Csík Mónika
Az ember tragédiája
Nyolc és feledik szín
… amely némi emberit, némi tragédiát, és nyomokban némi Madáchot tartalmaz, és amely színt Arany János valószínűleg könyörtelenül kihúzta volna a kézirat tisztázása közben, ha kezébe kerül. (Zárójelben megjegyzendő: nem indokolatlanul.) Szereplők: Ádám, Lucifer és Éva. A helyszín pedig egy homályos padlás, melynek mestergerendájáról lóg fejjel lefelé Ádám, szárnyával legyezgeti magát, és roppant mód unatkozik. Lucifer jelenésként tűnik fel a kémény mögül.
LUCIFER
Hát itt vagy? Megáll az eszem!
Mióta kereslek!
ÁDÁM
Mióta?
LUCIFER
Amióta bedöglött a GPS-em!
ÁDÁM
Pokolbeli káprázat, el veled!
Több hete múlt, hogy Prágát hátrahagytuk!
Ha eddig nem gondoltál felőlem, ezúttal se tedd.
Hagyj csüggeteg egymagamban. Tágulj innét! Eredj!
LUCIFER
Dehogy megyek!
Csak most jöttem Goethétől, együtt kajáltunk,
aztán meg Bulgakovval csöveztem a Szadovaján.
Hanem te mit gebedszkedsz ott, a sonkakampó mellett?
Denevér-tripben vagy netán?
ÁDÁM
Mi mást tehetnék?
A koporsó, mi ágyamul szolgált,
feltörte oldalam, s hátam, combom sajog.
A fejemről nem is beszélve.
LUCIFER
Tán a dicsőség szállt belé?
ÁDÁM
Fityfenét, megagyaltak a parasztok.
Kapanyéllel lesnek rám, amióta nőiket kerülgetém,
vagy nőik hófehér nyakára cuppanok piócamód.
LUCIFER
Vaksi szempár, tág orrlyukak,
arcod petyhüdt, hangod kehes.
Vesszek meg, ha nem te magad vagy
a parasztnyúzó Vlad Tepes!
ÁDÁM
Az vagyok, valóban,
bár kedvem ellen való ez újabb szerep,
lévén, hogy gusztusom megváltozott,
és vérre szomjazom csak,
más egyéb mind elémelyít.
LUCIFER
Fogjak neked bogarat, vagy szeretnél legyet?
ÁDÁM
Edd meg a bogarad magad, és szopogasd
le a legyed combját desszert gyanánt!
Nem vagyok pók, se béka, hogy ily
hitvány koszton jussak dögrovásra.
LUCIFER
Ez a denevérjelmez se fessebb,
mint békák bőre vagy pókok potroha.
ÁDÁM
Ne gúnyolódj, patás,
ötölj ki inkább valamit!
Éhkoppon a gyomrom lázad,
és mintha sorvadna szemfogam.
Vérhez kell jutnom mielőbb.
LUCIFER
Álljunk hát odébb!
Törcsvár körül nem terem
számodra több babér,
legfeljebb suhintott kapanyél.
(Ezzel Lucifer csettint, s vihar kerekedik. A szél felkapja mindkettőjüket. Hamarosan egy vár tövében hullnak a fűbe.)
ÁDÁM
Mi ország ez, mi nép, melyhez jövénk?
LUCIFER
Hunnia ez, mégpedig a híres Viharsarok,
és ha jól látom, e táblán az áll: gyulai vár!
ÁDÁM
Na lám, Hunnia, Gyula,
vára tisztes, meg kell hagyni,
talán ízes fehérnép is kerül.
Húzódjunk árnyékba míg az est lehull,
a napfény igen ellenemre van.
LUCIFER
Nohát, e toronyból körbenézhetjük Gyulát,
és a torony homálya jó lesz rejtőzködésre.
ÁDÁM
Valóban, pompás odú, innen épp a vásárosokra látni.
E sokadalomban tán jobb vadászat lészen.
LUCIFER
Fend a fogad, bőregér, estére lakomázhatsz,
annyi nő sürög odalenn, ahány bolha a kutyán.
ÁDÁM
Sajnos messze még az alkonyat,
és türelmem kevés.
LUCIFER
Szunyálj a gerendán! Időnk, mint a szúnyog.
Egy kis szieszta bőven belefér.
ÁDÁM
Előtted egy öröklét van kitárva –
bizony könnyen beszélsz.
