Papírhajó - Primér/Primőr

Molnár Imre

A Húsvéti Nyuszi

Húsvéti nyuszi márpedig létezik. A gyerekek ezt még tudják, de felnőttkorára a többség elfelejti. Sokakban akkor jelentkezik ismét ez a hit, mikor maguknak is gyermekük születik, és elkezdik tervezni a húsvéti ajándékok megvásárlását. A kezdő szülőkkel ugyanis rendszerint felveszi a kapcsolatot a Nyuszi, akik ezen többnyire igencsak meg szoktak döbbenni. Aztán a következő húsvéti ünnepekkor már külön jelzés nélkül, simán megy minden.

A húsvéti nyuszinak a neve is, praktikusan, Húsvéti Nyuszi. Néha egyszerűen csak Nyuszi. Magassága körülbelül egy felnőtt ember magasságával egyezik meg, szélessége azonban ettől kicsit nagyobb. Testét sűrű fehér szőr borítja, és többnyire két lábon áll, illetve pattog, mert sétálni nem nagyon tud. Fülei nyúlhoz méltóan nagyok, szeme és arca barátságos. Teherbírása jelentős, ugyanis számos gyereknek kell kihordania az ajándékát. Ez a fő funkciója: a húsvéti ajándékok beszerzése és kihordása gyerekeknek. De ha épp nincs dolga, szívesen foglalkozik apróbb nyúltársaival. Egyelőre ennyi elég lesz történetünk főszereplőjéről, most pedig induljon a mese!

A Pomázi gyerekek zokogtak. Egyszerűen nem hitték el, ami történt. A szülők se nagyon. Pedig már dél volt, úgyhogy el kellett hinniük. A Húsvéti Nyuszi nem hozott ajándékot! Pedig azóta, hogy a Pomázi szülőkkel először vette fel a kapcsolatot, minden évben hozott, méghozzá bőségesen, ajándékot. Mi történhetett most? Eddig abszolút megbízható volt a Nyuszi. Még arra is számítottak, hogy valami plusz ajándékot kapnak a költözés miatt. Egy földszinti házban laktak, most egy emeletesbe költöztek. A negyediken laktak. Eddig a Nyuszi már reggel meghozta a játékokat és az édességeket, de most sehol semmi. A Pomázi szülők arra gondoltak, hogy ők maguk vesznek valamit a gyerekeknek, de érezték, hogy ez nem lesz ugyanaz. A gyerekek is így gondolták. De akkor mit lehet tenni?

Az első sokk elmúltával arra gondoltak a szülők, hogy ki kéne nyomozni, mi történt. Ekkor kezdtek el aggódni: mi van, ha valami baja esett a Nyuszinak? De ezt a gondolatot gyorsan elhessegették. Oké. Akkor nyomozni fognak. De hol kezdjenek neki? Hol lakik a Nyuszi? Mi a telefonszáma? Vannak barátai? Nem tudtak semmit. A Nyuszi szinte semmit nem árult el magáról. Ahogy ezen gondolkodtak, valami furcsa zajt kezdtek hallani a szomszédból. Mintha gyereksírás lenne. Lehet, hogy más se kapott ajándékot? „Hoppá! Ez az!” Gondolták a szülők. Meg kell kérdezni a többi családot, hogy ők kaptak-e ajándékot! Ez egy nyom lehet, amin elindulnak.

És átmentek a szomszéd lakásba, ahonnan a sírás átszűrődött. Kiderült, hogy ott sem kaptak a gyerekek ajándékot. Ezután becsöngettek még újabb és újabb lakásokba, ahol gyerek lakott, de mindenütt ugyanazt a választ kapták: „Nem, a mi gyerekeinknek sem hozott semmit a Húsvéti Nyuszi.” És mindenütt megkérdezték, nem tudják-e a Nyuszi elérhetőségét, de ő nem adta meg senkinek a telefonszámát. Se az e-mail címét.

A Pomázi gyerekek is tudomást szereztek szüleik nyomozásáról. Bár még mindig szomorúak voltak az elmaradt ajándékok miatt, de legalább már nem érezték egyedül magukat. Mindent, így ezt is könnyebb úgy elviselni, hogy tudjuk, más is ugyanabban a cipőben jár, mint mi. Így a sírásuk is hüppögéssé szelídült. De az igazi meglepetés még hátravolt. Olyan dolog történt, amire ezután senki nem számított. A Pomázi szülők legszívesebben az első emeletnél abbahagyták volna a kérdezősködést, de végül úgy döntöttek, ha már elkezdték, mindenhova becsöngetnek. És ekkor kiderült, hogy a földszinten lakó gyerekek kaptak ajándékot! Mégpedig az összes földszinten lakó. Fölöttük meg senki nem kapott. Ezt aztán senki nem is értette. De a Pomázi szülők legalább kérdezősködhettek a Nyusziról.

