Versek

 

Ben___Attila.jpg

 

Benő Attila

 

(körvonalak)

 

Körvonalamra egyszerűsödve,

a látvány már nem áltat.

Mint megtisztult ablakon,

rajtam a szem átláthat.

Hangzik a háttér szótlan.

Vagyok, mert lehetnék.

Felejtem azt, hogy voltam.

 

(lapszéljegyzet a Tao te King-hez)

                              

A visszaélők,

útról letérők

elengedik

az eget,

a kéklőt;

markolni

vélik

az időt,

az elfénylőt.

 

(befejezetlen évszak)

 

Jégcsap odafönt.

Járda szélére hulltan

szilánkokra tört.

 

Most a langymeleg

szédült idő valami

zátonyon lebeg,

 

mint könnyed hajó,

elakadó lélegzet,

égi takaró.

 

(péntek délután)

 

Tépett fellegek.

Szél sodorta hordalék

ilyenkor az ég

 

(október, estefelé)

 

A tücsökzengés

hiánya. Mintha minden

védtelen állna.

 

 (alagút)

 

Szűk alagútban,

egyirányú sorsodban

lidércfény lobban.

 

Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.


Főoldal

2014. szeptember 15.
Kontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Finta Éva verseiFarkas Wellmann Éva: Szanatóriumi emlékvázlatokKiss Ottó: Lieb MihályDávid Péter: Ecce homo
Tóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem volt
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png