Versek

 Zalán Tibor 11 kozepmeret 

 

Zalán Tibor

 

Keleti szőttes

 

Egyik a bolondok házában

Másik a lángnyelvek kertjében

Pókháló vékonyságú fonál

tartotta rég ilyen estéken

És most eljött az ideje – elszakadt

Zuhan már s oda követned nem szabad

Oda nem szabad követned – zuhan már

eljött az idő nappalok éjszakák

mindegye fojtogat Üres az ég

Lengedez róla egy szakadt fonál

Ő – pasa a lángnyelvek kertjében

Ez – koldus bolondok rongyainál

 

 

 Ismeretlen Pünkösdi Udvarló Versezet,

 

mely írattatott Nagy-Abony határában

az ezerötszázas éveknek legvégén

 

 

Dudorász Pünkösdnek gyönyerű ideje,

Elbocsájtó szelek hűvös lehelete,

Lyányoknak szoknyáját meglebbentő heve,                      

Iszákosoknak is boros vihedere.

Ó, ne nézd, drága nő, hitványult voltomat,

és ne vond el vállad, s tőlem így boltodat,

Melyben az fínomság akár a boltozat

apolgatná árva, jobbra szánt sorsomat.

Üzennném ez végett ezerszer bókomat,

Küldöm szégyellősen valamint csókomat,

Érintse szád szélét, kövesse lángolat,

Rám ne gondolj rosszul, mert keblem bészakad!

Íratta rád mindezt szolgai hódolat…

 

 

Szieszta

 

Szomorkás délután Nincs mire

gondolnom Amire gondolhat

nék az vagy megtörtént már vagy nem

fog megtörténni soha Nyitva

az ég de se hó se angyalok

se fény Grafit és ólom perme

tez Legalább ha az évszakot

tudnám Olyankor az ember sí

sapkát vesz vagy gatyára vetke

 

zik Lehúzott redőnyök mögött

élek jó ideje Csak a te

tőablakok felől szivá

rog némi fénység be hozzám a

mi elég ahhoz hogy a papírt

lássam a ceruza már nem is

olyan fontos Áramomat ki

kapcsolták a zörgő öreg lap

topot befedte a por szétszar

ták a legyek meg hibbant pókok

 

Mostanában ritkán sem fordul

elő velem semmi Leginkább

a kertbe megyek le képzelet

ben bogarakat rovarokat

bámulok és hasalok a fű

ben és megpróbálok szemezni

a türelmesebbekkel vagy a

lustábbakkal Könyörgőn nézek

rájuk hogy most hanyatt fordultan

 

az éghez könnyeden lépjenek

nyitott szemembe Ebben a bo

gárlétben arcomba tört már a

fű és a szél rendre virágpo

rokkal szór be amit a méhek

szorgalmasan lenyalogatnak

rólam Szám sarkából víg darázs

iszik éppen Eső után be

ledagad húsom a ruhámba

 

könnyebben harapnak ki egy-egy

darabot combomból a kutyák

De még túl kemény Odébbállnak

Reszketve leskelődöm a fal

hasadékára tapadva ho

gyan araszol a szarvasbogár

nyakamról ruhám alá a mell

kasomhoz hogy talán a szíve

mig beássa magát s megtalál

 

ja a vér még hűlő melegét

Elszundikálgat mígnem kiro

had onnan a szívvel együtt Még

pár nap és a hőségtől elkezd

duzzadni a test hatalmas lesz

a hasam de csak a halál nö

veszti fel benne mérges növé

nyeit Égre meredő keze

im már csak száradó botokká

 

asznak egy idő után és ne

vetgélek is rajtuk mert túl mu

latságosak Néha hegyükre

száll egy lepke vagy szitakötő

billeg szelíden Tehát nyár van

Innen nem látszanak a szorgos

hangyák se amelyek bemásznak

a számba és békén falatoz

nak kiszőrösödött nyelvemen

 

Viszketnem kéne de nem én vagy

ok már ott a szememet persze

féltem ha egy-egy rigó eresz

kedik mellém Pereg az idő

mert a hasam jól láthatóan

felpuffadt már az arcom színe

is átváltozott kékes-zöldre

ruházatom foszlani kezd va

lamitől talán már azt is

 

birtokba vették az élet fér

gei Nem látom őket a föld   

alól kecmeregtek elő a

nyűvek hogy nekilássanak a

hátamnak Nagy már a nyüzsgés ben

nem és körülöttem messze vagy

ok lent mégis hallom a zsizse

gésüket Eltömködöm a fal

rését Hallgatom zenéjüket

 

Megjelent a Bárka 2014/4-es számában, közülük az első a szerző kézírásában.


 

Főoldal

 

2014. augusztus 26.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png