Játszódik manapság, egy városi bíróság tárgyalótermében.

 

BÍRÓ: (mikrofonba) Csapó Károly sértett! Kéretem a tárgyalóterembe!

SÉRTETT: (belép) Jó napokat! (a közönség mint hallgatóság felé) Kézcsókom, Erzsi néni! Nagyon szép télálló krumplit kaptunk! Szervusz, Józsikám! Jó napot, Ede bácsi! (a Vádlott felé fordul) Szevasz, Jácint! De jó helyet fogtál ki!

BÍRÓ: Önt a bíróság sértettként hallgatja meg. Felszólítom, hogy ehhez méltó komolysággal viselje magát!

SÉRTETT: Bocsánat! Csak Erzsi néni folyton télálló krumplival kínoz. Meg ez a Jácint is eljárogat hozzám a boltba. Szoktam neki adni egy kis ütődött almát, körtét. Ami már belerohadt a rekeszbe.

BÍRÓ: (felkapja a fejét) Álljunk csak meg egy pillanatra! Ön azt vallotta, hogy a vádlott 2017. február nyolcadikán összesen harmincnyolcezer-hétszázhatvan forintért vásárolt Önnél déligyümölcsöt.

SÉRTETT: Úgy is volt, kérem.

BÍRÓ: (meglepve) Ehhez képest most azt állítja, hogy a vádlottnak ütődött almát szokott ajándékozni?

SÉRTETT: Meg körtét. (a Vádlottnak) Ugye, szoktam, Jácint?

VÁDLOTT: (biztatón) Szoktál, Kareszkám, szent igaz. Úgy legyen ötösöm a lottón.

BÍRÓ: Ne egymással társalogjanak. Tehát kijelenti, hogy ütődött almát szokott neki adni?

SÉRTETT: Meg körtét. Mikor mit. Finnyás fiú a Jácint. Mindig azt mondja: inkább legyen rohadt, de ne éretlen.

BÍRÓ: A vallomásában viszont azt állítja, hogy a vádlott a déligyümölcsöket éppen azért hozta vissza, mert rohadtnak találta őket. (szigorún) Az ellentmondásra próbálom felhívni a figyelmét.

SÉRTETT: (zavarban) És nagyon ügyesen, köszönöm. Én se értem ezt a Jácintot. Fura dolgai vannak. (a Vádlotthoz) Ugye, Jácint? Beszéltük ezt már, hogy fura dolgaid vannak?

VÁDLOTT: (bociszemekkel) Kinek nincsenek?

BÍRÓ: Figyelmeztetem a sértettet, hogy a hamis tanúvallomást bünteti a törvény.

SÉRTETT: Azt tetszik állítani, hogy én hazudok? Nem elég nekem, hogy ez a vadállat – már ne haragudj, Jácint – megsétáltatta a déligyümölcseimet, aztán visszajött, és péppé vert velük?

BÍRÓ: Uralkodjék magán, Csapó úr...

SÉRTETT: (indulatosan) A fülembe tömte a banánt! Hasba vágott egy papayával! Az orvos se győzte kipiszkálni a kiviszőröket a szememből! Azóta minden reggel sírva ébredek!

BÍRÓ: (szigorún) Nyugodjék meg!

SÉRTETT: Nekem senki ne mondja, hogy nyugodjak meg, akit még nem csaptak hókon maracujával! Nyolc napon túl gyógyuló hókzúzódást szenvedtem! És licsire térdepeltetett!

BÍRÓ: Hány kiló maga?

SÉRTETT: A licsik miatt tetszik kérdeni? Szétlapultak, mind egy szálig.

BÍRÓ: A kérdésre válaszoljon!

SÉRTETT: Még a százhúszat se töltöttem be. De nem szoktam én méredzkedni. Kicsi ahhoz a mérlegem. Meg amúgy se másznék föl a pultra...

BÍRÓ: Nézzen a vádlottra! Ki meri jelenteni, hogy ez a kistermetű, ötven kilós ember képes volt brutálisan bántalmazni Önt?

