Kiss Judit Ágnes
A zarándokénekekből
Két gagliarda
1.
Nem függök emberek
Ítéletétől,
Isten a bírám,
Néz rám az égből.
Átkoznak, áldanak,
Nem ront meg engem,
Csak Jézus fénye
Látsszék szememben.
Érdemrend, díjeső
Hitvány kelengye.
Nincs szárnya, nem repít
Hozzád a mennybe.
Mondd te, hogy jó vagyok,
Hogy neked kellek,
S kibírom mások, ha
Nem ünnepelnek,
2.
Úgy félek, Jézusom,
Meghalni érted,
Hullatni véremet,
Mint a te véred.
Ne kívánd, Istenem,
Mártírod lenni,
Eltéped életem,
S nincs haszna semmi.
Ne adj nagy terheket,
Gyenge a vállam,
Vannak még hősök,
S jönnek utánam.
Engedj lapítanom,
Kis földi féreg,
Nem jár bár glória,
Legalább élek.
Vigilia
A házban, ahol meghalsz,
megállnak mind az órák,
a tükrök megrepednek.
A naftalin szagától
meghízott régi bundák
kihullajtják a szőrük.
Mert nem kell visszajönnöd,
már nincs itt mit keresned,
itt hagyhatsz minden tárgyat,
és legvégül a tested.
A házban, ahol meghalsz,
nem marad semmi épen –
utánad pusztul el.
A lábasban a friss tej
most összemegy, megalszik,
te is hogy jól aludj.
Mert nem kell visszajönnöd,
már nincs itt mit keresned,
itt hagyhatsz minden tárgyat,
és legvégül a tested.
Az ágy, a szekrény alszik,
csak én maradtam ébren –
őrzöm halálodat.
Megjelent a 2012/4-es Bárkában.
