Prózák

 

 nkzs_m__ret.jpg

 

Nagy Koppány Zsolt

 

Autóink egészsége mindannyiunk érdeke

 

Jó estét kívánok, ma reggel hozta be hozzánk az autóját, hogy cseréljük ki a jobb hátsó féklámpa izzóját. Nos, jó hírem van, uram, munkatársaink minden szakmai tudásukat latba vetve, nem kis küszködés árán kicserélték. Nézze, tudom, hogy azt mondtam, ingyenes lesz a beavatkozás, mert ez rutinművelet, és ezzel ügyfeleket szerzünk, illetve tartunk meg, de Önnek is be kell látnia, hogy a felmerülő bonyodalmakra való tekintettel ebben az esetben kénytelenek vagyunk elkérni bizonyos javítási munkálatok árát. Hogy miért?

Azért, kérem, mert az Ön autójának olyan ravaszul elrejtették a lámpatestét, hogy fel kellett emelnünk a kocsit, és még így sem fértünk hozzá. Ezért átszállítattuk az anyaműhelyünkbe, ide csak a tréler húszezer volt, és specialistát is kellett hívni. Ő aztán egy daru segítségével hozzáfért, de természetesen a darust is meg kell fizetni, az még egy tízes. Szerencséje van azonban, mert tudtam nagyon olcsó, észak-koreai (de kiváló minőségű!) izzót szerezni, ezt beszerzési áron magának adom, így csak ötezerbe kerül. Én nem keresek rajta semmit, de számunkra mindennél fontosabb, hogy ügyfeleink rendelkezésére korrekt kiszolgálással és pontos, követhető elszámolással álljunk. Ha már itt volt az autó, megzsíroztuk a kormánykereket, az ablakokat, ablaktörlőket, ablaktörlőlapátokat, ja, azokat nem, hogy ne nyikorogjanak olyan hangosan, erre külön költséget nem számolunk fel, már Laci, a szervizvezető kezeslábasa árának kivételével, mert azt szegény zsírzás közben bezsírzotta. Nem, nem zsírozás, ezt mi az autós szakmában zsírzásnak nevezzük, hadd tudjam én ezt jobban, uram. Hát, az a helyzet, hogy ez egy márkás, német kezeslábas, akkor vette, mikor a Mercedesnél dolgozott Stuttgartban. Újonnan négyszáz euró, de tekintettel arra, hogy a térdén volt már egy olajfolt, elég, ha csak háromszázötven eurót hoz be, igen, igen, jó, most mondja Laci, hogy ha lehet euróban tessék hozni, mert nincs ideje váltani, annyi kocsit javít minden nap, meg rajta is vesztene, nagy az árfolyam-ingadozás.

Na, de miért is telefonálok? Ja, igen. Azt akartam megkérdezni, van-e Önnek gyereke. Kettő? Na, ez derék. Hát uram, rossz hírem van. Én ebbe az autóba gyereket be nem ültetnék, semmi pénzért. Hogy miért? Azért, kérem, mert a fékek olyan állapotban vannak, hogy bármikor beleszaladhatnak egy fába vagy egy másik autóba. Én, uram, maximalista vagyok, én ezt az autót a forgalomba ki nem engedhetem így! Nem, nem kell eldöntenie, mi már kicseréltük, csak szólok, hogy mennyi pénzt hozzon. Hát ugye volt a fékbetét, az nagyon elkopott, de ha már cseréltük, tárcsát is cseréltünk vele, elöl, hátul, ahogy kell. Na de kérem, most úgy fognak a fékek, mint a satu, pontosan ott tud megállni, ahol szeretne. És magának, de csakis magának most kétszázezerért megszámítom az egészet. Arra kell kérnem viszont, hogy senkinek ne mondja, mert akkor az egész város nálunk akar fékbetétet cserélni, tárcsástul. Igazán nincs mit.

De visszatérve a gyerekekre: hányan is vannak? Ketten? És hány évesek? Két és fél meg ötévesek? Isten éltesse őket, mondom én is mindenkinek, hogy a gyerek az egyetlen igazi befektetés a mai világban, busásan megtérül… micsoda? Hogy az autószerviz is? Jó vicc, Móric. Ne tudja meg, egyik napról a másikra élünk. Még szerencse, hogy a saját kocsimat kedvezményesen meg tudom javíttatni Lacival, aki olyan korrekt ember, hogy csak azért vesz el pénzt, amit tényleg megcsinált. Igen, a gyerekek… Nos, kérem, az a helyzet, hogy az akkumulátora is annyira el van fáradva, hogy bármikor megadhatja magát. Aztán gondolja el, hogy ha mondjuk télen elindulnak kirándulni, és az autó megáll a hegy tetején, és Önök ott fagynak meg a kocsiban, persze nem Önökön van a hangsúly, hanem a gyerekeken, akik szintén megfagynak, és akkor kiszállnak, és jönnek a medvék, farkasok és felfalják Önöket, de főleg a gyerekeket… Jó, jó, most nyár van, de akármikor lehet tél, a mai világban ez már hipphopp megy, és igenis van medve, a múltkor is átjött egy Szlovákiából, és azt hallottam, Erdélyben ezrével vannak, és a medve olyan állat, kérem, hogy ha egyszer jön az őszi vándorlási időszak, hát elindul, és meg sem áll Afrikáig, de ahhoz hogy Afrikába jusson, hazánkon is át kell kelnie, és már kész is a baj, ugye.

Lényeg a lényeg: magának, de csakis magának szereztem egy használt akksit ötvenért, de csitt. Na lássuk csak, mi van még… A gumikat mondtam? Nem. Tükörsimák. Hiába jó a fék, ha a gumin nincs rece. Ezért azokat is cseréltük, kétszáz lesz, igen. Aztán feltöltöttük az ablakmosótartályt, hagyja csak, ne köszönje, tízezerért tékápé ajándék, ingyen fékhatást mértünk, és bónuszból Laci kiporszívózta a kocsit a Molnál, így csak ötezret kell érte fizetni, mert annyit dobott be a porszívóba. Azt kéri Laci, hogy ha lehet, ne százasokban hozza, mert azoktól kiszakad a kezeslábasa zsebe. Ja, itt mormogja, hogy mikor a Mol felé ment, egy kicsit összezsírzotta az ülést, mert ugye nem volt másik kezeslábasa, de visszafelé már egy zsákot terített rá, azért nem számol fel külön semmit.

Na, várjuk szeretettel, itt a kulcs meg a forgalmi, ha jól számolom, mindössze félmilliót kell magával hoznia, plusz az eurót euróban. A jó szó ingyen volt.

 

Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.


Főoldal

2017. október 17.
Kiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcáiCsík Mónika tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Molnár Lajos verseiGéczi János verseiZalán Tibor verseiGergely Ágnes: Az ausztriai lépcsősor
Haász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalanKötter Tamás: Izgalmas életek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png