Dávid Ádám
Mesél a müncheni Könyvkastély
A világ legnagyobb nemzetközi gyerekkönyvtárának csodálatos története és hétköznapjai
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jella Lepman nevű asszony, aki származása miatt arra kényszerült, hogy elhagyja otthonát. A II. világháború végeztével azonban gondolt egyet és visszatért Németországba. Azt gondolta ugyanis, hogy romokban heverő hazájában jót tenne a felnövekvő kölyköknek, ha hiteles forrásból hallanának olyasfélékről, mint egymás kölcsönös megértése és tisztelete.
Így aztán felkerekedett és elvándorolt a legkülönfélébb nagykövetségekre, hogy könyvadományokat kérjen tőlük. De nem ám akármilyen könyveket, hanem csakis olyanokat, amelyek gyerekekről, gyerekeknek szólnak. Néhány év elteltével egész könyvtárnyi kötet gyűlt össze. Így jött létre hatvan esztendeje az Internationale Jugendbibliothek München szívében. A könyvek azonban szakadatlanul szállingóztak a világ minden tájáról, mígnem egy szép napon - akárcsak a Kisgömböc - felfalták a falakat, a polcokat, mindent.
A Kisgömböc-könyvtár 1983-ban szépen kimasírozott a város szívéből Blutenburgba, egy bájos kastélyba, ahol azóta is csillapíthatatlan étvággyal falja a legkülönfélébb gyerekkönyveket. Ma már több, mint hatszázezer kötet hever a bendőjében. A helyiek el is keresztelték Bücherschloss-nak, Könyv-kastélynak. De nem csak a müncheni kismamák kedvenc könyvtára ez a mesebeli kastély, csodájára jár az egész világ! Évről évre legalább 35000 látogató érkezik a blutenburgi tavacska partjához, hogy belelapozzon a legfrissebb könyvritkaságokba, megtekintse az aktuális kiállításokat, részt vegyen egy ötletes gyerekfoglalkozáson, vagy egyen egy jót az ősöreg almafákkal övezett fogadóban.
Ezt a sokszínűséget hivatott visszatükrözni a könyvtár White Ravens (Fehér hollók) című éves kiadványa is, amelyben az általuk legfontosabbnak ítélt aktuális gyerekkönyveket gyűjtik össze és mutatják be. A 2009-es gyűjteményben a Csodaceruza Kiadó gondozásában megjelent Békés Pál-mese, a Lomtalanítás a Fehérlófia utcában képviselte a kortárs magyar gyerekkönyvpiacot.
Nincs rajta semmi csodálnivaló, hogy ösztöndíjasként írók, szerkesztők és tudósok tucatjai keresik föl az IJB-t, hogy fejest ugorhassanak a földkerekség legnagyobb nemzetközi gyermekkönyvgyűjteményébe. Jómagam is a kiválasztottak kicsiny csapatába tartozom augusztus vége óta, így a kutatók számára fenntartott könyvtárszobán keresztül hozzáférhetek a nagyközönség elől elzárt földalatti gyűjteményekhez és első kézből értesülhetek a legkülönfélébb kultúrák kutatóitól, hogy mely könyvekre érdemes figyelni, illetve - Jella Lepman szellemében - kölcsönösen tiszteljük és segítjük egymást kutatási terveink megvalósításában.
Hogy ez mennyire nem üres közhelypuffogtatás, arra bizonyságul szolgálhat néhány pillanatkép első hetem eseményeiből. Rögtön hétfő délután kellemes meglepetés ért: Anna Fornalczyk, egy fiatal lengyel kutató, aki mesehősök neveinek fordításával foglalkozik, a konyhába invitált mindenkit és lelkes beszámolót tartott egy klasszikussá vált lengyel kecske, Koziołek Matołek kalandjairól. Az egyik könyvtáros rögtön előhalászott a raktárból egy jó ötven éves kiadást, amelyet vihogva lapozgattunk egy órán keresztül.
A spontán bemutató sikerén felbuzdulva másnap ebéd közben felvetettem, hogy mindannyian ajánlhatnánk egymásnak néhány izgalmas könyvet saját országunk gyerekkönyvei közül. A kutató-teremben pisszenni sem szabad, ezért zárás után átvonultunk a kastély másik szárnyába, ahol országok szerint csoportosítva lehet kikölcsönözni több tízezer mesekönyvet. Mindenki leemelt a maga polcáról néhány kedvencet és kötetlen hangnemben csevegett róla a többieknek. A nemzetközileg elismert iráni író, Hamid Reza Shahabadi kezdte a sort, aki teheráni kiadójának néhány gyöngyszemét adta körbe. Victoria Flanagan poszthumanizmus-kutató egy lélegzetelállító ausztrál képeskönyvről, a Fox-ról beszélt. Junko Yokota, a chicagoi National-Louis egyetem professzorasszonya többek között Brian Selznick Hugo Carbet felfedezése című könyvét mutatta be nekünk, ahol a történet egyes jeleneteit csak precízen kidolgozott képsorozatokban beszéli el a szerző. A japán Fukuinkan Shoten kiadó lektora, Taro Tagaya A sámán lánya című történettel fogott meg legjobban minket, és nagy segítségemre volt, ugyanis a magyar könyvek sajnos csak a raktárból kérhetők ki, így kiadója japán változatában tudtam megmutatni a többieknek Marék Veronika Csúnya kislányát.
Csütörtökön lemerészkedtünk a „tiltott rengetegbe", vagyis a végeláthatatlan földalatti raktárba, ahol végre több száz magyar könyvből szemezgethettem kollégáimnak.
Taro honfitársa, Izumi Morisada szeptember végén manga-kiállítást rendez a könyvtárban, s pénteken ízelítőt nyújtott a társaságnak hatalmas magán-mangagyűjteményéből.
Egy szó, mint száz: a kutatás mellett majdnem minden napra jut valami váratlan, vidám ötlet, amely azt hiszem, éppen ennek az inspiráló nemzetközi légkörnek a sajátja.
Aki nem hiszi, járjon utána az IJB hivatalos honlapján, vagy a szerző blogján!