SÉRTETT: De ott volt nála a húsz kiló gyümölcs, azt is tessék hozzáadni! Azt el se merem mondani, hogy a japán kakiszilvát hová gyömöszölte be nekem! Ha rájön az ötperc, akkor ott kő kövön nem marad.

BÍRÓ: Kíván még valamit hozzátenni a vallomásához?

SÉRTETT: Még egy fügét is szétnyitott, így hosszában, és rányomta az orromra. Alig kaptam levegőt. Ha nem lenne szám, ott fulladtam volna meg.

BÍRÓ: Ügyész úr?

ÜGYÉSZ: Miért vallotta azt a helyszínre kiérkező intézkedő rendőrnek, hogy Genyőte Zsombor helyi vállalkozó bántalmazta Önt?

SÉRTETT: (zavarban) Biztosan rosszul hallottam a kérdést. Tele volt banánnal a fülem. Azt hittem, azt kérdi, ki az a vásárlóm, aki bezzeg sosem verne ripityára... És a Zsombor éppen arra járt, hát példának mondtam, hogy ő. De később tisztázódott a félreértés, és most már világos, hogy a Jácint ugrott nekem. Mert akkor ugye, ráadásul kivi volt a szememben. Olyankor nem vigasz, hogy tele van C-vitaminnal. Meg az nem is a szőrzetében van. A mangalicát sem a szőréért esszük, ugye.

ÜGYÉSZ: Tudomása van arról, hogy Genyőte Zsombort már többször meggyanúsították különböző erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatban?

ÜGYVÉD: (idegesen) Tiltakozom, bíró úr. Itt most a védencem a vádlott. Ne keverjünk ide más ügyeket.

VÁDLOTT: (aggódva) Jól mondja az ügyvédnő, kérem szépen.

BÍRÓ: A vádiratban Genyőte Zsombor csak tanúként szerepel. A tiltakozásnak helyt adok. Van még kérdése a sértetthez, ügyész úr?

ÜGYÉSZ: Azzal kapcsolatban nem merült fel Önben kérdés, hogy a köztudomásúan munkanélküli vádlottnak, akit Ön is ingyen gyümölcsökkel segélyez alkalomszerűen, honnan volt harmincnyolcezer-hétszázhatvan forintja déligyümölcsre?

SÉRTETT: Igen, most, ahogy így mondani tetszik, merült fel kérdés bennem ezzel kapcsolatban. Kérdeztem is: te Jácint, hiszen te köztudomásúan munkanélküli vádlott vagy, honnét van neked harmincnyolcezer-hétszázhatvan forintod déligyümölcsre? Fura dolgai vannak, na. Bár két húszezressel fizetett, úgyhogy még mindig van neki ezerkétszáznegyven forintja, hacsak el nem itta.

VÁDLOTT: (megbántva) Én sosem iszom! Miért mondod?

SÉRTETT: (a Vádlotthoz) Kérdeztelek vagy nem kérdeztelek ezzel kapcsolatban? (segélykérőn) Mire te mit mondtál?

BÍRÓ: (a Sértetthez) Miért, maga nem emlékszik?

SÉRTETT: Nekem akkor banán volt a fülemben.

BÍRÓ: Már akkor is?

SÉRTETT: (zavarban) Szinte.

BÍRÓ: (fáradtan a Vádlotthoz) Vádlott, mit válaszolt a sértettnek?

VÁDLOTT: Hogy... éppen megkaptam a segélyt, és megfájdult a fogam a papájára. Meg a kuvikszőrre. (támadón) Most italra költsem? Az is bűn, ha nem iszik az ember? Hanem a C-vitamint kívánja?

ÜGYÉSZ: Köszönöm, nincs több kérdésem.

BÍRÓ: Ügyvédnő?

