Krusovszky Dénes
Gyerek vagyok
Én már fa nem leszek,
hiszen gyerek vagyok,
szél sem lehetek,
hiszen gyerek vagyok,
csillag sem, tenger sem,
hiszen gyerek vagyok,
nem leszek már kutya,
macska meg főleg nem,
de gyerek sem még egyszer,
hiszen már az vagyok.
Azóta őzike
Vadasparkban voltunk,
a húgom azóta őzike,
tegnap mesét néztünk,
akkor királylány lett,
néha kisbabává válik,
annak apa nem örül,
de olyan is volt, hogy
autó lett vagy madár,
mindig kitalál valamit,
holnap kirándulni megyünk,
csak nehogy fává váljon.
Miért nem veszik észre?
Rajzoltam valamit,
megmutatom a nővéremnek,
azt mondja,
ez egy mézes kifli,
megmutatom anyának,
szerinte
egy sárga pillangó,
az öcsémnek nem mutatom meg,
mert összegyűri,
de apának megmutatom,
szép, mondja,
szép ez az űrhajó,
csak azt tudnám,
miért nem veszik észre,
hogy
én táncolok
ezen a képen.
A húgom ma repülni tanul
Kitárt karral szalad
körbe-körbe a kertben,
a húgom ma repülni tanul,
nem szabad megzavarni,
annyira koncentrál,
a végén lihegve terül el a fűben.
Sikerült, kérdezem,
ő meg csak bólogat,
nagyon szép volt fentről
minden, azt mondja,
de menjünk be inkább színezni,
ma már eleget repültem.
Valami másból
Napból jön a fény,
fényből az árnyék,
felhőből az eső,
sötétből a csillag,
holdból jön a hullám,
hullámból a hang,
a hangból kiáltás lesz,
a kiáltásból csönd,
csöndből jön a gondolat,
gondolatból a játék,
belőlem jön a nevetés,
a nevetésből a jókedv,
én anyából jövök,
meg egy kicsit apából is,
a testből mozdulat lesz,
a mozdulatból tánc,
a táncból fáradtság,
a fáradtságból álom,
az álomból bármi jöhet,
fény és árnyék,
hullám és tenger,
minden valami másból jön,
és mindenből jön valami más,
csak a semmiből
nem jön semmi.
Esik az eső
Attól még,
hogy
esik
az eső,
nem biztos,
hogy
rossz
az idő,
ha odakint
esik,
mi idebent
játszunk,
felforgatunk
mindent,
az ágy tetején
ugrálunk,
attól még,
hogy kint
esik
az eső,
idebent
nem is lehetne
szebb
az idő.
(Krusovszky Dénes portréját Bach Máté készítette.)
