Versek

 

 Farkas_Wellmann_Endre2.jpg

 

Farkas Wellmann Endre

 

Epitáfium helyett

 

                                   MB emlékkönyvébe

 

most újraélem, hogy a minden úttal
hogy s mint állunk, ám Rómából nézvést
valóban erre vezet minden:
és árulás minden szó fülemben
és ez van minden úttal.
Róma fényeit úgy látni már csak,
mint kocsma-mécsest
a szemközti dombtetőről.
ahol már az erőtlen szeszek
sem adnak semmi érzést.
s milyen alantas, zavaros a lélek
útban önnön magánya felé
hogy falakat épít, hogy rombolhasson aztán
s hogy milyen úton jutunk el oda
hogy megéljük a Rómában ébredés iszonyatát
szinte mindegy
mert Róma a magány és Róma mi vagyunk
és egyre halkuló vágtával
lovak zihálnak folyton mellkasunkban…

 

Gyász

 

gyászollak, kedvesem, fehér keselyű:
nézem, az égből hogy zuhansz
hogy nem tart már a levegő
hogy nem szárnyalsz és nem suhansz
hogy holnapra nem vagy
s nem vagyunk
a többes szám már tiszta nyelvtan
bár objektív állapot marad
a tér a tied,
az időt elviszem
nem szerettél,
nem ismer senki sem:
lenni csak tény
minden egyéb csak álom
arcodra másolom rá
egykor-volt másvilágom
s mint romlandó szobor a szárnyalásról

s mint Istenről egy régi emlék
tied marad végképp a nemlét
te pedig bennem így élsz, így maradsz.

arcodon vizes lesz még az éjjel
de tenger helyett szemedben pocsolyák
ragadozóból erőtlen préda:
ez lettél kedvesem, fehér keselyű,

fehér keselyűm, téged küldött a sátán
a költő májából mondani jóslatot:
és látom, sok neked tudni azt, mitől
jóslatod valóra válhatott…

 

Kincs

 

Kincsem, majd, ha én leszek a császár
gazdaggá teszlek, s többé semmi
nem áll közénk...
- gondoltam, míg nem voltam császár...
De, mire megszereztem ezt a gazdagságot,
elszívtam azt a sokezer cigarettát,
amit együtt kellett volna;
dolgoztam, ahelyett, hogy
neked adtam volna azt az időt;
és értelmetlen csatákat harcoltam végig...
Kincsem, ím, megvan a vagyon,
de nem boldogíthat senkit Immár.
Kincsem.

 

A versek a Bárka 2015/6-os számában jelentek meg.


Főoldal

 

2016. január 13.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png