Staféta: Génkapocs II. A Farkas–Rákossy művészdinasztia kiállítása
2021.11.26 – 2022.01.06.
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Székháza, Aula
1085 Budapest, Gyulai Pál utca 13.
A rendezvény fővédnöke: Dr. Latorcai Csaba közigazgatási államtitkár, aki jelenlétével is megtisztelte a 24-i nyitóeseményt. A kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Monszpart Zsolt, a Támogatáskezelő főigazgatója, Feledy Balázs művészeti író és Farkas Ádám szobrászművész. A megnyitón a család legifjabb férfi sarja, Barakonyi Brúnó és társai, Neuschl V. Armand és Baranyi Bence zenéltek.
Abafáy-Deák Csillag
Annyi az ember, amivé génjei teszik?
Öröklés vagy örökítés, mindkettő. Az adottság, a képesség a génhez kapcsolódik, de kibontakoztatása az életmódhoz, az életvitelhez, a mintához, a családhoz is. Számos dinasztiát ismerünk a cirkusz, a vendéglátás, a színészet világában.
A magyar képzőművészetben ritka a művészdinasztia, de a múltban (Ferenczy család) és a jelenben (Manajló-család, Remsey-család, Breznay-család, Lelkes-család), találunk, a negyedik generációig bezárólag. A jelenhez tartozó művészdinasztia a Farkas-család is. A dinasztiára utal a kiállítás címe: Génkapocs II.
Katalógus
A MANK Nonprofit Kft. és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Staféta elnevezésű új programsorozatának kiállítása a Támogatáskezelő székházának aulájában nyílt meg. Az új tárlat fókuszában az inspiráló, példamutató, értékteremtő család áll. A kiállítás színes anyaga a szentendrei Farkas dinasztiától származik, akik ezer szálon kapcsolódnak a művészet számos formájához: szobrászathoz, festészethez, zenéhez, fotó- és textilművészethez egyaránt. A Génkapocs II. kiállítás címe telitalálat, hajlamosak vagyunk félreolvasni, gemkapocsnak, ami szintén fontos szó, de ez a kifordított szójáték nagyon illik erre a kiállításra.
Család
Művészként, egyben társként, feleségként, férjként élni művész ember mellett könnyű és nehéz is. De mindenképpen inspiráló. A közös nyelv, az érdeklődés további kapocs, a kölcsönhatás megtermékenyítő mindkét fél (?) számára. Gyerekként ez a miliő feladja a leckét.
„Azt gondolhatjuk, ha tehetséges szülő gyereke örökölte felmenői tehetségét, szerencsés csillagzat alatt született. Ez nem így van. Nem azt mondom, hogy nem szerencse ez, sok mindenben kaphat segítséget, de a legnehezebb ezzel a megörökölt tehetséggel sáfárkodni, mert nem indul tiszta lappal, nem lehet elődeinek utánzója. A görcsös túlszárnyalás sem fontos, mert művészetet nem lehet colostokkal mérni. A tehetséges utódnak új úton kell járnia” (Abafáy-Deák Csillag).
Még izgalmasabb a helyzet, amikor már egy egész dinasztiáról beszélhetünk, senki se marad ki, szobrász, textiles, fotós, zenész lett. Nincs versengés, más műfajokban indulnak, körte az almával nem hasonlítható, gyümölcsök, és itt is azt láthatjuk, hogy mindegyik családtag munkája gyümölcsöző, izgalmas, nincsenek epigonok, járják a saját útjukat, más ösvényen, de az irány ugyanaz, a művészet felszabadító ereje érezhető, többszólamú zenemű, nem csak kánon.
Ívcsavar
Induljunk az apától, ki ne ismerné Farkas Ádám Kossuth díjas szobrász, a nemzet művésze életművét, a Képzőművészeti Egyetemen évtizedekig tanított, támogatta tanítványait, akár közös kiállítással is. Műveiben a dinamika, mozgás, visszatérés Möbius-szalagja a domináns, ha nem is csak egymásba csavarodó formákat látunk. Az Ivcsavar V. (1999) torzó is lehetne, mint egy jó novella végén a csattanó, valami váratlan A Sötét torzó (2004) ellenpont, a stabilitás dicsérete, ahogy egy személyre mondjuk, egy darabból faragott. Kék Möbiusz alkotásánál nevén nevezi a gyereket a művész, a kékség a remény, a visszatérés nem hiábavaló és átlátható, át is néz rajta, inkább spirál, hogy aztán a Végtelen visszatérés (1992) tüskés útját jelenítse meg, ezek a tüskék ugyanakkor kapaszkodók is és legyezőként kinyílnak.
Rákossy Anikó: Rémálom
Rákossy Anikó, az édesanya festményei nem csak új színt hoznak a tárlatra, a meleg pasztellszínek erőteljes képi világot teremtenek. A Rémálom (2018) hegyes-völgyes, tüzes tájain kis, néha búvópatakként előbukkanó ösvényeket is megmutatnak, és nem csak félelmet keltenek bennünk. A Váraim I., III. alkotásai égre törő formáival és szinte japán betűkhöz hasonló motívumokkal egy titokzatos világba, egy olyan várba vezetnek, ahonnan kitör a művész, túllép önmagán és minket is erre biztat. Titkos tájat is mutat (2011), aztán Tűztáncba, (2020) kezd, és ez nem éget fel maga mögött semmit, csak örömtánc, szenvedély, életszeretet.
