Prózák

 

Haj__s_Eszter.jpg 

 

Hajós Eszter

 

Virágot gyógyítani

Sutari: Kupalnocka

 

anyu nagyon szeretett volna egyedül lenni, ezért fel kellett venni a cipőket és az utcára kimenni, mert az egyedüllét az olyan, hogy nincs senki a házban. mert anyu még akkor is tudta, hogy otthon vagyok, amikor nem látott és nem hallott, pedig akkor igazán kicsi voltam.

féltem, hogy az sem lesz elég, ha estig nem jövök haza, lehet, holnap reggelig kint kell várnom, de akkor hol alszom vagy mit csinálok, nem tudom. vittem a zsebemben egy kis pogácsát, csak egyet, mert anyu nem szereti, ha eszek a pogácsájából.

halkan kell az ajtót becsukni, mintha nem is mentem volna el, anyunak nem szabad megtudnia, hogy elmentem, csak ne legyek sehol. akkor megnyugszik és onnantól békésen alszik vagy nézi a plafont, attól függ, mennyire álmos.

az eső nem esik sajnos, szóval nem lehet bekéredzkedni a nénihez a piros házba, mert a néni csak akkor enged be, amikor eső van, különben azt mondja, mit akarok, nincs pénze, megenném a kenyerét, mi, na persze, mocskos kölyke, takarodj haza anyádba.

a kertben sem lehet elbújni, mert anyu egyszer kijött a házból, és meglátta, hogy a bokorban gubbasztok, és akkor nagyon megijedt, meg én is, mert ha anyu megijed, lehet, hogy baja lesz, és akkor mentőt kell hívni vagy a bácsit.

a bácsitól félek a legjobban, az két házzal arrébb lakik, és nagyon nagy az árnyéka, mindig úgy kell lépni, azt kikerüljem. félek, hogy egyszer beleesem az árnyékába. a bácsi tudja, mit kell csinálni anyuval, amikor baja van.

egyszer a bácsi mellett kellett aludnom, nem volt másik ágya. azóta nem merek elmenni a háza előtt. úgy félek a bácsi bajuszától, mert pont olyan, mint az a kutya, amelyik a másik utcában lakik azzal a sötét hajú bácsival, és folyton ugat.

egyszer meg is harapta valamelyik nénit, hallottam, amikor veszekedtek, a kutya mondta, amit szokott, a néni meg, hogy hagyja békén, de a kutya nem hagyta, mert biztos azt akarta, hogy a néni megértse, amit mond, de nem értette.

és akkor a kutya jól megharapta. fogalmam sincs, miért állt meg a néni ott, biztos a kutya beleharapott először a kardigánjába, ne tudjon elmenni. nagyot üvöltött a néni akkor, aztán lett nagy üvöltözés, a sötét hajú meg a néni, meg aztán az egész utca.

én soha nem állnék meg kutyás ház előtt, ha nem beszélek kutyául. nem is szabad olyan nagy ruhában menni el a kutyás ház mellett, amibe bele lehet harapni. sőt, jó messze kell menni a kerítéstől, de a néninek biztos nem tanította meg senki.

a Nap még egészen fönt volt az égen, akkor még sok idő van reggelig. fel kell érnie a Napnak az ég tetejére, és aztán lemenni, és megint fel. kevés lesz a pogácsa, de talán lehet venni cseresznyét a fáról, csak meg ne lássa az a fiú, aki azt hiszi, övé az összes gyümölcs.

nem az övé. vannak fák, amik csak úgy nőnek, és nem kertben. azokról még a madarak is ehetnek. a többiről, ami a kertekben van, leverik bottal a madarat. takarodj, szaros madár, üvöltenek a madárral, aki meg nyilván nem érti.

nem szabad az utcában maradni, mert ha anyu feláll a szobában, és véletlenül kinéz az ablakon, szóval nem szabad nekem akkor ott lenni, ahol lát. a másik utcában a kutya van, arra most nem merek menni.

meg este sötét lesz, és akkor végképp nem jó ott. a másik utcában csönd van, ott most nincsenek kutyák, csak este, nem tudom, hol vannak ilyenkor. arra se lehet menni. vagy hát lehet, csak maradni nem. mindegy, messze is mehetek.

ilyenkor nem szid meg anyu, ha messze megyek. meg nem is tud róla különben. sose kérdezi, én meg magamtól nem beszélek. talán el lehetne menni a tóig, a tó partján ücsörögni, arra nem jár nap közben senki.

este majd jönnek hazafelé a bácsik, de azoktól nem kell félni, nagyon rövidet látnak, én meg kicsi vagyok. nem hoztam palackot, szóval jobb is, ha a tóhoz megyek, akkor tudok majd inni. viszont pisilni nem szeretek az utcán, akkor se, ha nem látják.

félek a bogaraktól, hogy megcsípik a fenekem, aztán hova ülök úgy. vagy hogy lepisilek, mondjuk, egy virágot, és beteg lesz. nem tudom, hogyan kell virágot gyógyítani, de lehet, meg tudom tanulni valahogy. majd sokáig figyelem az egészséges virágokat.