ÜGYVÉD: Csak egy megjegyzésem van. Nézetem szerint egy ügyésznek nem az lenne a feladata, hogy elbizonytalanítsa a bíróságot védencem bűnösségét illetően.

ÜGYÉSZ: Meggyőződésem, hogy ez az ügy túlmutat önmagán. Úgy gondolom, a vádlott egy bűnszövetkezet tagja, és ennek a bűnszövetkezetnek a működését kell felderítenünk.

ÜGYVÉD: Tiltakozom. Védencem egy magányos, mindenre elszánt gonosztevő. De hogy más, ártatlan emberek jóhírén is csorba essék, az megengedhetetlen.

ÜGYÉSZ: Genyőte Zsombor mint ártatlan ember? Ezt az ügyvédnő sem gondolja komolyan.

BÍRÓ: Az ügyész úr feltevését nem támasztja alá a nyomozati anyag. Jelen eljárásban csak tanúként szerepel. A sértett távozhat. (a mikrofonba) Kéretem Genyőte Zsombort.

 

Sértett kifelé megy, bejön Genyőte, tagbaszakadt, marcona figura.

 

SÉRTETT: (alázatosan, Genyőtének) Szervusz, Zsombor, kérlek.

GENYŐTE: (fölényesen) Szevasz, Kareszkám. Gyógyulsz? Látom, menni már bírsz. És ülni?

SÉRTETT: (bizalmasan, halkan) Ne haragudj, én tényleg nem tudtam, hogy rohadt az a kivi...

GENYŐTE: (idegesen) Kuss má\\\'! Kifelé!

 

Sértett kioldalog. Zsombor otthonosan helyet foglal a tanúk padján.

 

GENYŐTE: (fenséggel) Itt volnék. Jó nagyot mindenkinek.

BÍRÓ: Genyőte Zsombor, önt a bíróság tanúként hallgatja meg a Csapó Károly sérelmére elkövetett, nyolc napon túl gyógyuló...

GENYŐTE: (átveszi a szót) ...sérülést okozó súlyos testi sértés ügyében, tudom, ezért vagyok itt. Csapjunk a lecsóba, urak! (az Ügyvédnek) És kiskezicsókolom a hölgynek is.

BÍRÓ: (hidegen) Hol tartózkodott Ön 2017. február 8-án, 13 órakor?

GENYŐTE: Aznap, mikor megcsumázta a Jácint a Kareszt? Ott voltam nyilván a Karesznél a lepra bodegájában, ahol azt a sok rohadt gyümölcsöt árulja. Azért vagyok itt, nem, baszki?

BÍRÓ: És mit tapasztalt?

GENYŐTE: Elmondom én egyben, hamarabb végzünk. Nekem is szalad az üzlet, maguk is sietnek.

ÜGYÉSZ: (kivagyin) Én ráérek.

GENYŐTE: (az Ügyészhez) Azt elhiszem. Mióta elhagyott az asszony, mi?

BÍRÓ: Megkérem a tanút, hogy személyeskedő kitérők nélkül mondja el, mit látott, mit hallott.

GENYŐTE: Meg amit szagoltam. Ha oda egyszer kiszáll a NÉBIH... De lényeg a lényeg. A nyápic Jácint úgy nekiment annak a böhöm Karesznak, hogy nem hittem a szememnek. Ilyen nyüzüge pali, aztán úgy széttaknyolta a hájason a rohadt gyümölcseit, hogy öröm volt nézni!

BÍRÓ: És Önnek eszébe sem jutott, hogy közbeavatkozzék?

GENYŐTE: (megdöbbenve) Nekem? Édesapa, én rühellem az erőszakot! Én otthon is csak a Disney-csönelt nézem.

ÜGYÉSZ: (felháborodva) Önt már négyszer gyanúsították meg különböző erőszakos bűncselekményekben való részvétellel!

GENYŐTE: És emeltek vádat egyszer is, tökikém?

BÍRÓ: Ha nem tanúsít több tiszteletet, megbírságolom!

