alkalmazott

egykor sokat ültem együtt klasszikusokkal volt közöttük költő színész tudós festékszagú jobb-bal akkor értelmetlenül hangzott a többnyire mulatozóvá szétesett éjszakákban némelyek mily

süppedő vörös szőnyegeken jártak netán füstös kocsmák mélyéről jöttek s onnan kitántorogva is egyre füstölögtek az éppen szemben borozgató társaikra mint hedonista orosz festményeken a kozákok bámultuk egymást és a hatalom gőgje felől nem fogott az átok némi mély zsigerből kiküzdött értékrend volt a nyitja hogy hajnali zárásra kivirítva elfelejtette küldetését a fölsőbb

delegát óbégatva talán még egybe is láttuk a hazát egy részük szégyenkezve még adta is a vélt

kötelezőt mely egyre zavarosabbá vált és mire a döcögő délelőtt ránk szakadt érződni kezdett politikusainkon a szakmaszag s mi a lázadó peremek is kezdtünk belátóbbak lenni végül nem akadt közöttünk senki ki zsebre vágott kézzel mint egy fölényes jenki ránk tukmálhatta volna

igazát ki hitte még akkor nemsoká nyikhajok nyerik a csatát és mivel a létben állítólag minden

relatív alkalmazott világunkban jobban szétszakad az ív amely avatott dolgainkat összekötötte

alkalmi

mostanában egyre többször tódul utcára a nép kihajtja a keserűség olykor némi fakó lelemény

mivel egyre jobban érzi hogy nő a szakadék a megtollasodott hamiskártyások és a műanyagot is alig zabálók között s mindez förtelmes cinizmussal nyakon öntve a jog látszatát is ledöntve

mozizik a szürke tűzfalakon persze expresszív nagy lobogásokra már nincsen ok mivel körben csak a bűnök vannak egymást taszigáló változatok hol szittyába hol kozmopolitába öltözötten

morális utóvédharcokban a jámbor ledöbben valahol megváltozott az emberiség mezők tarka vadvirágai az érzelmi futamok a fontos fórumokon a hatalom kéjes mámora tobzódik mögötte számolatlan dől a pénz gyatra mítosza s az alkalmi fohászokban az embernek már nincs jóízű vallása nincs hona súlyos malomkövek között a család szentsége is tépett s menekülj ha papos szólamokkal hisztériázzák át gyatra hordószónokok a megroppant egészet mivel ezek volnánk

szentek és tiszták nélkül a végtelen ugaron legfeljebb álmainkban csillan meg bűntelen arcunk

a kristály vizes tavon és a bűnözőknek megbocsájtanánk hiszen ők is jönnek velünk a föld alá

alkalom

az ember már érettsége hajnalán gyermekeket nevelget akik idővel a közeléből el is peregnek

később valamilyen különös biológiai kényszerként másként mentve szokatlan neveket ragaszt

a szerelemre amiben nosztalgia és csalódás egyként keverednek s azt nevezzük gáláns esetnek

ha némi önkritika járja át az omladozó ház falát melyben a romantikáról már ideje lemondani

hiszen mint a zuhogó idő malma a múlásban kezd relatívvá válni a hűség fogalma s lojálisabb lesz a holnapi túlélés magánya hiába vonszolná már kézen fogva valami újsütetű melegségnek

érzete felé a párja belekapaszkodva a közösen megszenvedett élmények sugarába kölcsönösen

feledtetve a feledni valót magad sara is kezdetektől fertőzi a jót melyet a kamaszos álmodozás kora egykoron kitalált hisz végül egyikőjük sem találta meg igazán magát rossz pillanatokban

a kudarcot egymásra fogva mivel szuverén alak is a kapcsolat foglya melynek önző felrúgását

nem kívánja legfeljebb sörös alkalom adtán olcsó poénként süti el az árva a kicsi szimmetriát két feleség négy gyerek nyolc unoka mi legfeljebb ott hibádzik nejként nő volt az a két másik

