Csepcsányi Éva
„Belül légy szabad.
Szolgaszerepet sose játssz”
Kiss Benedek Lombjukat a fák elejtik című verseskötetéről
A bölcs ember a kellő időben számot vet. Míg némely kiöregedett bonvivánok az élet ritmusára fittyet hányva mulatoznak, és húszéveseket megszégyenítő csinnadrattával vetik magukat az élvezetek után, addig a Kilencek legendás költőcsoportjával induló Kiss Benedek „a Nagy Behemóttal” néz farkasszemet a Lombjukat a fák elejtik című kötet nyitóversében:
„Nyammog húsomon az idő, / a Nagy Behemót. / Olyan szörnyű ez a nyammogás. / Csavargatom a rádiót, / jó híreket várok folyton, / de csak a szemete jön, / visszaköszönnek a dolgok, / a mindenség salakja visszaköszön. / Soha ennyi elégiát, / soha ennyi limlomot. / Mintha elfonnyadtak volna mind / a liliomok.”
Tornai József Éjfél című verseskötetével rokonítható a Lombjukat a fák elejtik: az élettel való számvetés, az öregedés hol víg-keserű, ironikus, hol gyötrelmes leírása, a visszatekintés és a jelen ajándékainak elfogadása, illetve az élettapasztalat továbbadása éppúgy jellemzi Kiss Benedek kötetét, mint Tornaiét.
A líra legősibb műfaján, a dalon keresztül szól hozzánk a költő. Szabatos leírásai a vidékről, a természetről összefonódnak a csendes, megállapodott hétköznapokkal. Ám a harc, a gyötrelem és a szorongás nem spórolható ki az érett korú ember életéből sem. Az elmúlással való számvetés nem világfájdalmas póz és spleen már, mint a pályakezdő poétáké, hanem vér és tél, könny és átok, elfogadás és fegyelem, illetve mindezeken túl egyfajta transzcendens derű. E témában a kötet legszebbjei az Üres ágyad mellett, Kidőlt farönk, Ínyemről a bor zamata és a Besüt a hó az ablakon.
Kiss Benedek lírájában nincs „maszatolás” vagy mellébeszélés. Határozott értékrendet képvisel, még a „régi iskolából”. Három szó fémjelzi: emberség, hazaszeretet, kereszténység. Viszont az a fajta kultúra és erkölcsiség, melyet Kiss Benedek képvisel, „rétegéletformává” vált, s emiatt érzett aggodalmának több versében is hangot ad, helyenként igen kemény szavakkal:
„Ennyi senkit még sohase láttam. / S a jövendő, az új hajtások? / Csak bele a szennybe, lányok, fiúk! / Repedezik a kő, az aszfalt, / hajrá, vár a végtelen sehova út! / A káosz elönti a világot, / minden az idegbajt harsogja.”
Gyakran használ költeményeiben bibliai témákat, motívumokat – Prédikáció 2011 Karácsonyán, Éjféli mise, Karácsonyi beszéd, Öreg Pásztor, Pályámat megfutottam – de az Istenhez, mint Teremtő és Gondoskodó Atyához odafordulás hitvallás, ima vagy hálaadás formájában is megnyilatkozik több művében.
Ám nem csak az égre tekint. A barátok, szeretett emberek felé is fordul. Gyengéd és hálás szavakkal feleségéhez, tisztelettel és közvetlenséggel pályatársaihoz, barátaihoz – Mezey Katalinhoz, Juhász Ferenchez, Buda Ferenchez.
Tapasztalataim szerint kisebbségben vannak az olyan kortárs kötetek, melyek után az olvasó nem ürességet, keserűséget vagy csömört érez. Kellő időben és mennyiségben ezeknek is megvan a helyük. Ám kifejezetten üdítő és megnyugtató időnként olyan könyveket is kézbe venni, melyek elolvasása után békét, igaz gondolatokat és csöndes derűt érez az ember. Kiss Benedek új kötete pedig ilyen.
Kiss Benedek: Lombjukat a fák elejtik, Széphalom Könyvműhely, 2014.