GENYŐTE: (az Ügyészre mutat) És neki szabad? Tisztességes, magyar embereket piszkolni? (az Ügyésznek) Odamegyek, és megcsavarom az orrodat! (a Bírónak, gúnyosan) Tisztelettel.

BÍRÓ: Akkor Ön szerint miért vallotta azt a sértett a helyszínre kiérkező intézkedő rendőrnek, hogy Ön bántalmazta?

GENYŐTE: Megmondom én: mert hülye. Itt azt tudják, hogy aki belém köt, az hülye. Aki belém köt, az betonba köt. Aki nem respektálja, hogy gyűlölöm az erőszakot...

BÍRÓ: A rendőrséget sem Ön értesítette.

GENYŐTE: Rohantam haza. Az Arankának volt névnapi partija. Medencés.

ÜGYÉSZ: Februárban?

GENYŐTE: Hát ha akkor van neki. Húzva van egy ilyen buborék a medencére. (Ügyésznek) Nem láttál még olyat, mi?

ÜGYÉSZ: És véletlenül nem Ön akart déligyümölccsel kedveskedni Arankának?

GENYŐTE: És ha akartam? (tettetett ártatlansággal) Nem volt! Ez a kis mitugrász az utolsó perui földicseresznyét is elvitte előlem! Segélyből! (fejcsóválva) Ezek élnek jól. Meló semmi, havonta egyszer húsz kiló déligyümölcs. (viccel) Nó meló, csak pómeló. Lesz még valami, vagy mehetek?

BÍRÓ: Ügyész úr?

ÜGYÉSZ: (magából kivetkezve) Tisztában van-e a tanú azzal, hogy egyszer úgyis elkapom?

BÍRÓ: (rendreutasítón) Ezt úgy tekintem, hogy nincs kérdése. Ügyvédnő?

ÜGYVÉD: Említette a tanú ezt a bizonyos befedhető medencét. Elképzelhetőnek tartja, hogy a cége kedvezményesen felszerel egy ilyet más kertjébe is, a napokban megépítendő medencéje fölé?

BÍRÓ: (értetlenül) Ez mennyiben tartozik a tárgyhoz?

ÜGYVÉD: (mismásol) Csak az eset hátterét próbálom feltárni.

GENYŐTE: (fenyegetőn) Vigyázni kell azzal a buborékkal. Ha valaki nagyon liheg, könnyen megfullad alatta. Örülni kell annak a medencének, úgy, ahogy van.

ÜGYVÉD: (leforrázva) Értem. Köszönöm.

BÍRÓ: Köszönöm, Genyőte úr, távozhat.

GENYŐTE: Ez egész gyorsan ment. (Ügyésznek, kimenet, félhangosan) Építünk ám komplett házakat is, ha véletlenül arra mennél haza, hogy nyitva felejtetted a gázt, és porig égett. (kimegy)

BÍRÓ: Ezzel a tanúk meghallgatását lezártuk. Sor kerülhet a vád-, illetve védőbeszédre. Ügyész úr?

ÜGYÉSZ: (ijedten) Nem, fejezzük be gyorsan. Sürgős elintéznivalóm van.

BÍRÓ: Ügyvédnő?

ÜGYVÉD: Tisztelt Bíróság! Valóban hihetetlennek tetszik, hogy egy munkanélküli csaknem egész havi segélyét költséges déligyümölcsökre herdálja el. Ugyanilyen hihetetlen, hogy egy láthatóan gyenge fizikumú ember nekitámadjon egy nála sokkal testesebb kereskedőnek, és ilyen súlyosan bántalmazza. Ebből nem szűrhetünk le más következtetést, mint azt, hogy amennyiben ilyesmi mégis megtörténik, akkor a leghatározottabban fel kell lépnünk ellene a társadalom, mindannyiunk nyugalma érdekében. Azt hiszem, bűnét bánó védencem nevében is szólok, amikor a lehető legsúlyosabb büntetés, azaz többévi, letöltendő szabadságvesztés kiszabását kérem.