Az Úr trónusa mellett jut számodra
manna, mit ambróziába tunkolsz,
ha sátáni kedved tartja, és úgy hírlik,
az égi fejőasszonyok ízletes joghurtot
kevernek, titkos görög recept szerint.
Ráadásul te percekben méred az évezredeket.
De én?! A rám szabott idő ukmukfukk lejár,
miközben otthon viharvert kalyiba vár,
ritkás pálmafa és egy falánk asszony.
Lám, a Paradicsomból is kievett mindkettőnket.
LUCIFER
Azért az almaügyben te is ludas voltál némiképp.
ÁDÁM
Ahogy vesszük. Bár belátom:
ama kukacos pomagránát helyett
a kígyót kellett vón\\\\' megenni.
Táplálóbb, ámbátor rusnya lény szegény.
Kár abba a flancos Paradicsomba.
Ha visszapörgethetném az idő kerekét,
a hüllőt húznám nyársra. Tán az Úr
se rágna be érte annyira, mint emezért.
LUCIFER
Látom, te semmiből nem tanulsz,
és míg gyomrod korog,
csak a faláson jár az eszed.
Ej, porba fingó, kárnak vesződöm veled!
ÁDÁM
A hold vörös képpel néz köd mögül,
s az éj ím széjjellocsolá szurokját.
Odalenn gyűl a csődület. Hagyjuk a
szócséplést, induljunk máris!
LUCIFER
Éppen jó helyen van bevágva ez az ablak,
kifigyelhetsz pár zsenge nyakat magadnak.
ÁDÁM
Nézzük hát a nyakszirteket legott!
Ferikém, azt a tündért látod-e ott?!
LUCIFER
Azt a kandzsi bajszosat?
ÁDÁM
Ó, szőke szépség, lankadó szemével,
finom, gyöngéd, mint játszi tünemény.
LUCIFER
Szőkének szőke, de bibircsókja a Holdat veri,
és hát csámpás is szegény!
ÁDÁM
Ki-e nő, és mi bűve-bája van?
LUCIFER
Orra horgas, lába görbe,
nyilván ritkán néz tükörbe...
ÁDÁM
A nőiség varázsa arcán a szépítőszer,
melynek párja nincs.
LUCIFER
Ádám, fejedre estél netán?
Hisz csúfság eme némber, nem drága kincs.
El e látvánnyal, mert megőrülök!
ÁDÁM
Úgy-é, úgy-é?! Hasonlót érzek én is.
Csakhogy én a bűvölettől.
Üljünk be a kocsmakertbe,
hadd csodálom meg őt közelről.
LUCIFER
Te tudod…
Gyerünk hát.
ÁDÁM
Erre, erre, asztalunkhoz
drága szép kisasszony!
LUCIFER
E látvány borzogatja hátam.
(Éva tenyeres-talpas felszolgáló, boroskancsókkal felpakolva érkezik.)
ÁDÁM
Ó, porcukros hölgy, nyárestém csodája,
mutassa csak piciny fehér kezét,
had nyomék rá egy cuppanóst!
ÉVA
Egy fenét!
Mi tetszik?
ÁDÁM
Legfőképpen te, leányka.
LUCIFER
Nekem inkább egy feles.
ÁDÁM
Ki vagy te, mondd?
ÉVA
Kimondja a házszabályzat:
„Csavargóknak pia ništa!”
Egyébiránt Éva vagyok,
becskereki feminista.
LUCIFER
Dehogyis vagyunk mi csavargók!
Hiszen fizeti a cechet majd a
havasalföldi vajda.
ÁDÁM
Fejedelem! De ne hasogassuk a szőrt,
miközben alakulóban van a flört.
Inkább meséld el, becskereki leány,
mit keresel te itt, Gyulán?
ÉVA
Ezer százat, plusz a baksis,
nem rossz, csak a főnök háklis.
LUCIFER
Legyen inkább sör a feles,
nyárestén az tökéletes.
ÉVA
Rendben, egy feles rendel.
Hát ennek itt?
LUCIFER
Neki is hozz inni valamit.
ÁDÁM
Megállj, ne oly sietve!
Hadd vegyelek szemügyre elébb.
ÉVA
Húzzál bőrt a fogadra, azt tanácslom,
és engedj a dolgomra, egérpofa!
Ez a csehó ma csupa tahóval teli,
a bal kettes, ott, már a borát követeli.
