Várfalvy Emőke
Hogyan teremtsünk békét?
Atyaisten arra ébredt, hogy valaki horkol.
Eltartott egy darabig, amíg rájött, hogy a saját horkolása ébresztette fel ebéd utáni szunyókálásából.
De hallott még valamit. Halk ciripelést, méghozzá a dolgozószoba felől.
Mikor benyitott, meglepődve látta, hogy Anyaisten nem a por eltüntetésével bíbelődik, hanem a dolgozóasztal felé hajol, jobb kezében apró csipeszt tart, mellette pedig piros mintás kistányér, amiben csinos halomban áll sok-sok apró aranyosan csillogó valami.
‒ Mi lesz az uzsonna? ‒ kérdezte Atyaisten könnyed hangon.
Anyaisten nem válaszolt. Újabb apró, aranyfényű tüskés izét pottyantott a halom tetejére, majd óvatosan letette a bal kezében tartott figurát egy felhőpamacsra.
Atyaisten szórakozottan rakosgatni kezdte az eszközeit, aztán, mikor az egyre erősödő zaj sem látszott kizökkenteni Anyaistent a koncentrációból, Atyaisten megköszörülte a torkát.
‒ Igen, az embereken dolgozom – mondta Anyaisten határozott hangon, és újabb figuráért nyúlt. ‒ Még 2 675 999 880 hátra van ebből a féltekéből. Be kell fejeznem, mielőtt felkel náluk a nap.
‒ Mit is? ‒ hajolt át Atyaisten Anyaisten válla fölött, hogy jobban rálásson a munkaasztalra.
Megdöbbent.
‒ De… ‒ dadogta.
‒ Nincs de! ‒ mondta Anyaisten ellentmondást nem tűrően. ‒ Régóta mondom neked, és te mindig megígéred, hogy persze, majd megcsinálod, de még előtte megtanítod őket vetni, aratni. Aztán meg arra, hogyan készítsenek maguknak segítőtársakat fémből, aztán meg, hogy ne csak nézzék, el is érjék a csillagokat. Megtanítottad őket arra is, hogy képesek legyenek azt a sok-sok tudást, amit kaptak, megosztani egymással az egész bolygón. Erre megint mit csinálnak? Édenkertet? Örök jólétet és boldogságot? Dehogy, inkább lebetonoznak mindent, és egymást gyepálják, hogy elmondhassák, ők a leghatalmasabbak a bolygón.
‒ De mégis…
‒ Mégis, mégis… Én ezt már nem bírom nézni! Már lassan az őrangyalok is többet fekszenek a gyengélkedőn, mint amennyit a levegőben vannak! Nem várok tovább arra, hogy majd egyszer kiszereled azt a kis meglepetést, amit Luciferke belecsempészett a tervrajzodba, te meg azt mondtad, nem lesz belőle baj, mert a hatalomvágy igazából segíti a fejlődést, meg az tulajdonképpen az ambíció, ami előre visz és… Most nézd meg, mit csinálnak!
‒ Jó, de…
‒ Nincs de! Ezt még befejezem, utána pedig szépen átveszed, és a pénzéhség-protokollal is kezdesz valamit, különben egy morzsát sem ehetsz az aranygaluskából, amit uzsonnára sütöttem.