VÁDLOTT: (lelkesen) Úgy van!

BÍRÓ: (csodálkozva) Hm. A bíróság határozathozatalra visszavonul. (Bíró ki a hátsó ajtón)

ÜGYÉSZ: (a Bíró után kiált) Akkor, ha rám már nincs szükség… (távozik)

VÁDLOTT: (az Ügyvédhez) Köszönöm szépen, Katika! Csodálatos volt! Mennyit kaphatok?

ÜGYVÉD: Nem akarom elkiabálni, de akár két évet is.

GENYŐTE: (bejön) Megint jó napot, tiszteletem, miegyéb. Nem hagytam itt a mobilomat?

VÁDLOTT: (hálásan, Genyőtéhez) Genyőte úr! Hadd csókoljam meg a kezét! (megteszi) Annyira hálás vagyok, hogy volt olyan kedves engem bemártani!

GENYŐTE: (kegyesen) Jól van, Jácint fiam. Jó gyerek vagy.

VÁDLOTT: Én még egy telet ki nem húztam volna abban a lerohadt viskóban.

GENYŐTE: Segítek, ahol tudok. Csak annyian vagytok éhenkórászok! Mind börtönben akar havajozni. Bűnözni meg nincs vér a pucátokban. Ennyit mi se bírunk már melózni, hogy mindet lecsukassuk. Mára is van még két súlyos testi sértés, egy garázdaság... azzal is segítünk három magadfajtán.

VÁDLOTT: Maga a vidék jótevője!

GENYŐTE: Jól van, nem kell azért nyalni. Dolgozunk. (sóhajt) Lehet, hogy az ügyész házát már holnap gyújtjuk föl.

ÜGYVÉD: Én is köszönöm a megbízatást. Meg a medencét.

GENYŐTE: (fenyegetőn) Még egyszer bedobsz nekem egy ilyen buborékot, Katikám, mész a víz alá, mondom barátilag. Én békés ember vagyok, de nem komálom a meglepiket.

ÜGYVÉD: Elnézést kérek. Többször nem fordul elő.

GENYŐTE: Túl van tárgyalva. Szerencséd, hogy jó ügyvéd vagy. Meg jó nő. (cuppant)

BÍRÓ: (bejön, elfoglalja a helyét) Kérem, álljanak fel.

GENYŐTE: (kikiabál) Gyere be, Karesz! Akasztják a Jácintot!

SÉRTETT: (bejön; kedélyesen) Meg is érdemli! (a Vádlotthoz) Már meg ne haragudj, Jácint!

VÁDLOTT: (boldogan) Oda se neki, Kareszkám!

BÍRÓ: Akkor folytathatom? Tehát a bíróság Árva Jácint vádlottat bűnösnek találta a Csapó Károly sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, és ezért három év, fegyházban letöltendő...

ANYA: (berohan; Jácinthoz, magából kikelve) Hát igaz? Itt vagy? Elítélnek?

VÁDLOTT: (izgatottan) Most fognak, anyuka! Ne szakítsd félbe a bíró urat!

BÍRÓ: (Anyához) Ön kicsoda?

ANYA: (Bírónak) Ennek a boldogtalan, rossz útra tért fiúnak az anyja! (Jácinthoz) Hogy tehettél ilyet? Verekedni! És éppen egy ilyen dagadékkal! Egy ekkoráért sokkal több börtönt kapsz!

VÁDLOTT: (büszkén) Három évet! Ehhez mit szólsz?

ANYA: Börtöntöltelék lesz az egyetlen fiamból! És éppen most, amikor ötösünk lett a lottón!

VÁDLOTT: (elképedve) Kihúzták a nagypapa számait?

ANYA: Hát mondom! Milliomosok vagyunk! Módos emberek!

VÁDLOTT: Módos lettem? Bíró úr, akkor a beismerő vallomásomat is szeretném módosítani!

 

Vége.

---

Főoldal