Lauer Péter
Hold és macska
Fényes képű bádogtetőn,
éppen ott a Hold felett,
macska vinnyog, macska nyávog,
megmaradni nem lehet.
Órák óta megy a virnyák,
üvegtáblán kilesel,
kényes talpú macskaforma
fenn a Holddal felesel!
Tovább ez így már nem mehet,
megzörrented ablakod;
nem kell egy perc, Hold és macska
más tetőkre kódorog.
Zivataros
Villámlik, villámlik,
ez kutyavilág itt!
Vaksötétben hirtelen
pókháló világít,
s fülemben dörmögnek
felszakadt sebek.
Hogy ne kerüljek magam
harmincadjára,
‒ legalább éjszakára ‒
a garázsba bemehetek?
Udvarlós
Tudod, hogy hol a szerelem?
Mindhiába, úgysem lelem!
Az ágy alatt, a szék mögött?
Ott csak egy pók hálót kötött!
A rozsdafarkú fészkében?
Kizárt dolog, már megnéztem!
Konyhában, a macskatálban?
Jajj, csak a Mircit találtam!
Ha végül mégis megleled,
s úgy érzed, megmarad veled,
megosztozol majd a kincsen?
Senkivel, ha senki sincsen!
