Csehy Zoltán
Kihallgatás előtt
A megzsarolt 23 éves férfi a kihallgatás előtt
nyugalmat színlelt,
a tapasztalt rendőr mellette ült, és
kikapós felesége formás seggén gondolkodott.
A férfi ekkor váratlanul nekiiramodott,
és a zárt ablakot áttörve
levetette magát a második
emeletről.
A rendőr kapkodott, de nem igazán tett semmit,
örült, hogy pár szilánk őt is megsebezte,
ebből látszott: próbálta megakadályozni.
Meg kellett volna bilincselni,
gondolta, azt a kibaszott ribancot
már régen meg kellett volna bilincselni.
Nem kell megrémülni
Nem kell megrémülni a túlzott kitárulkozástól,
ha tényleg túlzott, mindenki felkapja a fejét,
cöccög egy kicsit,
és azt mondja: nahát.
Ez sok, ez tényleg sok.
Kevesebb is elég lenne.
Minek a tajték, elég a hullámzás.
A költészet árnyjáték,
egy kínai pagoda díszítése
vagy operabál. Tegyünk érte,
a képzetlen, az otthontalan,
a feszengős hangok ellen,
a harmóniáért, a kiszámíthatóságért,
a biztos verslábakért. Hogy minden záruljon picit,
hogy ne kavarjon föl,
hogy ne gyilkoljunk,
lőjünk, akasszunk, szeretkezzünk fölöslegesen.
A hárpia
A hárpia nem mos, nem főz
csak szarik a mitikus ételbe, a királyéba, persze.
Folyamatos jelenlét a fakuló mítoszban:
egy-két kihulló toll szédül csak át
onnan ide, a hárpiákon túlra,
a szagtalan, steril nyugalomba,
ahol momentán egy morzsányi kaja sincs.
Elolvasott két zeneelméleti könyvet
Elolvasott két zeneelméleti könyvet a dodekafóniáról,
aztán jött a szerializmus, persze.
Tizenketten ülnek, de nem pofázhat, csak egy,
a többi kussol, amíg az egy beszél.
Amott meg túl sok az asztal, s össze-vissza megy a szövegelés,
bár ugyanarról, és át is szabad ülni. Talán még hallgatni is lehet.
Tárgyalóterem és kocsma.
Most esélye sincs zenekarnak, zongorának.
Már nincs mit kitárgyalni, már nincs mit inni.
Megjelent a Bárka 2014/4-es számában.
