F. Nagy Gábor
Könyvmolyok
Kisvárosi könyvtár mélyén,
az alagsor rejtekén,
könyvekből készült kunyhókban
egy könyvmoly törzs éldegél.
Mindenük a könyv, imádják,
ez a fő eledelük,
válogatás nélkül rágják,
így zajlik az életük.
A kölykök az iskolában
tankönyveket kajálnak,
a szülők a munkahelyen
minden könyvet megrágnak.
Kikapcsolódásként néha
könyvpikniket tartanak,
csak ilyenkor, ínyencségként,
pár szép album is akad.
A zenét is bírják sokan,
minden stílust kedvelnek,
ott lógnak a kottatárban,
ők kórusban étkeznek.
Ilyen a könyvmolyok sorsa –
könyvillatú, könyvfaló…
Napról napra, lapról lapra
élnek, és ez csuda jó!
Egy szép őszi délután…
Egy szép őszi délután,
alma lógott fenn a fán,
szerényen,
irigyelték oly sokan,
lógtak volna boldogan,
helyében.
Egyik nap egy szélroham,
hebrencskedő, oktalan,
letépte,
gyorsan zuhant, csendesen,
pedig nem volt kedve sem…
leérve,
nem is fért az eszébe,
hogy esett ez meg véle…
Tükörterem
Itt állok egy tükörnél,
és magamat nézem,
vagyis nem pont magamat,
csak a tükörképem.
Kiáltok egy jó nagyot,
de csak csendben tátog,
mögötte meg ott látok
egy fordított világot.
Ha a tükör homorú,
felnagyít a képe,
a domború mást mutat,
éppen kisebbítve.
A görbetükörben, jaj,
eltorzulva minden…
Eltűnök magam elől
egy tükörteremben.
Izzik a kemence
Izzik a kemence, ajtaja tárva,
olyan, mintha élne, úgy lobog lángja –
parázsból feltámadt izzó remegés,
fahasábot faló tűztánc-lebegés…