‒ Nem volt valami furcsa rajta?

‒ Hát… kicsit törte a magyart. De hát nem várható el tőle, hogy a Föld valamennyi nyelvén anyanyelvi szinten tudjon.

‒ Jó, de nem tűnt úgy, hogy valami baja van?

‒ Nem, nem igazán. Bár kicsit túlterheltnek tűnt. Végül is így húsvéttájban elég sok túlórája lehet, gondoltuk, ezért van a dolog.

‒ A beszélgetés folyamán nem merült föl valami szokatlan?

‒ Nem, olyan volt, mint mindig. Barátságos, kedves.

‒ Nem mondta, hogy túl kevés az ajándék? Vagy ilyesmi?

‒ Semmi ilyesmire nem célzott.

A Pomázi szülők ezután nem tudtak mire gondolni. De átmentek más házakba is és kiderült, azokban ugyanaz a helyzet, mint náluk: a Nyuszi a földszinten lakóknak hozott ajándékot, az emeleten senkinek. Ez aztán a rejtély, vajon mi lehet a megfejtés?

Idősebb Pomázi Péter, az apuka végül úgy határozott, hogy elmegy a rendőrségre. Ha csak róluk lett volna szó, nem ment volna, de itt egy tömeges jelenség bontakozott ki. Viszonylag közel volt a rendőrség, hamar odaért. Bement, és köszönt a recepciónál ülő rendőrnek.

‒ Jó napot!

‒ Jó napot! Mit óhajt?

‒ A Húsvéti Nyuszi nem hozott ajándékot a gyerekeinknek.

A rendőr először megdöbbent, egészen megnyúlt az arca. Aztán magában röhögött egyet. Nem volt még apuka, így nem hitt a Húsvéti Nyusziban. Arra gondolt magában, az illető vagy át akarja őt verni, amire kicsi az esély, mert ilyen sztorit senki nem talál ki, vagy futóbolond az illető. Aztán a vidámság után elkomorodott. Ha itt egy orvosi esetről van szó, intézkedni kell.

‒ Rendben – mondta végül a rendőr ‒, kérem, üljön le, rögtön intézkedem. – Azzal a telefonhoz ment, és felhívta a mentőket. Sajnos a mentős, aki felvette a telefont, szintén nem volt apuka, így kiküldött egy mentőautót a helyszínre. Beszélt még egy pszichiáterrel is, és azt mondta a rendőrnek:

‒ Minden bizonnyal skizofrén az illető. Téveszméi vannak. Lehet, hogy azt gondolja, a Nyuszi üldözi őt. Talán paranoid skizofrén. Nem biztos, hogy veszélyes, de lehet, hogy az. Inkább vigyázzon.

A rendőr meg is ígérte, hogy vigyáz, bár nem érzett komolyabb félelmet.

A mentők hamar kiértek, bár szirénázni most nem kellett.

‒ Üdvözlöm! ‒ mondta a mentőtiszt. ‒ Ön az, akinek a gyerekeinek nem hozott ajándékot a Húsvéti Nyuszi?

‒ Igen, én vagyok – mondta gyanakodva az apuka, mert nem értette, mit keresnek ott a mentők.

‒ Megnyugodhat. Elvisszük egy olyan helyre, ahova nem ér el a Nyuszi hatalma.

Ekkor Péternek leesett, hogy bolondnak nézik. Azt mondta:

‒ Semmi gond. Nem félek a Nyuszitól. Nem árt ő senkinek. A gyerekeinknek pedig én magam veszek ajándékot.

A mentős nem volt benne biztos, hogy őszinte. De nem volt mit tenni, nem tűnt ön és/vagy közveszélyesnek, így nem vihették be.

Az apuka szomorúan hazaindult. Séta közben gondolkodott. „A rendőrség nem hisz nekem. A mentők bolondnak néznek. Akkor kihez forduljak?”

Míg ezen morfondírozott, lassacskán hazaért. Érezte, hogy ezúttal csak magára számíthat. Úgy döntött, átvizsgálja a környéket, hátha talál valami nyomot.

A ház bejárati ajtajánál kezdte. De nem volt ott semmi különös. Gondolta, talán ujjlenyomatokat kéne venni, de ahhoz nem volt meg a megfelelő eszköze. Aztán a földszinti erkély alá ment. Ott észre is vett valami nem oda illőt. Az erkély rácsán fehér szőrpamacs lengedezett. Az apuka nagyon izgatott lett. „Ez biztos a Nyuszitól ered! Ő hagyta itt!” gondolta, de arra nem tudott rájönni, mit keresett az erkély korlátján a Nyuszi.

