Csomós Szabolcs
Hazaértem
Hazaértem, ölébe vett a fotel
Elcsitult bennem a nyüzsgő vágy
Vitorlát bontott a megfáradt álom
S elringatott csendesen az ágy
Valami sohasem volt szigetre vitt
Az értelmen túli valóság
Hatalmas cégéren hirdette magát
Egy méretes úri szabóság
Illatos dalban fölzengett a munka
Boldogságot lelt kedvem benne
Megláttam, ahogy az angyali lányok
Lelket varrtak a lelketlenre
Amott meg épp egy teve a tűfokán
Elsimult púppal poroszkált át
S a tűz mellett iskarióti Júdás
Péterrel békésen vacsorált
Sűrűszövésű hálóját a vízre
Ismét kivetette az este
S a valóság szétcsúszó partjainál
Valaki a szívem kereste
Chanson
In memoriam: Paul Verlaine
Tavaszodik
napfényes mosolyok járnak
az utcákon
kivillan keble a nyárnak
most a lassan
megeredő gyökerekben
szunnyad a must
még fut a vér az erekben
még őrzi a
fátyolos harmat a fákat
de rakódik
a kéreg alá bánat
mint az idő
gyűrűi belefásulunk
a jelenbe
s egyre halkabb lesz a dalunk
Les sanglots longs...
Véd és táplál
Kikelt a kukorica a rózsa mellett,
nem disznónak, dísznek vetettem oda,
hogy ősszel legyen mivel csuhébabázni
és hogy ne fogyjon el senki mosolya.
Mert befagyhat a szemünk is, ha nem játszunk,
s lassan a tarkónkon liheg a halál,
(elbújunk unokánk apró szívébe)
körbeszimatol bár, de meg nem talál.
Itt jó helyünk van,- mint a fecskék fészküket
építik a villany köré, hol este
a fényre csőrükbe száll majd a vacsora,-
így véd, s táplál a názáreti teste,
nem is kell már nekünk ennél nagyobb csoda.
Megjelent a Bárka 2015/1-es számában.
