Prózák
A Bárka 2012/2-es számában megjelent Öröklélek című elbeszélésével köszöntjük a friss Jászai Mari-díjas békéscsabai színművészt
„Kiszáradt, satnya teste lassan feltöltődött sodró, lázadó élettel. Már csak a bosszúra gondolt" (az Álomszabadság című novella)
„a legnehezebb időkben leálltak a vadászatok, ezt '43 őszén tartották, mikor a Donnál letaroltuk a fritzeket meg a talpnyalóikat, vagyis a dolgok rendeződni kezdtek"
„restellte is maga előtt, hogy egy akácfa van rá ilyen hatással. Pont egy akácfa, egy közönséges akác, amelyet otthon nem szeretett, mert döntéskor rossz volt gallyazni"
„Reggel összefordította a két zsíros kenyeret, a pohár tejet állva itta meg, fehérbajszos puszit nyomott nagymami arcára, ma mmemeglepi lesz, ebédre jövök"
„A kissé megszürkült fekete bársonynadrág színe felfrissül, ha félbevágott vöröshagymával - szálirányban! - átdörzsöljük. Azon kívül, hogy friss színt kap a nadrágunk, napokig nem kell használnunk...
„Mondja, doktor úr, hallott ön a szabadkőművesekről, azt beszélik, egymás vérét itták, és kivágták annak a nyelvét, aki megszegte a titoktartás szabályait"
„Ne mondd, hogy mindenkit szemmel tartottak! Tartottak? Tartottunk! Olyan nem volt, hogy valaki kicsússzon. Hogy az ember elnézte volna, hogy akárki kicsússzon a hálóból"
„Egy őszi, elhagyott fürdőhelyen húznám meg most legszívesebben magamat (...), ahol nincs már senki, amolyan öreg Firszként szemlélődve kifelé a lehúzott spaletták rései közül"
"A regényírásban egy alapvető szabály van: nem szabad éhen halnunk; míg le nem pöttyentettük az utolsó pontot a már - halványan - megírt kottába. Én azért írok tovább, amiért a tyúk sem hagyja abba a...
