Ecsédi Orsolya
Természeti erő
A legnagyobb természeti erő nem
a szél, a víz vagy áradó dagály,
se tűz, hiába tiszta szén a táj,
ha őt erőben meghaladja bőven
a minden reggel ágynemű alól,
korán kirángatott gyerekek álma,
kizárt, hogy egyszerűen csak leállna,
tudom, mind folytatódik valahol,
a téridőbe hullámmintát borzol,
mind összeáll, és hétfő reggel nyolckor
egy pontba préselődik a jövőnk,
a vekkeróra nyújtja, mint a rétest,
ha felrobban, a nagy bumm ahhoz képest
csak kis bumm volt, egy nap majd rájövünk.
Ellenszer
Nem, nem eszem túl sok édességet.
Ezt visszautasítom! Csak muszáj.
Nem én akarom, érthető? Éget
a vágy, hogy ez az igazmondó száj
csak egészséges táplálékokat
vigyen be, de erősnek kell lennem.
Le kell nyelnem a csokit is. Sokat.
Ugyan, nem uralkodik felettem
a cukorfüggés. Másról van szó most.
Jó, lehet, hogy két kilót megettem,
tejcsokit, mogyoróst és nugátost,
kerek csokoládét és szögletest,
szerinted csak kísértésbe estem,
alakul a fókaháj, medvetest,
de fogd már fel: csak ez véd meg! Más nem!
Most min nevetsz? Nem, senki sem vág át!
Olyan vicces? Nem a gyomrom korog.
Nem érted a helyzet komolyságát.
Közelítenek a dementorok!
Te és én
Te sose alszol ebéd után,
én kihányom a krumplilevest,
te összerágod a kék ruhám,
én orra esek, csak hogy nevess,
te pánikolsz a biciklitől,
én kockát rajzolni nem tudok,
te rohangálsz, míg anyád kidől,
én makacs vagyok, mint egy tulok,
te súgsz, hogy hány szikű a hagyma,
én megvakarom a hátadat,
te felfújod a rágót nagyra,
én kipukkasztom, és rádragad,
te szárnyalsz, mint egy Mozart-darab,
én eltöröm mindkét bokámat,
te hűvös vagy, ha bosszantalak,
én olyankor kissé vadállat,
te egy nyár alatt nősz két araszt,
én még akkor is melléd ülök,
te végesvégig lúzer maradsz,
én nyolcadikban megszépülök,
te a hegyekbe költöznél fel,
én víz mellé, lesz saját tavunk,
te két gyereket képzeltél el,
én csak egyet, de tárgyalhatunk.
Naphold
Felkelt a nap napkeleten,
lábát szedi, szalad velem,
lement a hold napnyugaton,
kizárt, hogy ezt átalhatom,
napkeleten feljött a hold,
fénye rögtön szívig hatolt,
napnyugaton lement a nap,
hegyek fölött piros kalap,
mi meg nézzük, kéz a kézben,
te is nézed, én is nézem,
mindig együtt, hogy felkelt-e,
napkeltére holdfelkelte,
sötétben, és ha sok fény van,
napszélben és holdárnyékban,
napvilág ha égre villan,
holdomiglan, holdodiglan.