(Éva el.)
ÁDÁM
Minő csodás kotyvaléka
rossznak és nemesnek e nő,
méregből s mézből összeszűrve!
LUCIFER
A méreg stimmel, na de
hol látsz te rajta mézet?
ÁDÁM
Hangja árja ringat, mint hajót,
és úgy érzem, megfeneklek.
LUCIFER
Na, bakker, ebből zokni lett! Pedig előttünk
Párizs, London, a falanszter és az űr is.
Nem beszélve az eszkimókról.
Mit kezdek vele ily elbutultan?
ÁDÁM
Mi itt valóság és mi itten álom?
Valódi-e eme nőstényördög,
ki ismeretlenül is ismerős nekem?
LUCIFER
Az effélében sosem lehetünk biztosak.
(Éva sietősen érkezik.)
ÉVA
Ihol, ni a két üveg sör.
(Pattan le róluk a kupak.)
Aztán falatozni hozzá
kérnek-e valamit az urak?
ÁDÁM
Hogyne, hogyne!
Neki egy sódart, de ne véreset!
LUCIFER
Vladnak meg valami… valami… denevéreset.
ÉVA
Hé, te, ványadt vakegér!
Mit eszik egy denevér?
ÁDÁM
Főleg a Feri idegeit.
Egyébként nincs többé ízlésem már,
elrontotta sok ledér hölgy s kaviár.
(Éva elindul lomhán.)
ÉVA
Szétnézek, mi maradt a konyhán.
ÁDÁM
Ez a nő megtestesült költészet.
LUCIFER
Sámánisztikus metállíra, maximum.
ÁDÁM
Nahát, Luci Ferenc, mondja,
már a sátán is metálra nyomja?
LUCIFER
Maradj lógva, szélmotolla!
A folytonos kereplés megárt.
És ha magáznál, hát magázz,
de hagyd hozzáértőkre a metált!
(Éva tálcákkal felpakolva tipeg.)
ÉVA
Itt a sódar. Neki meg füstölt gyulai.
ÁDÁM
Mi ez?
ÉVA
A ház specialitása.
Hungarikum lesz nemsokára.
ÁDÁM
Nem ismerek efféle gezemicét.
Pedig énelőttem nem létez titok,
ki a sátánnal régen cimborálok.
LUCIFER
Harapj csak belé. Megnyalod majd
utána minden szemfogad, ne félj.
ÁDÁM
A nyakába-e?
LUCIFER
Fittyfenét! A kolbászba, sügér.
(Ezzel Ádám megkóstolja, majd falja a kolbászt.)
ÉVA
Na lám, bejött neki hamar.
Elég derekasan nyakal.
ÁDÁM
Mi is a neve eme ételnek, te nő?
ÉVA
Kóbász! Mi lenne más?
ÁDÁM
Kotródj hát új porciót keríteni!
Nyomás!
ÉVA
Ez ám a gavallér! Na szép!
Hová tűnt a mézesmázos denevérbeszéd?
ÁDÁM
Szedd a lábaid, némber!
Egyik itt legyen a másik ott.
Vissza se jer, amíg nem kerítesz
a konyhában részemre másikat.
(Éva sértődötten el.)
LUCIFER
A kolbász, úgy látom, csodát tett,
eszedhez tértél hirtelen.
ÁDÁM
Eszemhez ám! Vidulj, öreg szofista,
figyelmem újra tiéd, s vér helyett
immár gyulai párosra éhezem.
LUCIFER
Kolbász ide, kolbász oda,
felejtsd el a repetádat!
Cihelődj: forgószél támadt.
Új szín következik.
ÁDÁM
Csak így lelépünk?
Semmi vásárfia, semmi szuvenír?
LUCIFER
Nesze, itt egy reklámpóló. Gyulás!
De most már lódulj, ugorjunk,
utánunk égszakadás, földindulás.
ÁDÁM
Egy szóra még! Mondd, hová sodor e zivatar,
és mikor lesz vége a komédiának?
LUCIFER
Ádám, Ádám, hisz jól tudod,
mi írva volt vala, ugyi:
„kifürkészhetetlenek Isten útjai,
mint a 120 kilós tótasszonyok
kreppszoknyái alatt a bugyi”.
(Vége.)
Fotó: Kiss Zoltán
Megjelent a Bárka 2019/5-ös számában.
