Prózák

 

14.Mind__k_D__niel.jpg 

 

Mindák Dániel

 

A bolygó kapitánya

 

Egy szép csütörtöki délelőtt a Kossuth utcai óvoda diákjai azt vették észre, hogy nincs egyetlen felnőtt látótávolságon belül. A fiúk eleinte élvezték, mert senki nem szólt rájuk, amikor sárga folyót locsoltak a homokvár köré. Panni egy fokkal volt kevésbé boldog, amikor megérkezett a hírrel, hogy Erzsi nénivel valami baj van. Erzsi néni ugyanis kigúvadt szemekkel feküdt a kanapén, izzadt, és annyit tudott mondani, hogy hívj mentőt.

Panni sorra újságolta a híreket csoporttársainak. A negyedik, Lacika jött rá, hogy akkor baj van, és lehetőleg tényleg hívni kell a mentőt. Miért? Mert ebben az oviban minden gyereknek volt egy szuperképessége. Illetve minden gyereknek pontosan egy szuperképessége volt. Panni be tud menni az óvónénihez akkor, amikor mindenki más az udvaron játszik. A helyzet értelmezése ellenben már nem tartozott képességébe.

Mire a vizesárokból eltűnt a pisi, a gyerekek már azt vitatták, milyen sorrendben kellene alkalmazniuk képességeiket, hogy az irodában pihenő telefonról felhívhassák a mentőket. Lili varázslatos képessége, hogy bele mert szólni a telefonba. Peti ismerte a számokat; amivel nem volt teljesen egyedül, de ő még tárcsázni is tudott. És Attila talentuma volt, hogy be mert nyitni ajtókon. Az iroda ajtaja ugyanis be volt csukva. Kilincsre. Attila pedig a Kanári-szigeteken nyaralt szüleivel.

A konzílium felállt az ajtóval szemben, nézve, mit lehet tenni specialista hiányában. Első próbálkozásnál arra gondoltak, ez a vécé ajtaja, ami egyébként is nyitva van. Másodjára Lacika nekifutásból akarta legyőzni a kilincset, de egy lépéssel hamarabb visszatántorodott. Eszter jutott legtovább, ő ujjheggyel megérintette a kilincset. Aztán elrántotta a kezét.

Miután az ajtón behatolás kudarcot vallott, Barnabás felajánlotta, hogy vessék be az ő képességét, nevezetesen, hogy képes felmászni magas helyekre. Ez a földszinti irodának az udvarra néző, nyitva hagyott ablakát jelentette. Onnan, belülről már ki lehet nyitni az ajtót, és a telefon-akciócsoport munkához láthat. A probléma annyi, hogy a felnőttméretű ablak gyerekekhez mérve egész magasan volt, és ha nincsenek ágak, mint egy fán vagy a mászókán, akkor nincs miben megkapaszkodni. Barnabás először Laci vállára állva próbált bejutni, de felborultak. Ezzel a síró gyerekek száma kettővel növekedett.

Zsófi eközben helyszíni szemlét tartott Erzsi néninél, a karját puszilgatta, és azt mondta neki, hogy Erzsi néni, még ne halj meg. Mert Zsófinak ez volt a különleges képessége.

Végül négy fiú és egy különösen kövér lány stabil alakzatba állt az ablak alatt, hogy Barnabás az élő mászókáról elérje az ablakpárkányt. Sikerült, belülről kinyitotta az ajtót. A telefon-akciócsoport, Peti és Lili elfoglalta helyét. A falnak támasztott telefonkészülék fölött egy piros tábla állt, rajta három szám és három betűsor. Az egyik betűsor két hegy közötti völggyel kezdődött. A második egy tetőt tartó oszloppal. A harmadik egy fej nélküli kövér emberrel, aki az egyik lábával kilépett előre. Melyik lehet az? Petike arra gondolt, hogy a fejetlen kövér ember Erzsi nénit akarja megmenteni, azért fut. Tárcsázta a számot, és átadta a kagylót Lilinek.

- Csókolom. Erzsi néni beteg.

- Haló, itt a rendőrség. Ezzel a problémával keresse a mentőket.

- Igen. De mi a számuk? Nem tudjuk elolvasni.

- Átkapcsolom. Várjon! Ne tegye le!

Zene és kattogás hallatszott. Az operátor – Lili - nem tudta mire vélni a dolgot. A körülötte állók egymás szavába vágva kérdezgették, hogy mi történik. Lili alig hallotta, amikor egy határozott férfihang végre megszólalt.

- Országos Mentőszolgálat.

- Csókolom. Erzsi néni beteg.

- Mi a baja?

- Hát, fekszik és nagyon rosszul néz ki.

- És hol van Erzsi néni?

- A nagyszobában.

- Oda tud menni a telefonhoz?

- Nem.

- Címet meg tudod mondani?