alkalomadtán

hetven táján ha addig véletlenül mázlija volt mert mint a kutatás is bevallja jórészt szerencse dolga minden talán még a halálon túl is nem csak innen kezdi bekeríteni az embert a rák nem mondom nagy a versenyfutás s bár gyerekkorom óta mindtől félek én talán mégis a koponya

lékelés vezet éberen száguldani át sok bűnös évezredet miközben a fúró a fejeden megy át ezt lassan mesélte egy kitűnő költőbarát a hallgatóság sorra koppant székéről a kőre csak ő nézett

mivel már látta a múlásnak kapuját bölcsen előre míg egy gyomorvágta a szólást át nem vette

s hatalmas varratokkal lett tele az este körben megakadt az éjszakai nassolás majd a jobb oldal kezdett köztünk iszonyúan szúrni mivel mája végső stádiumáról értekezett érzékletesen a piás

aztán nagyot fészkelve kemény ülőkéjén csüggedten egy öreg csak annyit szólt hererák persze szűk szavú volt mindig a társaság női tagjai nem is éreztek eléggé együtt ahogy illik idegenes

volt nekik a terep néhány részvétlen gyanútlanul félrenézett nem sejtve majd náluk is a végbél

vagy a szív lassan egyre megy nehezteltek alkalomadtán szót kellene ejteni az irodalomról is

alkat

társaságban milyen gyakran tűnik úgy hogy a fazon nagyképű alkat mert miközben a környék néhány mohó tagja kéjjel készíti elő a verbális utat ő valahogy vitatkozgatni nem akargat vagy mert a témához túlságos hozzáértést szimulálni nincsen kedve vagy egyszerűen meg van épp keseredve s elviszik légies tájakra a lebegő gondolatok mire nagyon is elegendő ok megannyi testnek és tárgynak fizikai távolsága melyeknek ívén mint téli huzalokra a nagyobb jégszemek

kikristályosodnak a hiány s a szeretet magánya burokként óva és megalázva a maga világában kalandozót és mikor már felgyűrt ingujjban önmaguk győztes pozícióit keresgélgetik remegve a fölizgult hangadók a fáziskésés faragására nem támad kellő belső indíték a tétován átformált véleményt szaporázni főleg ha indulatától elemelkedve már vak logikai szakadék felé keringet a másik arról már nem is szólva ha a gyűrődését nem kívánó a téma tudásával nincsen beoltva

s a kerek blöffökre pedig nem kíváncsi hiába éleződik az elmélkedéseken bárki kire nemsoká úgyis ráül az éjszaka s álmosan megszólal benne a menj haza egy pohár fanyar borocska után

alkohol

ha az ember teljes vértezetében nincsen ott legfeljebb partikuláris lírai futamot engedjen meg

magának mielőtt körben merengéseire hágnának a harapós morális kutyák ki gondolta volna

egykor az első krumpliból párolt konyakra érkezve a csatornaparti réten át mikor riadt kicsike gimnazista párjával óvatosan előjött a kamasz az első rosszízű kortynak végtelen története van

a kisvárosi álitaloktól a nélkülöző évek merész borzongásain át ahol útkeresés és a szorongás

mögött több volt a hánytatás és igenis ihatatlanul keserű volt a sör s csak hőzöngéshez kellett az alkohol mely kínosan meggyötört nem beszélve a diák ifjúságról melyhez nem kellett még

semmilyen erkölcstelen gólyatábor amelybe az új klérus saját botrányai között szörnyülködve

belenéz ha hazugságokig szaladt föl az ész ám az is rettenet ma mennyi pénz kell a franciásan sikkes berúgáshoz melyben a finom szesz az agyon épp hogy átsuhan míg züllött kocsmákban

a sok szerencsétlen kábán emelgeti a denaturált francokat mert a létét gyorsan muszáj feledni

ha homlokán virít a stempli mivel nincsenek nála kitörési pontok iszom is rá egyet és bontok

Megjelent a Bárka 2016/1-es számában.

Főoldal

2016. február 24.

Vissza