Papírhajó - Primér/Primőr

 

 78704867_2581186805448834_78580112_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Buzai Csaba

 

A Télapó zsákja

 

Itt vagyok hát, remélem, megismertek:
a Mikulás vagyok. Öles termet,
fehér haj, fehér szakáll,
s ha valaki keres, pirosat is talál:
a kabát, a gombja, a sapka…
mindezt a jó Télanyó adta.
Szóval eljöttem közétek.
Végre itt vagyok,
zsákomban ajándék,
melyet majd átadok.

De előbb… előbb egy eset,
mely velem esett
tegnap este,
mikor az a gyönyörű, nagypelyhű, hófehér hó esett.
Sétáltam az utcán,
de fájt a lábam,
sajgott a hátam, hát
kicsit már vártam, hogy
hazaérjek, és igyak egy nagy bögre forralt bort,
vagy csak forró teát,
az ugye nem árt…
De egyszer csak hirtelen, ott a téren
ebben a fogvacogtató télben
megcsörrent a telefon:
– Halló! – vettem föl.
A vonal végén Télanyó: – Rettentő
baj van, sehol sincs, nincs meg,
pedig kerestem mindenütt, mint elhagyott kincset!
– De – kérdem én – mi az? Mi van hát?
– Mi nincs! – vágja rá. – Elveszett a zsák!

Mint mondja,
délután, mikor nem volt semmi gondja,
gondolta,
segít nekem
(bár ne tette volna),
fogta a sok cukrot, játékot, ajándékot,
szépen mind elosztogatta,
piros zacskókba csomagolta
– mert úgy szép: piros zacskóba csomagolva –,
és mivel ideje bőven volt még,
kereste a zsákot,
hogy mindezt a sok-sok ajándékot
egyenként belerakja.
De nem rakta.
Kereste a zsákot az ágyneműtartóban,
a szekrényben, az asztalfiókban,
a szőnyeg alatt, sőt a pincében, lent,
a villanykörte mögött és a padláson, fent.
Kereste az ágyban, a könyvespolcon,
az összes bögrét átnézte, ami csak van otthon.
A tévé képernyője mögött is nézte
– és közben a bemondónő segítségét kérte.
Kiment az udvarra, felásta a kertet,
ő megtett mindent, mi tőle tellett.
Megnézte az istállóban, a rénszarvas fején,
majd újra a szobában, a függönyök helyén.
Áthívta a szomszédokat, több szem többet lát,
de így sem került elő az a fránya piros zsák.
– Sehol sem találom – mondta –, a zsáknak nyoma veszett...
És érthető módon kissé kétségbe is esett.

Ennek fele se tréfa, gondoltam nyomban,
ha nincs meg, új zsák kell, csak azt tudnám, honnan.
Hiszen Mikulás csak egy van, és az éppen én vagyok,
esélyeim tehát egy új zsák találására sajnos nem igazán nagyok.
De nekem zsák kell, sőt nem is akármilyen,
amibe minden elfér, ajándék, selyemcukor,
játék, nyalóka a világ összes gyerekének,
hogy holnap este mindenhol felhangozzon a vidám, boldog gyerekének.

Hirtelen eszembe jutott kissé bolond társam,
az ijesztő Krampusz, kit lassan már egy éve nem láttam.
Neki talán van,
neki még lehet,
egy régi, foltos zsák,
ő gyűjtögetni szeret
minden megunt tárgyat,
mi jó lehet még egyszer.
Ha ez zsákvadászat,
ő lehet a mester,
ki kisegít a bajban,
most meg, ugye, baj van…
Meglepődve nyitott ajtót, csak tátott szájjal állt,
majd észbe kapva hellyel és virgáccsal kínált.
Krampuszról mindig tudtam, ő kissé lökött,
most is, amint megtudta, hogy én miért is jövök,
csak röhögött,
csak röhögött:
– Van zsákodba′ minden jó,
csak zsákod nincsen, Télapó!
Az a néhány rossz gyerek legalább kap valamit,
de a jók? Azok vajon mit?
Hamar beláttam hát, kár volt idejönnöm,
a Krampusztól nem kapnék segítséget rögtön,
időm pedig nincs, hogy megértessem vele,
ha nincs zsák, neki sem lesz idén nagy sikere.
Már csak egyetlen reménysugár jutott az eszembe,
segítségemre eltűnés esetén ki más is lehetne,
mint a detektív, a megoldást hozó,
tolvajnak problémát okozó páratlan nyomozó.
Elmentem hát végül a rendőrségre,
hogy valaki nekem segítsen végre.
– Nincs meg a zsákom, biztos úr, félek.
Mire ő mondja: – Igazolványt kérek!
– Az ugye nincs, egy Mikulásnak minek?
– Hogy igazolja magát!
– Minek?
– Minek, nahát.
Na jó, Mikulás úr, magának segítünk,
holnap reggel önhöz egy csapatot kiküldünk.
– De holnap már késő, akkor már nem kell.
– Sajnálom, Télapó, most kevés az ember.

Hazatértem hát, ahol furcsa kép fogadott:
amint Télanyó a konyhában matatott,
és meglátott,
a tányért elejtette,
magát elnevette,
és csak annyit mondott:
– Megvan a zsákod, végre láthatom,
drága Télapó, hisz ott van a hátadon…
És valóban így van, ott volt a hátamon,
cipeltem végig az egész városon,
elvittem a Krampuszhoz, el a rendőrségre,
míg aztán Télanyó megtalálta végre.

Most itt hát a zsák is, teli minden jóval,
szóval találkozhattok a vén Télapóval.
Lehet, öreg vagyok,
kissé szórakozott,
de nem feledkeztem meg
ma sem rólatok.

 


 Főoldal

2019. december 05.
Hozzászólást csak regisztrált felhasználó tehet!
A regisztrációhoz kattintson ide!
A bejelentkezéshez kattintson ide!
Hozzászólások
Még nincs egy hozzászólás, észrevétel sem a cikkel kapcsolatosan.
Ütőér
Molnár Krisztina Rita tárcái Bék Timur tárcáiKarácsonyi Zsolt tárcáiVári Fábián László tárcái
Versek
Lövétei Lázár László: FeketemunkaSzilágyi András verseiTompa Gábor versei Jász Attila–Csendes Toll: A bölények kipusztulása
Prózák
Bene Zoltán: Isten, ítéletMárton László: HűKovács Dominik˗Kovács Viktor: Az Öles-Szüdi vonalLégrádi Gergely novellái
Drámák
Téblábolók, avagy eszetlenül váltjuk a rendszertCsík Mónika: Az ember tragédiája - Nyolc és feledik színDarvasi László: Karády zárkájaAcsai Roland: Farkasok
A jó tanuló felel
Nem kötelező
Üzenet a palackban
Tündérkert
Bejelentkezés


A regisztrációhoz kattintson ide!
KezdőlapImpresszumMegrendelésProgramokFedélzeti naplóArchívum
Hírlevél Csatlakozz a facebook - oldalunkhoz!

BárkaOnlineJókai SzínházBékéscsabaNKA