BMZ / Baji Miklós Zoltán

 

A kondori jel pulzálása

 Gondolatok Penyaska László, avagy Ken Ayaps
a békéscsabai Csabagyöngyében,
2023. április 19-én nyíló kiállításához

 

Itt, a jelenben, a Csabagyöngyében, az 1949-ben Békéscsabán született és tavaly, 2022 októberében elhunyt Penyaska László, Ken Ayaps képzőművész barátom művei között próbálom elmondani, megköszönni, hogy ez a tárlat létrejöhetett. Valamint igyekszem megidézni remeteéletű, helyi zsenink emberfényét.

Kondor Béla az 1931-től 1972-ig élt és alkotott grafikus, festő, konstruktőr, fotós, modell és hangszerépítő, költő, zenész géniusz nevét ma még többször említem Penyával kapcsolatban, de most az Elfelejteni című költeményéből idéznék egy részletet:

 

„Elfelejteni nem lehet, de megemlékezni
csúnya történeteket fordítva adni
istentelenül bájos igyekvés lenne az.

Szép csókokat visszájárul; halottakat
felfeszíteni és szét; föld alá repül a
néma angyal. Ki kap, és ki adott most?

És ki fog ocsmányabbul pusztulni?
A bűnös adományozó vagy a bűntelen
méla ajándékozott a rosszabbik utcából?”

 

A bekeswiki.bmk.hu oldalon kitűnő szócikket találunk Penyáról, amelyből a művészéletrajzi-életpálya adatok mellett az is kiderül, hogy egy utcában született a tragikus körülmények között 2006-ban elhunyt Gubis Mihály grafikusművésszel, Misellel, aki a barátja, és mint látni fogjuk, egyféle mentora volt.

Penya a sorkatonai szolgálatát követően elhatározta, hogy hasonlóan a Békéscsabán utcanévként ismert[1], de amúgy alig(!), 1956-os disszidálását követően Párizsban világhírnévig jutott rokonához, Pátkai Ervinhez hasonlóan szobrász lesz. Képzőművészeti elköteleződéséhez nagy lökést adott, hogy 1983-ban megnézte Kondor Béla budapesti emlékkiállítását.

Penya művészete olyan, mintha a kondori életmű nem szakadt volna meg, hanem Penya révén, tovább pulzálna a jel: vagyis beteljesülni látszana a kondori vágy: „Jelet hagyni!”

Penya, Gubis Mihály jóvoltából, ösztönzésére 1995-ben csatlakozott a többnyire absztrakt, geometrikus és gesztus műveket reprezentáló Patak Csoporthoz. Ebben a művészeti közösségben, mint ahogy a hétköznapi életben is csodabogárnak, művészet-filozófiailag, a témaválasztás, a kifejezés, a képalkotásmód szempontjából kakukktojásnak számított. Kondorhoz hasonlóan nem követte az aktuális sodrást, az avantgárdhoz és poszt-avantgárdhoz kapcsolódó irányzatokat, ehelyett a klasszikus és a keresztény mitológia jelképeit ötvözve teremtette meg önálló művészetfilozófiai-esztétikai világát. Penya nagy lexikális, irodalmi, filozófiai és teológiai műveltséggel bírt, ez a széleskörű elméleti háttér, stabil alapként szolgált vizuálisan megjelenített töprengéseihez. Rajzait, festményeit, tárgyi konstrukcióit, újrahasznosított anyagokból épített szobrait átitatja egy kettős, megfoghatatlan, az érzékelt időből és térből kizökkentett metafizikai emelkedettség. A lét és a nemlét határpillanata, a cselekvés és nemcselekvés okozta feszültség ambivalenciája. A képein, rajzain megjelenő emberek, angyalok, gépek, az ezekkel kapcsolatos rögzített cselekvések nem a kondori forma- és témarendszer epigonális adaptációi, hanem a kondori jel pulzálásának, energiájának feltöltései.

