Versek


 15._Ajlik_Csenge__Szatm__ri_Ert__ja_.jpg

 (Szatmári Erika fotója)

 

Ajlik Csenge

 

Vénasszonyok nyara után

 

Lassabb most a megszokottnál,
a hideg bőröm felett megáll,
megszilárdul, mi futkosni szokott.
A Nap lágyan mellkasomra tapos,
levelet hagy rajtam az ősz
égeti az apró, finom billogot,
a szeleket visszaszívják, mint
meggondolatlan, csúnya mondatot.
Nyarat szólnak a vénasszonyok,
énekelnek a sárga völgyekben,  
hívogatnak a melegbe, a lakatlanba,  
mit, ha érinteni merek, már zúzmara
sötétek a levelek, didergek,
ahogy rajtam újra futkosni kezd.

 

Hidegűző

 

Platán csonkján odakint egyre nő a betonfa,
zabolázott lázongás, elcsendesült madarak, 
avarszőnyeg nincs, csak sárga szeplős utak,
hol az Anya nem mozdul, jegesen érintik,
mohón csókolják, ha megszelídül, kiköpik,
de nem bírják el vadságát.

Saját markán folyik át a Föld, rohan,  
kiszáradt erek, minden gyökér otthontalan,
törzsnek évköre nincs, csak az évek emléke,
hol régen megöregedhetett, ott már emberek,
házuk szaga bőrpernye, azzal űzik a hideget,
mit nem kértek, csak elvettek.

 

Megjelent a Bárka 2024/2-es számában. 


Főoldal

2024. április 24.
Elek Tibor tárcáiKopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Csabay-Tóth Bálint: A sarjSzarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy verset
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Kürti László verseiSzabados Attila verseiAjlik Csenge verseiLövétei Lázár László: Szervraktár
Kontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnekEcsédi Orsolya novelláiTóth László: BúcsúzóZsidó Ferenc: Égig érő szénásszekér
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png