Bertók László
A peremről
Április másodika… Tegnapelőtt
kivirágzott udvarunkban a cseresznyefa.
A szemközti ház ablaka fölötti mélyedésben
napok óta ül a tojásain egy galamb.
A párja élénk fejmozdulatokkal
magyarázza neki, hogy a migránsok az éjjel
megint átvágták a kerítést.
A műkedvelő költő, kezében papírlapokkal,
áll a sétálóutcában, a klasszikus mester
szobra mellet, s „Verset vegyenek!”,
szólítja le a járókelőket… A peremről,
a takarásból, a perifériáról, a határsávból,
az összes résből árad a mindenség…
Lehetetlen, hogy a közepe elakadjon…
Nyisd tágra a szemed! Ne félj…
Firkák a szalmaszálra
(Mint a vak menekült)
Ökör?
A szeretet és a gyűlölet közötti
falon át akar a karámból kitörni.
Hasonlat
Mint a vak menekült, ki a senki földjén
magára maradt és kiabál, hogy én, én!
Túlélő
A program túlélni volt egy életen át,
azt azért ne hidd, hogy túlélted a halált.
Ébresztő!
Már-már összeesel, s úgy érzed, vége van,
pedig csak tesztelnek a soros buliban.
Megmentő?
Valakinek úgy jó, hogy félj, hogy féljetek?
S higgyétek, hogy ő majd megment benneteket?
Agykontrollos 1
Ne félj, gondolj inkább pozitív dolgokra,
a pokol mélyén is kisüt a nap, hogyha…
Agykontrollos 2
Mondd meg, mi a bajod, s hiszed vagy nem hiszed,
küldök majd, hogy gyógyulj, energiát neked.
Vásár
Mennyi kikiáltó, s jaj, mekkora vásár.
Megvesznek, eladnak, pedig meg sem állsz már.
A kérdés
Akkor hát félsz vagy írsz? Ez a döntő kérdés.
S a válasz, hogy írni csak úgy tudsz, ha nem félsz.
A versek a Bárka 2016/3-as számában jelentek meg, közülük az első a szerző kézírásában.
