgáló tipográfia Zalatnai Pál munkája, a könyv egésze arra utal, hogy a mai eszközökkel, lásd fentebb, tehát számítógéppel, tördelőprogramokkal és digitális nyomdával, no meg persze a korábban hiányolt felkészültséggel akkor is lehet műtárgyat teremteni, ha azt éppen könyvnek nevezik.
(Ziccer Kiadó, 2009)
