Birtalan Ferenc
A bebarangolt
város kőküklopszai mögöttünk
a hajnali locsolóautókra emlékezni fogunk
gyermekleheletnyi szellő járt
ébredeztek a kirakatok
nem gondoltunk elmúlásra
nyitottak a kocsmák
nyár volt
lábunk nyomát a pocsolyákból
kiradírozta a nap
őrizheted-e emlékeinket
ezzel a titokkal küszködöm
tudod-e milyen az itt-maradás
olyan lettél akár a távolt
szomorúan figyelő platánsor
nem rezzen a halálelőtti csönd sem
misztérium vagyunk
isten szeme oltárok fölötti
háromszögben
Cinkeszonáta
némuló kabócahang
mintha róka lépne
érkezik a szél
avarszagú temető
hunyót játszó holtak
múltba roskadó jelen
senki se jön elő
élő áldoz a voltnak
csiganyál hulló levélen
csillog a messzi nap
eltűnünk angyali télben
halottak alszanak
itt vagy a kő alatt
megsimogatlak
érzed-e kezem melegét
néma kabócák
néma az ég is
tőled koldulom még a reményt
fekszik a lomb
tűnik az ősz
torokra-ütés
krizantémragyogás
ennyi az egész
percnyi varázslat
élet a lomb az ég meg a föld
karcos szonáta
cinkecicergés
hantok pásztora
reszket a tölgy
itt vagy a kő alatt
mindenki itt van
a cinke az isten a tölgy meg a sár
itt vagyok én is veled-magamban
vörös levélre hűlt csiganyál
A versek a Bárka 2015/6-os számában jelentek meg.
