Versek

„a fiatal tűzből hamar gőz lesz, / újból lélegzethez jut a világ, / csillapul az izzó földközép is, / szitakötőszárny paplanba hullok, / valaki csontja eltörik bennem mégis.” Zentai Adél versei a...

„nem nevel nem épít nem figyel / nem tanít nem állít nem szeret / nem ölel és máshová nem visz el / nem fejezi be az elkezdetteket” – Dávid Péter versei a Bárkából.

„fáradt ujjaimmal / letörlöm a század arcát / apám ráncain elindulhatnék / az előcseri kövesúton a Tetőre /a körpanorámát beépítették / itt állok megvakultan” – Banner Zoltán verse. 

„Bizsergető a „hátha // lehetne máshogyan” világa. Ott – / mint tüsszögés után a nyálkahártya – / a más utáni vágy csak tompa folt.” Győri Orsolya versei a Bárkából. 

„Soha nem hagy meg semmit, még a csontokat / is nyom nélkül eltünteti. Éjszakánként, ha nem / tudok aludni, néha hallom a pinceajtón a kaparását.” Szabolcsi Viktória versei a Bárkából. 

„vissza kell mennem a faluba / vagy vissza kell térnem / egy szerelembe / sonkát teszek száraz kenyérre / felébresztem panaszommal a foglyokat” – Debreczeny György versei a Bárkából.

„alszik a szívben / a ritmust illyés / mondja kodálynak, / mindenen ott ül / a látszat lázad / méri alázat, hallgat / a csöndben a néma / a testbe beköltözik” – Farkas Arnold Levente verse. 

„túléltünk minden idegent / és művészetünkben / otthonra lelt a világ / de hiába száll föl a páva / a varjú rárikácsolja: / kár!”

„Újra és újra betör a templomba, / tisztára nyalja az áldozati kelyhet, / beleiszik a szenteltvizes medencébe, / mígnem ő is a ceremónia részévé válik.” Závada Péter verse. 

„nyílnak és csukódnak / a sínek összefont ujjai, / majd mikor a vonat / nyugodt gyorsaságot ér el, / szétfoszlunk a messzeségben.” Péter Erika versei.