Elek Tibor
Fény és zene interpretációk*
Egy ilyen kiállítás nem léphet föl az eddigi életmű összegzésének igényével, nem mutathatja be például alkotója művészi fejlődéstörténetet. Jelen esetben például azt, hogyan jutott el Lonovics László a korai realista, figurális festményektől, a neokonstruktivista táblaképeken, lírai geometrikus szitanyomatokon, a fényképezést is segítségül hívó fénygrafikákon, majd számítógépes grafikákon át, a számítógépes programok által megalapozott, megtervezett festményekig, amelyekből itt láthatunk jó néhányat.
Egy ilyen kiállítás is képes azonban arra, hogy felvillantson néhányat az eddigi életmű meghatározó karakterjegyei közül.
Engedjék meg, hogy csupán kettőre hívjam most föl a figyelmüket: Lonovics László sokoldalúságára és művészi experimentalizmusára, kísérletező voltára.
Békés megyei művészetbarát közönség előtt Lonovics Lászlót tulajdonképpen nem kell bemutatni, legalábbis ezt remélem, hiszen itt született a megyeszékhelyen, a hetvenes évek második fele óta itt dolgozik, alkot közöttünk, a szemünk előtt. Dolgozik művészetpedagógusként, előbb általános iskolai tanárként, majd 1991-től főiskolai oktatóként, egymást követő generációkat ismertetve meg a vizuális kultúra egyre tágabb fogalmával és alakításának egyre bővülő lehetőségeivel. De itt dolgozik előttünk évtizedek óta alkotóművészként is, s a kettő találkozási pontjairól árulkodnak például azok a főiskolai kiadványok, könyvek, melyeknek ő a tervezője, grafikai szerkesztője. De ha már belepillantunk a tárlókba, akkor az alkalmazott grafikai munkásságának más termékeire is felfigyelhetünk, például a Szlovák Kutató Intézet általa tervezett könyveire, vagy a Körös Irodalmi Társaság Körös Könyvtár című sorozatára, ezredfordulós irodalmi antológiáira, s nem utolsó sorban a Bárka című folyóirat korábbi és jelenlegi arculatára. (Egyébként a Bárka képszerkesztési munkálatait is ő végzi számról-számra.) S az idén tízéves Körös Irodalmi Társaság reprezentatív antológiájának arculatát is, hogy hogy nem, de nem egészen véletlenül, éppen ő tervezte.
S vélhetően azt is sokan tudják a jelenlévők közül, hogy miközben Lonovics László dolgozik tanárként, alkotóművészként, s ennek nyomán rendszeresen részt vesz a helyi, országos és külföldi kiállításokon, ahol számtalanszor jutalmazzák különféle rangos szakmai díjakkal műveit, eközben a művészeti közéletnek is fontos szereplője, a hetvenes nyolcvanas években a Békéscsabán megrendezett Országos Grafikai Művésztelep szervezője, az elmúlt években pedig a Nemzetközi Művésztelep létrehozója, a város és a megye nemzetközi képzőművészeti kapcsolatainak szervezője, s nem utolsó sorban hosszú évek óta elnöke a Békéstáji Művészeti Társaságnak. Ennyit a sokoldalúságáról.
E kiállítás szervezői kifejezetten nem szakmai jellegű megnyitót kértek tőlem, ezért is vállaltam el, mivel a képzőművészet azért nem az én szakterületem, ha valamihez konyítok egy keveset, inkább a szavak művészetéhez. Mégis, engedjék meg, hogy az itt látható képekről magukról is szóljak néhány szót, az említett experimentális karakterrel összefüggésben legalább.
Lonovics már a hetvenes évek végén, a nyolcvanas években, a szitanyomásban is a kísérletezés, a grafikai motívumok különböző szín- és formavirációinak lehetőségét ismerte föl, majd a konstruktivista képalkotást a fotózás eszközével igyekezett új dimenziókkal gazdagítani, s az elmúlt másfél-két évtizedben leginkább a számítógép nyújtotta lehetőségeket igyekszik fel- és kihasználni, azaz a tudomány és a művészet összefüggései foglalkoztatják. De nem elvontan és öncélúan, hanem az esztétikai hatáskeltés érdekében. A legmodernebb technikai eszközök felhasználása mellett jól látható a más művészeti ágak (az irodalomról részben már szóltam, de nézzük csak a Képszonett I-IV. című alkotásokat!), elsősorban a zene inspiráló, ihlető hatása. Kísérletezés ez is, a zenei élmények képzőművészeti kifejezésére. Amikor címekkel is jelöli a szerző (Allegro barbaro, Kék rapszódia, Csodálatos mandarin) a befogadó szempontjából az is jó, mert segíti az értelmezésünket, de ha a cím nem igazán irányadó, az sem rossz, mert tág lehetőséget biztosít a kép nézőjének a maga értelmezése kialakításához. Lonovics képei igénylik az aktív befogadói magatartást, a mértani alakzatok, a sík, a tér elemek, a szín- és fényhatások fegyelmezett rendje, a fényhullámok kozmikus hatású ritmusa, a fényvonalak kivetülése a térben, mindezek összhatása nemcsak a szépség felismeréséhez juttathat el bennünket, de a szép látvány által megteremtett, megnyitott misztikus és metafizikus valóságok, terek létének sejtelméhez is.
Végül engedjék meg, hogy egy talán közhelyesnek tűnő gondolatmenettel zárjam kiállítás-megnyitómat:
Ez a ház, a Megyeháza egy kiemelten fontos hely, tér, Békés megye életének alakulása szempontjából az egyik legfontosabb színtér.
Egy alkotóember számára itt önálló kiállítással bemutatkozni rangot kell, hogy jelentsen.
Épp ezért, itt csak igazi értéket teremtő, jelentős művészek kiállításait érdemes megrendezni.
Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy megyénk egyik legkiválóbb, országszerte, sőt a határon túl is ismert és elismert alkotóművészének kiállítását ajánlhattam most figyelmükbe.
*Lonovics László Fény és zene interpretációk című kiállítása 2009. október 5-én nyílt meg Békéscsabán a Megyeháza aulájában és november 5-ig tekinthető meg.
