Kőszegi Barta Kálmán
Tűsaroktól hangos a gang
A hölgy piros ruhában, piros tűsarkú cipőben, no és piros retiküllel a hóna alatt tipeg a gangon hazafelé. Itt lakik ő is, ebben a lépcsőházban, a legfelső emeleten. Négy emelet. Négy emelet boldogság. Boldog fiatal, mert szép ő, s ezt jól tudja magáról. Elromlott a lift már megint, újra gyalogolhat a kopott lépcsőházban. Minden fordulóban megáll kicsit, csak a melle mozog le-fel, le-fel, le-fel… Guvad a szeme a házmesternek, jojózik az, mint a similabda. A házmesterné jól odacsap, az arca piros lett, mint a pecsenye. Mint a nő feneke, fenekén a piros ruha. Kandi szemek kukucskálnak ki az ajtón, ablakokon, régmúltat idéz a tekintetük. Révetegen néznek a semmibe, konyhaszag árad az ajtó alatt, halkan kioson a folyosóra. Máshol lúgos szappanszaggal keveredik. Pénteki nagymosást tart néhány háziasszony, nem teregeti ki szennyesét senki sem. Csak tiszta pendelyt, pelenkát ringat a szél a huzatos belső udvar felől. Ott van a közös WC, nyáron meleg, télen hideg, bűzlik nyáron, télen meg bőrzik egy kicsikét. Egy kló jut három családnak, azon osztoznak ők, újságot kevesen olvasnak, de jól jön az olcsó papíros. Jól összegyűrve eléggé megpuhul, a célnak megfelelő. Néhol csecsemő sírása hallatszik ki a konyhából, ami egyben fürdőszoba is, bádog teknővel, lavórral. Sparheltkályhán zubog a bableves, egytálétel lesz, kevés benne a bab, híg lé, marad vacsorára is. Nem olyan tartalmas, a liszt is kevés a rántáshoz, csak éppen hogy. Haza jön a nő reggel, délben és este szokás szerint. Egy alkalommal, délben hazajövet, piros táskájából szerteszét szórja a zöldhasú tízeseket. Ma mindenki a vendégem! – kiált fel vidáman. Egyenek sokat, ma végre lakjanak jól!
A liftet a házmester kezeli, egyben ő a liftes fiú. Egyszerre lépnek a liftbe, a hölgyet előre nem engedi. Testük összeér, forrón piheg, télen a hó is elolvad tenyerükben. Liftpénzt az öreg a hölgytől nem fogad el, hiába minden erőlködés, nem kell fizetni, hölgyem, ennyi és kész. Keze az öregnek a lány combjához ér, mit lehet tenni, keskeny a lift, csak kétszemélyes. Hagyja magát felvitetni a negyedikre. Lassan zárul a belső ajtó, még lassabban a külső rács. Az öreg keze remeg az izgalomtól, hatalmas kulcscsomó zörög a markában. Kapukulcs, külső, belső, pincekulcs külön a szeneshez, külön a közös raktárhoz, ahol kerékpár, zsák krumpli, rossz rádió, biciklicsengő, törött gramofonlemezek garmada áll. A nadrágzsebe már kilukadt, mind a kettő a kulcscsomótól, nagy öltésekkel, piros cérnával ő maga varrta be. Ha leszáll az este, a lépcsőházban kiég minden villanykörte, vagy, ha nem, ő kicsavarja. A liftben sem ég a villany, sötétben jobban esik a matatás.
Ne firtassuk tovább a dolgot, a hölgy már egyedül megy fel a lifttel, egyre kövérebb, nagyobb lett a hasa… Az öreg férfi meg, nyelvét kiöltve, mint a kutya, liheg utána…
Megjelent a Bárka 2023/3-as számában.
