Versek

 

 zalan_478.jpg

 

Zalán Tibor

 

Emlékfoszlányok – Tolnai Ottó

 

A hajnali temetőben bolyongtam
mondta és szórakozottan játszott hol a vadászvendéglő
zöld kockás abroszának a foltjaival  hol azzal szórakoztatta magát
hogy mutatóujját a sör habjába mártotta Be voltam rúgva azt hiszem és nem emlékszem hogyan kerültem a temetőbe és miért oda éppen ahogy arra
sem honnan keveredtem a sírok közé és nagyon sóhajtva nem a sörbe
húzott bele hanem a pálinkáját döntötte magába
Találtam egy keresztet de az is lehet hogy kitéptem egyet a
földből ez már nem olyan éles emlék bennem mint az hogy a hátamra vettem
a keresztet és elindultam vele Tolnai Ottóhoz hogy elvigyem neki ajándékba és
rágyújtott miközben beszélt És mentem a hajnali utcán hátamon a kereszttel mint
egy elbaszott Jézus Krisztus és a hajnalban munkába indulók hol röhögtek hol
megbotránkoztak hol meg elcsodálkoztak rajtam
nyilván amolyan mozgó krisztuskeresztnek láttak már ha volt
merszük hinni a szemüknek és belehúzott a sörébe Meg sem álltam a Tolnai házáig aki gatyában jött ki a zörömbölésemre és elszörnyülködött
amikor ledobtam eléje a keresztet azt hiszem meg is ijedt egy kicsit
talán Honnan hozod ezt a keresztet és mit akarsz vele kérdezte és nekem nevethetnékem támadt gatyában látni a nagy költőt a háza
kapujában állva álmosan és értetlen arccal Meg azon is csodálkoztam
hogy nem két nadrág van rajta hiszen ő írta valahol hogy két nadrágban alszik
el mert szégyellne gatyában meghalni tisztán emlékszem hogy ezt írta
Neked hoztam ajándékba mondtam és titokban azt reméltem
hogy megkínál valami rendes birsalma pálinkával de nem kínált meg Most visszaviszed oda ezt a keresztet ahonnan elhoztad és visszaszúrod
a helyére morogta a fogai között halkan és én megsértődtem hogy nem örül az ajándékomnak meg sem köszöni sőt el sem köszön tőlem
csak hátat fordít és se szó se beszéd bemegy a házba nem is értettem akkor
miért nem örül az ajándékomnak nem hiszem hogy valaha is adtak volna neki
sírkeresztet ajándékba kinek jutna ilyesmi eszébe nekem is csak részegen
Megint a hátamra vettem a keresztet és elindultam vele visszafelé a
temető irányába és még arra emlékszem hogy nagyon durcás voltam
amiért nem volt Tolnainak humorérzéke a tréfámhoz
De miért hozzá vitted el a keresztet kérdeztem bizonytalanul Mert teljesen kézenfekvő volt hogy a hajnali temetőben szerzett sírkeresztet
csakis Tolnai Ottónak viheti el az ember senki másnak ha ismernéd
akkor neked sem jutna eszedbe
ilyen különös helyzetben más csak Tolnai Ottó
s mert én akkor még nem ismertem hallgattam
Az embert megelőzi a legendája vagy követi azt de soha nem létezik egy időben vele Ez a szarvas nem szarvas hanem marha süvöltötte át a teret
a pincér felé Ne bomolj kértem én ide járok De én nem
járok ide és kiabálhatok és bomolhatok
ráadásul meg tudom állapítani hogy egy húsról hogy
marha-e vagy szarvas azzal undorodva eltolta magától az ételt
én pedig elképzeltem ott a hajnalban
kereszttel a hátán ahogy Tolnaihoz ballag át az ébredő
telepen keresztül És megtaláltad a sírt ahonnan kitépted kérdeztem
belehúzott a pálinkájába és csak sokára válaszolt
hát meg komám meg én azt a kurva lyukat a derengő temető földjében és azon igyekeztem hogy visszaszúrjam oda ahova való lett volna a kereszt
csak az volt a baj hogy már nagyon elkorhadott a fa és ahogy szúrtam
kettőbe tört én meg hasra estem a sáros sírhantra és az is lehet hogy
rögtön el is aludtam ott Hogy aztán Tolnai talált-e rám vagy valaki más
arra már nem emlékszem de délelőtt már nála ültem adott birsalma pálinkát
is csak a mérge nem akart elmúlni egyre csak a fejét csóválta és
az istennek sem akarta megérteni  hogy miért ő az egyetlen ember
a világon akinek azt a hajnali sírkeresztet elvihettem ajándékba

 