Izgatott sugdolózás támadt Lili körül. Ilyen képességgel nem rendelkezett egyikőjük sem.

- Mi a hely neve?

- Vízipók-csodapók óvoda – vágta rá Lili.

- Vízipók-csodapók?

- Igen, Vízipók-csodapók.

A vonal túlsó végéről pötyögés hallatszott, mintha egy számítógép billentyűzetét nyomogatta volna valaki.

- Ahh, megvan! Kossuth utca 159., ugye?

- Ööö.

Egyesült erővel végzett munkájuk jutalmaként az óvoda gyerekei pár perccel később láthattak egy igazi nínózó mentőautót. A mentőautóból élénk színű köpenybe öltözött felnőttek ugrottak ki, és magukkal vitték Erzsi nénit. Mert bár felnőttek voltak, nekik is voltak szuperképességeik.

 

 

B12

 

2027. december 31-ével kettébontottam sorsomat. Első vagy A sorsom feladata lett mélyebben beágyazódni a már megkezdett és a társadalom tetszésével találkozó életpályába. B sorsom engedélyt kapott bármiből kilépni, bármit felfordítani, ha új lehetőségeket teremt. Mit visz magával? Az alap személyiségjegyeket - bizalom 3, autonómia 7, alkotóképesség 7, rendszeretet 5 stb. - utólag megváltoztatni nem lehet, ezt, az alsógatyát és anyuka fényképét a pénztárca belsejében.

A sorsom megkérte Samantha kezét, B sorsom szakított vele, és minden héten új nőt szedett fel. Amikor A esküvői meghívókra pecsételte rá az ujjlenyomatát, akkor B melltartókat szedett ki az ágy mögül. Amikor A családi ebédeken az anyós fish&chips-ét dicsérte, B ásványvízzel próbált méregteleníteni egy hosszú este után. Amikor A bealudt egy romantikus filmen a kanapén, B a civilizáció értelméről merengett egy toronyház villámhárítójába kapaszkodva.

B kilépett a munkából, átment egy bankhoz azzal, hogy életmódját csak így tudja finanszírozni. Később kommunába költözött, egzotikus állatokat tartott, és vízipipázott. Néha még gitározott is. Egy bőröndben tartotta a munkaruhát. A fogkefét másokkal közösen használta.

B-ről könnyebb mesélni, de A látszólagos statikusságában is lekötöttek az előre nem látható kihívások, és az elért státusz fenntartására irányuló mikromenedzsment. És jobb úgy játszani, hogy már támaszkodhatok addigi eredményeimre. Szabály szerint a két szál között legfeljebb egy évnyi különbség lehet, utána elő kell vennem a mentést a másik szálból. Különben leragadtam volna, és vittem volna tovább egyik szálat nyugdíjig. Így abban az évben, amikor A márciusban ismertség pontokat gyűjtött két újságcikkel, júliusban a tengerpartra néző szállodaerkélyen kipipálta Samanthával a szerenádéneklésre vonatkozó küldetést, és decemberben a céges bulin a főnök feleségével smúzolt; B Afrikába ment önkéntes tanárnak. A bankban fel se mondott, csak elment. A gitárját vitte magával és azt a ruhát, ami rajta volt. Haját lobogtatta a tengeri szél, amikor a hajóút első estéjén Jimi Hendrix-szólókat játszott a fedélzeten. Ugandában, az őserdő közepén volt a munkaállomása. Az iskolaépületet még fel kellett építeni. Az egyetlen fehér ember volt a faluban. Hivatalosan angolt és földrajzot tanított, gyakorlatban mindent. December 31-én bezsebelte a pontokat: segítőkészség +5, humanitás +4, elismertség +1, és egy szalmakalappal gazdagabban visszatért a civilizációba.

Hazatéréskor B sorsomat bontottam szálakra. B1 vállalkozó lett, és az éjszaka császára. B2 költő, színész, énekes. B3 szociális munkás, de ezt a hamar meguntam és abbahagytam. B5 egy kutatóorvos asszisztenseként törekedett az emberiség megmentésére. Utóbb a B2 szálat is kettéválasztottam egy közszerepléstől elvonuló renegátra és egy ünnepelt csillagra, majd utóbbit még egyszer kettébontottam egy elvontabb költő-zeneszerző és egy harsány előadóművész kettősére.

B8 egy Isten háta mögötti faluban próbált meg újraalapító atyát játszani. Nem derült ki, sikerült-e hosszú távon, mert véletlenül vagy freudiból rámentettem a B9 szálat, az internetes megmondóemberét.

A jubileumi B10-es szálat jelöltem ki rendszerellenes trollkodásra. Például megnyertem vele a darts-világbajnokságot, úgy, hogy minden dobás előtt elmentettem az állást, és újra próbáltam, tízszer, hússzor, ötvenszer, amíg tökéletes nem lett minden dobásom. Az utolsó kimenő dobásomat céltáblának háttal, bal kézzel, csukott szemmel dobtam be, háromszáztizenhetedik próbálkozásra. Nem érte meg. Geci unalmas volt. A pókervilágbajnokságot már nem csináltam végig. Társadalmi troll lettem. Elmentem jegyellenőrnek, csak a kommunikációs helyzetek kitapasztalása végett. A legjobb kifogásokat jegyzetfüzetbe írtam.

