Oláh András
életmentő gyilkosok
a háború bizony kemény dió
és amikor már majdnem vége volt
jött az a másik őrület
kidobolták hogy 300 férfi kell
s vitték Marci bácsit is
mint mondták: málenykij robotra
ahonnan csupán a visszaút nehéz
nem is talált haza senki
csak az a kopottas fickó aki pénzt kunyerált
arra hivatkozva hogy amikor
megszökött a táborból
a kabátját odahagyta Marci bácsinak
„az öreg jól van egészséges csak a
hideget nem bírja” sorolta készségesen
– vajon hány helyre kopogott még be
hasonló ürüggyel és szedett össze
néhány pengőt – mindegy is
hisz a remény hogy az öreg él
minden pénzt megért ebben
a másik világban ahol így
lehettek életmentők a gyilkosok
április bolondjai
lélektelenül és igazságtalanul süt ránk a nap
a spekuláns elme felragyogtatja az
ijedten szánk elé kapott kezet
rozsdaszín festékeit ránk borítja az idő
előássa a szabadság szörnyűségeit
a betegeskedő titkokat
hogy ki volt ügynök ki ellenálló ki hős
s ki lopta ki zsebünkből az álmokat
és másolt ide egy rongy hazát
ahol már ősszel eltiporják a tavaszt
s a sötétség beleette magát a falakba
a kő veled a kő ellened
a szavak kivert fogak közt fénylenek
bűnösök a szelídek
kiket a vad rendőrlovak csendre intenek
fájdalom ragyogja be a cipőkre tapadt sarat
s egy elrontott finálé kopott díszletei közt
közönyös reflektorok és rendőrkordonok
mögül cinkosaid elaljasult
hazáról hazudnak menetrend szerint
s mert korán megtanítottál
minket az igazságtalanságra tudd meg
bíráik magunk leszünk majd Uram
meggondolatlanul
kora este volt siettem
néha hirtelen üzennek értünk
s akkor menni kell könyörtelenül
cipeltem magammal néhány fáradt indokot
de minden leegyszerűsödött
elborzadok ha arra gondolok
mennyi minden jutott nekem
a test fájdalma s a léleké
miattad torzultam mindenidejűvé
hogy azonnal szerethesselek amint lehet
s ha volt is bennem egy kis gonosz
azt hittem átmostad egészen…
a határokról beszélgettünk
a gátakról és árterekről s akkor
meggondolatlanul belenyúltál a sebbe
– tudtam nyomban: mégsem ismertél
meg egészen és mindennap retteghetek majd
hogy melyik hibámat nagyítod rám
– akkor ott felmentést adtam magamnak
és elszabotáltalak végérvényesen
Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.
