Versek

villanyilaszlo.jpg

Villányi László

 

A sötét nő

 

A gyógyszertár hirtelen méregtárrá változik,
ha őt találod szolgálatban, legszívesebben
visszafordulnál az ajtóból, mert amiért jöttél,
úgysem lesz, nem hallhatsz kedves mondatot,
„holnapra megrendelem”, csupán egy szót: nincs;
fekete, amilyenek csak a különféle festékek lehetnek,
hajon, szemöldökön, szempillán, a tekintet sötétsége
viszont el sem kezdődött vagy félbeszakadt szerelmet
sejtet, fényt és vidám színeket kedvelő, gyűlöletes férfiakat.

 

A sportos anyuka

 

Ha megkérdeznék tőle, mire a legbüszkébb,
kapásból felelné, hogy a kőkemény fenekére,
s azonnal helyesbítene, persze a lánya után;
nyáron a síeléshez gondosan kiválasztott ruházatot,
télen a futás, kerékpározás nélkülözhetetlen kellékeit
szereti nézegetni a szekrényben, s olykor fel is próbálja
utolérhetetlen futócipőjét, sisakját vagy kesztyűjét;
ne állj meg, soha ne állj meg, inti kislányát
az erdei tornapálya elején, s ő szófogadóan lohol,
nem hallja a harkály kopácsolását, nem észleli a mókus
surranását, nem simogatja meg a moha zöldjét,
csak az álldogáló őz láttán tétovázik egy pillanatra,
de hallja a parancsba adott testamentumot:
ígérd meg, hogy majd te is elhozod ide a lányodat.

 

A bennfentes

 

Otthonosságát magabiztos bejövetelével hirdeti,
gyerekkori barátnője volt a jegyszedő, ismer itt
minden lépcsőfokot, egyszer álmában az igazgatóval
kevert, természetesen a színpadon, de ébredés után
nem ugrott be, hogyan is volt a tapsrend, harsányan
beszél, hallja a fél színház, sorra megnevezi az érkezőket,
a szemészt éles, a fogorvost artikulálatlan, a nőgyógyászt
selymes hangon köszönti, szép sorjában mindenki értesül
arról, mit rejt hatalmas táskája, az angyali üdvözletkor
lecsavarja az ásványvizes palack kupakját, mikor Jézust
keresztre feszítik, ellenállhatatlan vágya támad a cukorkára.

 

A műélvező

 

Az első tétel alatt párhuzamosra igazítja műszempillája
szálait, a második tétel elegendő műkörmei állapotának
szemrevételezésére, a harmadik éppen olyan hosszú,
hogy kiszámítsa, mikor menjen kozmetikushoz,
fodrászhoz, a negyediknél már reménykedve sóhajt,
sejti a véget (azt már megtanulta, a szünetekben
nem szabad tapsolnia, bár nem érti miért), lapozgatja
a műsorfüzetet, a zeneszerző botrányairól olvasva
mondaná: végre valami izgalom, lopva a párjára sandít,
nála hülyébb képet csak a zongorista vág, gondolja,
csak kérje meg végre a kezét, ha a felesége lesz,
majd ráveszi, ne ilyen hervasztó zenét szponzoráljon cége.

Megjelent a Bárka 2014/5-ös számában.


Főoldal

2014. október 09.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png