Szabados Attila
A varrógép
Varrógépet cipelünk fel,
nehéz, félek, összetörjük.
Komódnak tűnik, kulcs zárja,
egy teljesen fehér és üres
szobába tenném, aminek se
ajtaja, se ablaka, kifordul
belőle egy balerina, bőre lóg,
lefogyott a varrógépbe
zárva, azt sem tudja, hogyan
került bele, hófehér, egyedül
a szája villan, a szoba
hangtalan, sikoltozni kezd,
anyám sír a lépcsőfordulóban
összetört varrógép után.
Fortuna
Állunk, várjuk a megrendelt vacsorát,
a sarkon befordul apám. Néz, nem jön
közelebb. Aztán mégis elindul, átölel,
szája-orra fehér a maradék szósztól.
Most evett. Új kabát, kalap, cipő.
Elindulunk haza, néz utánunk,
szemeiben az ér pattanásig feszül.
Felette villogó felirat: Fortuna Gyros
és Kávézó. Most rakják ki a zárva táblát.
A halálod híre
még csak lehetőség, mikor elindulok.
Megvettem a jegyet, összepakoltam,
kész volt minden körülmény. A vonat
kigördült, ment egy megállót, az óra
kilencre váltott, bejövő hívás, jó reggelt,
sajnos rossz hírt kell közölnöm, mondta
az orvos, pedig azóta már öt óra is eltelt.
Tervrajz
Hány történet fér el
huszonhét négyzetméteren?
Anyám kempingágya alatt,
pergő, penészes tapétákon,
örökölt kosarak ágfonatai közt.
Egy csehszlovák üvegvillán.
Albumok poros védőfóliáin.
Hideg csempekockák
hajszálrepedéseiben,
kádak, mosdótálak karcaiban.
Edények alatt, kinn a hóban.
Számlák üres rubrikáiban.
Kartondobozok illesztéseiben.
Lesz-e elég hely, mikor újra
összecsomagolunk?
Megjelent a Bárka 2024/2-es számában.