Lászlóffy Csaba
Téves riasztások
Te voltál-e az, aki a rakodóparton vagy a belvárosi utcák
árnyékos oldalán kapkodó mozdulatokkal siettél előzni
az elterpeszkedő testek közt, a léha locsogásban?
A fikció kiragadja utóéletedet a tömeghullámzásból (a nyelvükre
ragadt dohányszemcséket köpködő, szellemeskedő, befutott
világfik talán ügyet sem vetettek hisztériádra) - kevesen
hallottak volt akkoriban a biometrikus azonosítási módszerről,
a kelet-európai törpe diktátor a hatalmi éberség ösztönzését illetően
bizonyára nem az ultramodern arcfelismerő kamerával, hanem
más - a „patriarchális” balkáni kritériumoknak megfelelően
szenzuális -, érzékszerveinkre ható módszererekkel
operált. (Lásd: Totális Információs Éberség! valamennyi
potenciális ellenség nyomon követése.)
Anélkül, hogy közszemlére tett szeméremsértőként
kezelték volna a gyanús újságírót vagy költőt,
némelyik egyedet eleve kisebb-nagyobb
depressziós hullám ragadta magával este a főtéri
neoszecessziós lámpák fondanttal-bevont-szaloncukor
sejtelmességű fénysugarai alatt. Napközben viszont leg-
többször az ügyetlenül bóklászó, mi több szendergő besúgók
ártatlanabbnak tűntek, mint az alélt viperák a déli verőn.
2013. június
(töredék)
Miután kifutsz a fasorból,
talán összeáll még egyszer benned a kép,
az egész, háttérben az erdők, a hegyek és a
szürkületbe vesző körülhatárolhatatlan
hetven év, mely valahol már szinte úgy fest,
mint mikor a víz elmossa az utakat;
miután kifutsz a fasorból,
elheveredhetsz a fűben vagy legalább
a legszélső fatörzsnek támaszthatod a hátad;
a reggeli képzelt áhítat áldásában
is részed lehet, miután elhagyod a
fasort, és emlékezetedből váratlanul
előbukkan az utolsó vendégpercek asztala,
melynél a nyolcvanas években kivándorolt
rokonokkal, régi barátokkal kávét ittatok,
s miközben arcvonásaikat már ki is kezdte
a szeszélyesen kanyargó dohányfüst,
tenyered utoljára a tenyerükbe simult,
mintegy megsejtve, hogy még vékonyabbnak fog
tűnni ezután az emeletre vivő lépcsők pereme,
melyet valaha talpuk kikoptatott.
Vigyél esernyőt magaddal és a cuppogó sárban,
ne adj' isten, az árvízzel rátok törő, iszapbűztől
megkeseredett éjszakában, húzd fel nyugodtan az
apádtól örökölt kalucsnit, különösképpen, hogy
azután már csak krizantémillat fojtogat,
ha netalán vetkőzni kezdenél szeretkezés előtt,
egy pillanatig a csupasz parketten
állva meztelnül, miután a fasorból kifutsz.
2013. december 12.
Alkalmazkodási gyakorlatok
Hány történet a szobrok arcában elrejtve.
Borostásan, pőrén nyargaltad körbe a főteret,
az újrakezdés jeleit kerested (lehetséges-e
bármit újrakezdeni itt? – avagy a hivatalos
korlátok megszűntével sokallani a korlátoltságot) –
otthon aztán egy szédülés: nézed a tükörben az
arcot, mely csupán két szemüreg, s a közöny kés-
éllel kimetszett ránchelyei. Az erkélyről behajol egy
cserepes-növény indázó levele; az Isten (a tiéd is)
mindent lát és réges-régen elképzelt, tudhatod.
2014. február 1.
Megjelent a Bárka 2014/3-as számában.