B11 és B12 sorsa lett, hogy egy háromhónapos újságírói gyorstalpaló és esetleges véletlenek – mint B11 lábtörése - különbségével törekedjenek ugyanarra az életpályára. Amikor B11 várost váltott, a rá eső fejezetben B12 is ment utána, ugyanannál a cégnél helyezkedett el, és ugyanazt a lakást vette ki. Amikor B11 egy kerti partin becsajozott, B12 sok utánjárással, egy boltban, sorban állás közben cserkészte be ugyanazt a nőt, aki ugyanazt a cipőkészletet és ugyanazt a giccses festményt vitte magával összeköltözéskor. Amikor a szeretett hölgy bugyikat válogatott az áruházban, B12 harminc perc alatt győzte meg, hogy már elég lesz, tanfolyam nélküli alteregójának ez negyven percig tartott.

2035-re a sorsok egymásból ágazása már olyan fára hasonlított, melynek bal oldalából egyetlen csupasz nyárs mered ki. Mert a társadalomba ágyazódó sorsok mind hasonlóak egymáshoz, minden különutas a maga módján az.

Az afrikai önkéntesség tizedik évfordulóján tartott összejövelt a B-főcsoport hét éppen aktív ágával csináltam végig. A menü ehetetlen, a program közhelyes volt mind a hétszer. Bn+1 viselkedése viszont tükrözte addigi elveit. B2 nemhiába gúnyolódott gyakran illemen és konformizmuson, most a tányér fölé görnyedve, jobb kezébe fogott kanállal ette a húst. B9, aki három éve sértődéssel vette tudomásul a külvilág érdektelenségét, most népművészeti maszkot viselt, és éhező gyerekek internetről nyomtatott képeivel mutogatta, ő ezeknek segített. B11 három hónapja becsületbeli ügyet csinált abból, hogy össze tudja rakni egyedül az ikeás bútort, most négy embernek mondta el, hogy billeg a tálalóasztal.

Egy évben hat-nyolc kontextusban tehettem fel a kérdést, hogy mégis mi a faszt csinálok az életemmel. A hónap dolgozója oklevelét Samantha cafatokra tépte, amikor A lekéste az első gyerek iskolai évnyitóját. B1 csütörtök éjszaka nézett magába, heti negyedik betépése alkalmával, miközben sleppje tovább győzködte, hogy eszméletlen a buli, és véletlenül sem az ingyen cuccért vannak vele. B2-t egy nyugdíjas tanár ébresztette öntudatra, akivel a panelház aljában ivott együtt, és akinek három órán át feleslegesen magyarázta a technikai fejlődés és a neopaganizmus összefüggéseit. B7-nek elég volt tükörbe néznie, amikor negyedik napja hordta ugyanazt a szakadt trikót, és haja rasztás csimbókokba állt össze. B12-t az a pofon ébresztette fel, amit élettársától kapott, amikor másodszor szólította Samanthának.

A statisztika és a pontozás évente kiadta az eredményeket. Az egyik a legtöbb pénzt kereste, a másik legtöbb pontot gyűjtötte elismertségből vagy karizmából, vagy legtöbb nőt fektette meg. Közös már csak a kezdő személyiségjegyek voltak: bizalom 3, autonómia 7, alkotóképesség 7, rendszeretet 5; és a vágyakozás egy teljesebb életre. Cseréltek volna egymással? Többségében nem, mert az túl nagy váltás lett volna és önmaguk megtagadása. Csak átvenni a másik életéből annak - persze kiragadhatatlan – értékeit, a szeretettséget, a lekötelezetlenséget vagy a felszínes ismertséget.

 

Megjelent a Bárka 2022/1-es számában.


Főoldal

 

2022. február 17.
Egressy Zoltán tárcái Banner Zoltán tárcái Gömöri György tárcáiVöröskéry Dóra tárcái
Erdész Ádám: Melyik a járható út?Mátkaság a dinasztikus érdekek árnyékában
Ocsenás Péter: Együtt a sötétbenTörök Ábel: A famardosó
Protestáns barangolás a megyébenBékési kalácsságok
Tompa Gábor verseiZalán Tibor: Dragéi felezőszonettekFűthető kabát – Horváth Viktor Tóth Krisztina-paródiájaGéczi János versei
Oberczián Géza: Egyre többször rossz az időA Negra völgyében – Mersdorf Ilona Bodor Ádám-paródiájaDarvasi László: PlüssTóth László: Lótusz
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKAEMMI_log__.jpgpku_logo.png