Versek

 

L__rai_eszter2.jpg

 

Lárai Eszter

 

Pillanatnyi-barátság

 

Mind-ezidáig
„habzsoltam” a halált.
Minden pillanatról
azt sejtettem, ez a legutolsó.
(Amúgy, e lappangó érzés
lét-lengető;
az örök gyermek szeméből
kölcsönzi a látást.)
Ezért, egy-egy pillanatot
megpróbáltam jól belakni,
barátságosabbá tenni,
élettelivé;
az enyémmé.
Mások azt mondják,
a pillanatokból percek,
a percekből napok , hónapok, évek épülnek.
Nekem némely pillanatom a katedrálisom.

 

Tűnödések

 

Húgom halálán tűnődtem.
Ő az, aki előbb eltűnt.
S utóbb tűnődéseimből
is eltűnik majd.

 

Halottmosdatás

 

Megfürdetlek az idődben:
lemosom az évek vájta sebeket,
ledörzsölöm a pillanat-szúrta csípéseket,
-körmöm alá embermorzsa tapad.-
A tükörsima csönd alatt
hóbortos lényed kisimul,
szép vagy újra és szelíd.
Vegytiszta lett a csended,
sterilizáltak az emlékképek,
kész a boldog gyerekkor:
a jövő még reményszagú,
egy délután habos-tortába torkollik,
a fájdalom -egymást harapdálva is- túlélhető.

 

Szemek

 

Isten veszi kölcsön a szemem
            Kinéz magára
Meglát egy szirmait szemlélő tulipánt

Felnyitom újra a szemem
Isteni ihlettől látom
a szirmait számláló tulipánt

 

Megjelent a Bárka 2016/2-es számában.


Főoldal

2016. május 17.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png