De aztán jött a második nyom! A földön lábnyom volt látható, méghozzá a Húsvéti Nyusziéhoz nagyon hasonló. Ezt egy ideig nézegette, majd felkiáltott: „Igen! Megvan, mi történt!” És hanyatt-homlok rohanni kezdett fölfelé, a negyedik emeletre. Fönt az sem zavarta, hogy alig kap levegőt, azonnal hadarni kezdett:

‒ Rájöttem, mi történt! Összeállt a kép! Megtaláltam a nyomokat!

A család először csodálkozva, majd egyre kíváncsibban és lelkesebben nézte a családfőt.

‒ Na és mi történt? ‒ kérdezte mindenki.

‒ A Húsvéti Nyuszi nem tud bejutni a házakba. Egyfelől azért, mert zárva van a kapu, de egyébként is, az ajándékosztás előtt a gyerekek a szoba ajtaja előtt ülnek, így onnan nem tud bemenni. Nem marad más hátra, mint az erkély felől bejutni a lakásokba. És itt jön a probléma. A földszintre még be tud jutni. De onnan hogy tovább? Ha egyenesen fölfele ugrik, beveri a fejét a fölötte lévő erkélybe, és nem is jut följebb. Így kicsit kifelé kell ugrania. De akkor meg nem tudja elkapni az erkélykorlátot. Nem tud tehát följutni. Na, mit szóltok?

A család nem szólt semmit. De lassan arra jutottak, hogy az apukának igaza van. Ekkor lelkesen ünnepelni kezdték a nagy nyomozót, a gyerekek az ágyon ugráltak, a felnőttek hangosan ujjongtak. De Pomáziné hirtelen elkomorodott.

‒ Te, Péter! Rendben, most már tudjuk, mi a probléma. De hogy fogjuk megoldani?

Ezt hallva az apuka is elkomorodott. Nagy örömében elfelejtette, hogy a problémákat nem elég föltárni, meg is kell oldani.

‒ Attól tartok, hogy mi nem tudjuk megoldani. Nagy a baj, mi meg kis halak vagyunk ‒ mondta.

‒ Igen, lehet. Valakitől segítséget kell kérni ‒ válaszolta Pomáziné. ‒ Olyasvalakitől, akinek van hatalma.

‒ Mi lenne, ha írnánk a miniszterelnöknek? ‒ javasolta a fiatalabb Pomázi Péter, vagyis Peti.

‒ Á, ő biztos nem fog válaszolni ‒ legyintett az apuka.

‒ De akkor kinek írjunk? Valami kisebb személyiségnek nem lesz elég hatalma, hogy megoldja az ügyet ‒ mondta Pomáziné.

Péter apuka hümmögött egy kicsit. Érezte, hogy a feleségének igaza van.

‒ Na jó. De Peti írja meg a levelet. Érzelmi hatása lesz, ha a gyerek ír. Peti, vállalod?

Amaz lelkesen vállalta. A következő levelet írta:

„Kedves Miniszterelnök bácsi!

Engem Petinek hívnak. Sajnos idén a Húsvéti Nyuszi nem hozott nekünk ajándékot. Emiatt nagyon szomorúak vagyunk. Sokan mások se kaptak. Apukám kinyomozta, hogy a Nyuszi nem tud az erkélyeken följutni az emeletre, így az ottani gyerekek nem kaptak ajándékot. A Miniszterelnök bácsi biztos tud nekünk segíteni.

Szia!

Peti!”

‒ Ez jó lesz ‒ mondta az apuka. ‒ Küldjük el a parlamentbe!

El is küldték. Azt gondolnátok, a kételkedő idősebb Péternek volt igaza. Mit is foglalkozna az ország vezetője egy ilyen problémával? Miközben történelmi mélyponton van a BUX-index, csökkennek a fizetések, emelkedik a kenyér ára, és az ellenzék egyre népszerűbb. De a miniszterelnök igenis foglalkozott a Nyuszi problémájával. A következőt válaszolta:

„Kedves Peti!

Köszönöm, hogy megírtad nekem. Máshonnan is hasonlókat hallottam. A helyzet valóban súlyos. Azonnal cselekedni kell. A következőt találtam ki. Szóltam a Honvédelmi Miniszternek, hogy bocsásson a Húsvéti Nyuszi rendelkezésére egy szállítóhelikoptert. Azért kell szállító, hogy az ajándékok is elférjenek. A jövőben a Húsvéti Nyuszit a helikopter az emeletes házak fölé viszi, majd ott leeresztik az erkélyre. Aztán amikor leadta az ajándékokat, visszahúzzák. Remélem, jó lesz ez a megoldás.

A Miniszterelnök”

Petinek természetesen tetszett ez a megoldás.

Onnantól fogva nem volt gond. Bár kicsit zajosak lettek a húsvétok, de minden gyerek kapott ajándékot.

Fellinger Károly