Papírhajó - Primér/Primőr

Miklya_Zsolt_m__ret.jpg

 

Miklya Zsolt 

Színrejtő

 

               Narancs színnel álmodtam,

               elgurultam, elfogytam.

               Piros vérben ébredtem,

               mindent elfelejtettem.

               Bíbor köntösbe bújtam,

               riadót mégse fújtam.

               Lila szirmot kerestem,

               találtam, és nevettem.

               Kék tengerbe beúsztam,

               a vihart épp megúsztam.

               Zöld rügyekkel nyújtóztam,

               levelekkel birkóztam.

               Sárga magot pergettem,

               titkom belerejtettem.

 

 

Bors néni beszélget a közmunkásokkal

                                   Nemes Nagy Ágnes nyomán

 

               – Mit csináltok, közmunkások?

               Utat léptek? Árkot jártok?

               Füvet nyír lengő kaszátok?

               Leveleket fúvókáztok?

               És nem sültök? Nem is fáztok?

               A napocska jó hozzátok?

 

               – Addig lépünk, addig járunk,

               amíg szemetet találunk.

               Addig nyírunk, fúvókázunk,

               amíg füvet,

               amíg levelet találunk.

               Addig sülünk, addig fázunk,

               amíg a Nap alatt állunk.

 

               – Én bizony csak annyit látok,

               hogy a szél beszél hozzátok.

               Ha rá hallgattok, jól jártok?

               –  Mi bizony csak annyit látunk,

               jobb, ha befogjuk a szájunk,

               s utat lépünk,

                                        füvet nyírunk,

               árkot járunk,

                                        fúvókázunk,

               estére a széllel hálunk.

 

 

 

Bors néni beszélget a sajtot megkívánó rókával

                                                     Nemes Nagy Ágnes nyomán

 

               Megkívántad azt a sajtot,

               amibe még nem haraptál?

               Nem elég jó a holdnaptár?

               Sajnálod az éjszakától,

               ettől a sötét madártól,

               amit a csőrében tartott,

               azt a kerek, sárga sajtot?

 

               Nézd, hogy gurul, el is tűnik.

               Minden éjjel csíp belőle.

               Minden hollócsőr előre

               megsúghatja: hiába is

               fogod magad hízelgőre,

               elárul a rókahangod.

               Nézd, már lyukas az a sajt ott.

 

               Elúszik a sajt, a naptár,

               amibe még nem haraptál,

               amit az éjszaka csőre

               megcsipkedett, már előre.

               Óriási lyuk az éjjel,

               hollószárny teríti széjjel,

               sajtot érlel sötét tolla.

               (Hollónaptár: ez a dolga.)

               (Mintha naptár nem is volna.)

 

 

Cipő Péter karácsonyi kívánsága

 

                  Engem hívnak: Cipő Péter.

                  Húgomat meg: Cipő Sára.

                  Fent lakunk a Cipő-polcon,

                  Cipő-anyu örömére,

                  Cipő-apu bánatára.

 

                  Cipő-mama hócipő volt,

                  sok hó hullott lánykorába.

                  Cipő-papa sárcipő volt,

                  latyakban járt iskolába.

                  Elköltöztek. De itt maradt

                  papa-mama porcicája.

 

                  Mit kérhetnék karácsonyra?

                  Porcicának kell egy tálka.

                  Kell hozzá egy cipőkefe,

                  bajuszpödrő cipőkrém és

                  szunyókáláshoz egy párna.

 

                  Cipőkrémet én is kérek,

                  legjobb szín lenne a sárga.

                  Cipőfűzőből a tarka

                  a sárgához jól is állna.

                  És a cipőtalpam alá

                  kellene egy tiszta járda.

 

 

Hét fogás oda-vissza

 

                  Kinek marka KANNA,

                  könnyű lehet ANNAK

                  forrásvizet inni,

                  kínálgatni, vinni,

                  ha szomjazók vannak.

 

                  Ha lábam az ŐZEM,

                  jöhet olyan MEZŐ,

                  hogy végét se látom,

                  nyakamban a lábom,

                  azt se látják: ez ő.

 

                  Nem kérek én KEREKET,

                  akkor is úgy TEKEREK,

                  utol sose érnek,

                  se ifjak, se vének,

                  se autók, se szekerek.

 

                  Ha a fejed RADAR,

                  akkor is csak RADAR,

                  ha elfogy a papír,

                  nem fogja a radír,

                  néha viszont badar.

 

                  Kinek szíve szín ARANY,

                  lehet rossz tele, NYARA,

                  hidege és melege,

                  hiánya és elege,

                  lesz ősze és tavasza.

 

                  Körmöm sosem LAKKOS,

                  nem tartozom SOKKAL,

                  kevéssel beérem,

                  nyakamban az érem

                  csillog, mint a sok hal.

 

                  Nem lehetek KOMOR,

                  nem lesznek itt ROMOK,

                  amíg nő a retek,

                  és amíg szeretek,

                  nem lehetek konok.


  Főoldal

 

2022. július 12.
Kopriva Nikolett tárcáiKontra Ferenc tárcáiHáy János tárcáiElek Tibor tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Boda Ábel: OperettrománcMindák Dániel: Csokitorta
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesversBecsy András: FelhőszakadásPál Dániel Levente verseiBálint Tamás: Máj hagymalekvárral
Kiss László: Az olvasásOberczián Géza: EgyedülKovács Dominik – Kovács Viktor: Lesz majd mindenKontra Ferenc: A dalmaták fehéren születnek
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabanka-logo_v4.pngpku_logo.png