úgysincs mit csináljak. nem volt idő semmit kihozni. szép a szaga a virágoknak. meg szépek a bogarak is, amikor nem csípnek. és nem mindig csípnek. azt hiszem, pillangó szeretnék lenni, az mindig el tud repülni jól.

ha a bácsi megtudja, hogy megint az utcán vagyok, megveri anyut, azt nem szabad hagyni. az a bácsi nagyon rossz. bárcsak ne is lakna itt. annyi sok utca van. a mentőt meg én is fel tudom hívni, ahhoz nem kell semmi.

csak át kell menni a piros házba, mert nekünk nincs már telefon. a néni olyankor beenged, még teát is ad, meg kérdezi, jól vagyok-e, nem vagyok-e éhes, takaróm van-e, de nekem nem szabad kérnem tőle semmit, mert akkor meg azt mondja, kiraboltam.

félek a nénitől, mert amit odaad, mindig visszakéri. egyszer elfogadtam tőle egy zsebkendőt, amikor nagyon sírtam, és nem tudtam figyelni arra, hogy ne fogadjak el tőle semmit, aztán nem tudtam neki visszaadni úgy, és jól összeszidott.

meg beárult a bácsinak is, hogy lopok, amikor nem is. a bácsi meg akkor meg akart verni, mert a bácsi mindenkit csak megver, egyszer még a kutyát is megverte, úgy sírtam, mert fáj az a kutyának. nekem is fájt.

pedig engem nem vert meg, mert felmentem a fára, és nem mentem le hajnalig. úgy kellett pisilni, de nem mertem lepisilni a fáról, hátha pont egy lepkére pisilek, az meg akkor így összegyűrődik biztos, mint a piszkos zsebkendő.

na, most csurom vizes lett a ruhám, jól beleléptem ebbe a hülye tóba, minek is jöttem ide. és nem mehetek a nénihez a piros házba, hogy eső van, mert nincs, csak én lettem vizes. persze, hazudhatok, mert a néni nagyon rövidet lát.

de az esőt mindig érzi, beleszagol a levegőbe, és ha nincs esőszag, akkor nincs eső, én meg takarodjak, nincs pénze. az erdőbe kellett volna menni, de azt mondják, van ott egy olyan kutya, akit elkergettek, és fenevad lett.

hogy egyszer felfalt egy öregembert. azér’ ugyan nem kár, mondták. én meg nem tudom, tényleg fel lett-e falva az a bácsi, lehet, csak beleesett egy gödörbe. tele van az az erdő gödrökkel. meg vannak ilyen csapdák is, hátha megharapta a lábát az egyik.

de elmondani, na, azt tuti nem akarják a vadász bácsik, mert akkor elkergetik őket is, és fenevaddá lesznek az erdőben. mondjuk, úgy könnyebb volna, nem kellene lesben állni meg kitenni a csapdákat, egyből széttéphetnék a szarvast.

pedig ebben az erdőben nincs is szarvas meg semmi. legfeljebb nagyobb madarak, de azok meg nem lépnek bele a csapdákba, mert inkább röpülnek. meg is értem őket, ki akar a sárban. hazamennének a fészkükbe sárosan, aztán azt mondanák a kicsinyek, hess.

nem kell ilyen koszos anya, vagy apa, attól függ, melyik lett a sáros. és akkor a kismadarak is meghalnának mind, mert a szülőjük elmenne, és nem hozna nekik többé semmit. ez a szülőknek se lenne jó, hát az a jó, ha él a gyerek.

ezért nem mászkálnak a madarak összevissza a mocsokban, csak néha, de ők még akkor sem lesznek mocskosak, olyan ügyesen mennek. na, én bezzeg, most csupa sár a ruhám, anyu meg azt mondta, ilyen sáros ruhával soha ne menjek haza többé.

mert egyszer futottam a hosszú bácsi elől, aki meg akart verni a seprűnyéllel, és elestem a sárban. nem ért utol a bácsi, pedig nagyon futott, de anyu azt mondta akkor, soha ne jöjjek többé haza. csak azt nem mondta, hogy akkor hová menjek.

Megjelent a Bárka 2017/4-es számában.


 Főoldal

2017. október 11.
Vissza
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Versek
Marno János verseiCsontos János verseiZalán Tibor verseiCsider István Zoltán slamjei
Prózák
Kiss László: Tisztelt Miniszterelnök Úr!Kiss Judit Ágnes: A női princípiumFekete Vince humoros prózái Hagymavágás gyorsan, egyszerűen
Kritikák
Nyilvánvaló - Szakács István Péter novelláiról „Szemétdomb az egész világ”Minimalista körkép - Fekete Vince válogatott kötetérőlÁll a bál
Esszék, tanulmányok
A dilemmás költő - Közelítések Csoóri Sándor kései verseihez Ilia Mihály: Háromszéki orvosokA radikális hasonlóság elve Csoóri Sándor költészetébenCsoóri Sándor és a „bartóki” modell
Drámák
Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Jácint pereVörös István: Pisztoly az asztalonMario és A VARÁZSLÓBartis Attila: Rendezés
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum

Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA