Boda Magdolna
hajlék
kartonpapíron ült
hátát nekivetette a kirakatüvegnek
bent karácsonyi égők villództak
és zenére hajlongott
a mosolygós műanyag mikulás
emberek vállfás ruhákkal keringőztek
a gondolák között
mínusz húsz fok
kinyújtott kezébe
tettem féligtele
forralt boros poharam
öt percig az
egyikünk emlékezik
másikunk felejt
amikor
kisgyerek voltam
és nyáron lepasszoltak nagyanyámnak
leginkább a kukoricagóré alatt
szerettem játszani a csutkababámmal
bár irdatlan mennyiségű volt ott a bolha
csak pattogtak én meg naphosszat számoltam
a barátnőim már a bolha szóra is sikongattak
de én nem csípésük miatt utáltam meg őket
hanem mert nagyanyám rám parancsolt
vetkőzzek meztelenre és rázzam ki a ruhámat
aztán fogott egy nagy vödröt
és a hideg kútvízzel leöntött
most már tudom
ez épp olyan
mint mikor szemedbe mondják
nem szeretlek
csontig csurom vizes leszel
és sose száradsz meg
hát eljött az idő
évszakot kell cserélnem
már hülyén nézek ki ebben a nyári
tarkavirágos ruhámban
loknis hajfürtjeimmel
amit festékkel színezek
hazug aranyságára
nevetséges
de évszakot kell cserélnem
– lejárt gramofonlemez –
ölelő őszre
puha barnára
kár hogy már csak egy
évszak van hátra a cserére
és a mostanság a hó – ha van is –
gyorsan olvad
nincs ereje a télnek
majd kavargok a háztetők felett
az össze-vissza fújó szélben
Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.