                        Az Ószeresek újvidéki bemutatója után
a Dominóba mentünk a Dominót akkor már jól ismertem
oda jártunk Sziverivel Fenyvesivel Szűgyivel Balázs Attilával
és a többi fiatal költővel piálni a végigcsavargott napokat lefojtandó
ott akartak bennünket minden ilyen alkalomkor a crnagorác
fickók megverni csak azért mert magyarok voltunk amiről persze
akkor sem tehettünk és a crnagorácok hatalmas fekete
szálfalegények voltak mi meg csak amolyan pálcikaemberkék
mellettük esélyünk se volt arra hogy felvegyük velük a küzdelmet bár
az első alkalommal én még biztattam a többieket hogy a magyar virtus
kívánalmai szerint verjük bele a betonba a hatalmas embereket de
a többiek lefogtak csak nevettek ezen és nevettek a crnagorác fickók
is mintha értették volna miről van szó kört formáltunk
és magyar népdalokat énekeltünk amihez én nem fűztem
túlzott reményeket mert a részeg nagydarabok
csujjogva ordítva köröztek körülöttünk
valamiért azonban bántani nem bántottak senkit csak provokáltak
majd amikor elunták a cécót röhögve otthagytak bennünket
mi meg talán a népdalok miatt csöppet sem szégyenkezve indultunk
el a szállodám felé mindig a Putnyikban laktam ha egyáltalán így hívták
a szállodát amelynek a folyosóját ronda fonott képek díszítették
ballagtam a fekete kalapomban Tolnai mellett akinek szintén
fekete kalap volt a fején csak sokkal elegánsabb mint az enyém
a Dominóban éppen hogy lézengtek az emberek és nyoma sem volt
szerencsére a crnagorác mácsóknak Tolnai borokat rendelt és
ittunk rendesen ahogyan egy bemutató után illik inni  tudta ő jól
hogyan kell ezt csinálni bele is csúsztunk a zárórába a cigányok
már kezdték elpakolni a szerszámaikat amikor Tolnai felállt benyúlt a
belső zsebébe és egy marék pénzt húzott elő onnan és a prímás hegedűtokjába
vetette és halkan csak annyit mondott Még játszatok így nem felszólító
módban a kijelentő mód könyörtelen ellentmondást nem tűrő
parancsával és a cigányok játszani kezdtek ismét Tolnai pedig
táncolni kezdett egyedül furcsa tánc volt ez nem a részeg ember
táncát láttuk hanem egy külön világban kalandozó ember öröm-mulatását
maga-mulattatását aztán a cigányok elunták a dolgot
vagy megint pénzt akartak tőle mert nekiláttak ismét összepakolni
de Tolnai megint a  belső zsebéhez nyúlt és újabb
papírpénzek hullottak a prímás  tokjába és folytatódott
a zene és folytatódott a különös ember különös tánca
már nem emlékszem hányszor ismételte meg immár némán az akcióját
de sem a pénz sem a zene nem akart elfogyni persze mindennek
vége szakad egyszer vagy a pénz fogy el vagy a kedv vagy a zene
kint találtuk magunkat a Domimó előtt taxit hívtunk és ahányan voltunk
belepréseltük magunkat akár egy látvány show szereplői
valamelyik negyedosztályú vetélkedőből emlékszem hátul
ültünk Balázs Attilával talán Zita hercegnő is velünk volt keresztben
rajtunk egy nyúlánk lány hasalt és megbabonázott szívvel
némán kanyarogtunk a feneketlen újvidéki  éjszakában
Tolnai elöl a sofőr mellett dudorászott a szemébe húzott nyomott
kalap alatt és másnap azon tűnődtem a reggeli hideg sör mellett valami
lepukkant csehóban a szálloda közelében hogy milyen jó annak
aki mindig tudja minek van az ideje és ha nincs ideje akkor csinál időt
magának  hogy élni tudja és tűnődöm azóta is meg azon hogy ahogy kell
legyen ideje a Wilhelm-daloknak és a kisinyovi rózsának
úgy kell legyen ideje a mulatásnak is és hogy ez a szép hallgatag
mindenre figyelmes és érzékeny ember ez a nagyon európaivilágfi és vidéki Orpheusz szét tudná táncolni talán még a csillagokat is

 

még játsszatok
mondaná monoton kijelentő módban
és táncolnának a hajnali temetőben a részeg sírkeresztek
a virág utca háromból vagy a palicsi házból
két nadrágban vagy egy gatyában kiszédelegne az álmos ember
kalappal a fején és a rózsaszín flamingók riadtan rebbennének szét
az ég peremén vízszintesen növő hatalmas fatörzsekről
menjetek vissza a temetőbe halottak mondaná
menjetek vissza a hajnali temetőbe részeg hajnali sírkeresztek
menjetek haza részeg fiatal költők menjetek haza és játsszatok
mondaná halkan felszólító módban
Domonkos svédországban fújja a szakszofonját
nem fogunk már több Mao-poe verbo-voko-vizuális kollázs-poémát írni
nem fogunk többé annyit inni mint a Dominóban ittunk annak idején
az Ószeresek bemutatója után a cigányok is elpakolták már a hangszereket
még játsszatok költők lassan fölemelkedik a hajnal fölétek emelkedik
a hajnal fölénk a hajnal a Dominó fölé Újvidék és Palics fölé
a rózsaszín flamingók fölé még játsszatok mindenféle módban csak játsszatok még

 

Megjelent a Bárka 2015/5-ös számában.


Főoldal 

2015. november 06.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Markó Béla verseiFinta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb Mihály
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png