 

 

Penya nagyméretű térkonstrukciói közül már több megsemmisült, csak fotókon vagy emlékezetünkben létezik, s velünk együtt véglegesen eltűnnek e léttérből. Ilyen többek között a mostani, a békéscsabai Munkácsy Negyedben lévő Széchenyi ligetben kialakított Munkácsy játszótér helyén egykor működő Szabadtéri Mozi, majd K.O. kocsma színpada fölé mosogatószeres műanyag flakonokból egy Velorex (háromkerekű rokkant tricikli) vázára épített hatalmas repülőgépe. Vagy az Oriens ’92 keretén belül a Kelet-Európai Alkotó Műhely idején a Kazinczy utcában, az egykori HAFFE Csarnokban (Ma JAVIPA Nyomda) MTZ traktorkaszniból kialakított helikoptere. Itt nyomatékosan meg kell jegyeznem, hogy az említett művek mind újrahasznosított hulladékból készített, többrétegű mondanivalót magukban hordozó, igen jelentős művek. Szerencsésebb hátterű és szabadabb kultúrpolitikájú országokban már rég egy kortárs gyűjtemény, múzeum féltve őrzött műtárgyai lennének, magas biztosítási értékkel!

Most egy nagyon fontos dologra kérném Önöket. A maguk módján, lehetőségeikhez képest tegyenek meg mindent, hogy e különös, csodálatos, isteni-teremtő tehetséggel megáldott ember, Penyaska László munkássága, életműve ne tűnhessen, tűnjön el a feledés ólomködhomályában.

Penya hátrahagyott életművét – a Bereznai családnak köszönhetően – felmérték, katalogizálták. A hagyaték örökösei hozzájárultak, hogy egy nagyméretű fém, trafólemezekből összeszegecselt szobra, a Don Kihote a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Gyulai úti Gabonamúzeumába kerüljön, végleges elhelyezésre.

Mint már többször utaltam rá, Penyaska Laci visszahúzódó, szerény életet élt, nem hajtott a kanonizálás lehetőségének irányába. Nem foglalkozott a felszínre kerüléssel, hasonlóan a szentéletű prófétákhoz, nem vonzották őt a földi hívságok. Elég volt számára a kis békéscsabai, Berényi úti podsztyenás szülői ház konyhája, mint műterem és néhány barát, akik elfogadták őt olyannak, amilyen.

Kiállításra is nehéz volt rábeszélni, s nem volt könnyű dolga annak a kurátornak, aki be kívánta mutatni őt és munkáit egy kiállítás vagy tanulmány, katalógus keretében. Őt a készítés szent folyamata érdekelte, a többi már nem. Így csak kevesen ismerhetik csodálatos műveit, mint például a békéscsabai KIE Kinizsi utcai Közösségi házában található szobrait, kiemelve, a rézlemezekből készített Pléhkrisztusát, feszületét.

Fontos szólni még a – Bereznai család közbenjárására az Evangélikus Egyház bibliaolvasó termében megvalósult kiállításán bemutatott, – nagyméretű, történelmi témájú, de ugyanakkor szakrális töltetű művészkönyveiről, könyvformájú rézdomborításairól.

Mielőtt figyelmükbe ajánlanám az itt kiállított Penyaska, Ken Ayaps alkotásait, engedjék meg, hogy zárógondolat-ébresztőként egy szintén Békés megyében, Dévaványán 1934-ben született és 1986-ban elhunyt, már szinte elfeledett költő zseni, Ladányi Mihály: Csillagok kutyaláncon kötetéből, Martialis című versének egy részletével zárjam gondolatfolyamomat. Köszönöm!

 

„...S mivel szavam nem ünnepi lárma volt,
hanem keserű torokból kiszaggatott,
hát csak a kultúra főkönyvelőinek könyörülete lesz majd,
mi vásárra vitt bőröm
kitömi kóccal
és kiállítja
ebben az érzelmes múzeumban.”