Papírhajó - Primér/Primőr

 R__noki_Bertalan.jpg

Rónoki Bertalan

Vonatút

 

RÁ-nak

                Indulás:

               Mi a baj?

               Semmi.
               De látszik, bánt valami?

               Csak a ház, ahol laktunk.
               Most már biztosan éhes.
               Éhes?

               Igen, mert üres lett a pocakja,
               mikor elhoztunk mindent.
               Most nincs senki,
               aki sok játékkal telerakja.

               Nem ülsz inkább az ablakhoz?

               De.

 

               Az ablak mellett:
               Szerintem bárány a táj.

               Ezt hogy érted?
               Télen a hó is olyan nagy puha,
               és fehér, mint a bari-bunda.

 

               Alagútban:

               Húzd le az ablakot, kérlek!
               Minek?
               Hogy megsimogathassuk
               az itt lakó sötétet.
               Micsoda?

               Ha kinyújtjuk a mancsunk,
               érezhetjük a bundáját.
               Így?
               Csak egy picit.
               A túl erős simogatást,
               nem szerti.

 

 

Reményképlet

 

               ‒ „Apa, lehet a reményt grammra mérni?”

 

               ‒ Lehet-e a reményt grammra mérni?

               Szinte lehetetlen próbálkozás...


               ‒ Na jó, de mégis mihez hasonlíthatnánk?


               ‒ Talán a méhecskéhez?
               Ahhoz a kis lényhez, kinek nem is szabadna
               repülnie, mivel teste túl nagy szárnyaihoz képest.
               Ő maga lehetne a remény, az egyszerű dolgozó, ki
               csupán ötven napig él, amíg a királynője négy évet.
               Mégis folyton dolgozik, és nap mint nap repül.
               Nézzük csak ezt a kis méhet!
               Súlya épphogy két gramm kerekítve.
               Látom szemedben, ez szerinted kevés lesz...


               Akkor nézzük, mondjuk, meg a mézet,
               miből egy teáskanálnyira volt elég egy élet.
               De tényleg. Tizenöt gramm pontosan,
               látom csalódott szemed.


               Akkor talán nézzük azt a virágot, ami
               egyhelyben áll és bízva bíz.
               Azt az utolsó virágot, amit kis méhünk
               utoljára meglátogatott.
               Nagymamád kertjében az íriszt.
               Hány gramm lehet annak
               a titkos vágynak a súlya, hogy egyszer
               virágpora célhoz ér?
               Hat gramm csupán a virág feje,
               érzem ez túl kevés lenne...


               Akkor, legyen inkább más a példa.
               Nézd, a nagyi kalácsot süt épp!
               Élesztőt futtat, kelt tésztát gyúr és remél.
               Az élesztő lesz talán a jó?
               Tíz gramm lett a súlya,
               arcod csalódott, lehet, más lesz a befutó.


               Talán a zsebkendőbe elrakott tejfogad?
               Itt van az ablakpárkányon egy kis dobozban,
               tudod, ezt a nagyi akkor rakta el, mikor
               annyira nevettél, és közben esett ki.
               Remélte, mikor újra látod, megint nevetni lesz kedved.
               Talán egy csöpp reményt magába rejtett,
               látom, ez arcodra egy csöpp mosolyt csalt,
               mérjük le gyorsan!
               A fog négy gramm
               a zsepi pedig öt...

 

               Lehet, ezt mind összeadni volna jó?
               Siessünk, adjuk össze!
               élesztő+ fog+ zsebkendő
               virág+ méz + méhecske
               Ez akár a remény képlete is lehetne.


 

Főoldal

2022. február 22.
Csík Mónika tárcáiKiss László tárcáiLackfi János tárcái Szabados Attila tárcái
Erdész Ádám: Változatos múlt ismétErdész Ádám: Melyik a járható út?
Szarvas Ferenc: Amikor az ellenőr mindennap megtanult egy versetKas Kriszta novellái
Harkályokról és egyéb kopogtatókrólAz a boszorkányos tavasz
Farkas Wellmann Éva: Akit nem találszFarkas Arnold Levente: Ywon KerépolMolnár Lajos verseiGéczi János versei
Zsidó Ferenc: Égig érő szénásszekérHaász János: A puskás emberAbafáy-Deák Csillag: Csók sem voltHáy János: Boldog boldogtalan
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
MegrendelésArchívumFedélzeti naplóImpresszum
Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKApku_logo.png