Egyensúly
Farkas Borbála, a legidősebb gyerek új utat talált, ezt valamennyi gyerek követi. Borbála a textilben, a lakberendezésben találja meg helyét. A textil puha és nőies anyagában. Egyensúlyt (2020) hoz létre, mint egyik művének címe is jelzi, harmonikus, színkavalkád, absztrakt megfogalmazással. Japán kertje (2019) falikárpitként mint patchwork jelenik meg, a foltvarrás technikájának elvont alkalmazásásával, hiszen minden mű és alkotás valahol patchwork is. Itt egy rácson keresztül pillantunk be a titokzatos keleti világba.
Farkas Zsófia mer szobrász lenni. Szobrász, mint az apja. Nem összetéveszthető, eredeti formavilágot teremt, nőies hajlatokkal, asszociációs tartalmakkal, Tölcsérfej (2016), Egy bronzkori nyár emlékére (2021), Kisördög (2021). Strauss Emmában is benne van a kisördög. Nem fest, nem farag, nem varr, nem zenél. Vagy lehet, hogy igen, de nem ezeken az ösvényeken barangol, tűnik ki. A fénnyel dolgozik és a pillanattal. Fotós. Itt és most. Összegez, kultúrák kapcsolatára hívja fel figyelmünket.
Tölcsér
Mintha mindegyik alkotó a maga belső békéjét keresné és találná meg. Minden lényegtelen a világon. A lélek békéje, ez az egyedüli [lényeg] – olvasható Kardos. G. György regényében (Abraham Bogatir hét napja, Magvető, 1968).
A tárlat erőssége, hogy a látogató, aki a fogyasztói kultúrában él, érezheti azt a magával ragadó művek láttán, hogy itt és most kiszakad a mindennapi stresszből, nem kell rohannia, időzhet, spontán szemlélődhet, közelebb kerülhet lelke nyugalmához, amely a jelen pillanat örömteli megéléséből táplálkozik, abból, amit kiváltanak belőle az alkotások (akár egy is), és elengedi a görcsös gondolkodás kényszerét És nem csak a művekre, hanem önmagára is reflektál.
A megnyitón zene is szólt. A család legifjabb férfi sarja Barakonyi Brúnó és társai, Neuschl V. Armand és Baranyi Bence zenéltek. Összeállt a kép és a hang. Reméljük, hogy a stafétabotot a résztvevő művészek továbbadják!
A zenekar
Kölüs Lajos
Szót kérnek a gének!
Közbeszólnak a gének, a kromoszómák, a DNS-be kódolt információk, szabadságért kiáltanak. Az ember, amikor megszületik, nem üres lappal indul, arra a lapra már írtak. Az elődök, az ősök. Terítéken az örökléstan, az élőlények variációjának tudománya. Ma már köztudott, hogy az ember intelligenciáját 70%-ban a gének határozzák meg. Szerencsére, hogy nem teljesen. Van valami más is, amit hívhatunk nevelésnek, családnak, környezetnek. Nem is szólva arról, hogy gyermekkorunk személyiségének alakulását az is befolyásolta, milyen testvérsorrendben születtünk, milyen pozíciót foglaltunk el, milyen neműek az idősebb és fiatalabb testvérek. Különbözünk egymástól, ami hasonlóság van, az a genetikai hasonlóságból adódik.
Génkapocs
Ez a kiállítás nem szól a testvérharcról, a szülők megnyeréséről sem, de arról igen, hogy a dinasztia tagjai képességüket, tulajdonságukat fejlesztik, használják, hogy hangsúlyozhassák, különböznek egymástól, egyéniségek, nemcsak a családon belül, hanem a művészetük által a világban is, valamiben egyedülállók, és ezt kifejező- és művészi formálókészségük, kultúrateremtő, ízlésalakító törekvésük, magatartásuk, teljesítményük igazolja. Ami nekem feltűnő és egyben tetszik is, hogy a családi dinasztia nem zsenire beállított szellemet követ, vagyis nem érzem a fiatalokkal szembeni eltorzító várakozásokat, az elvárásokkal szembeni meghasonlást, annál inkább a tudás és a megismerés utáni vágyat és tiszteletet.
Strauss Emma fotói
Lehet, hogy életükben volt olyan időszak, amikor tehetségüket mások kétségbe vonták, de választott pályájukról eltéríteni senki sem tudta őket. Hogy a szülők miként éltek a jutalmazás és a büntetés eszközével, nem tudom. Egy biztos, egyik utód sem vesztette el kezdeményezőkészségét, kockázatvállalását, kreativitását, vagyis egyik utód sem arra törekedett, hogy meg akarjon felelni az elvárásoknak. A világ iránti érdeklődésük – miként műveikkel is igazolják – eleven és szabad, öntörvényű.
Farkas Ádám, Feledy Balázs: Sötét torzó
Olyanná válhattak, amilyenné akartak válni, hol ösztönösen, hol tudatosan. Érzelmi biztonságban élhettek, és hittek bennük, törekvéseikben, céljaikban. A bennük szunnyadó tehetség és érdeklődés kibontakoztatása a szülő támogató, elfogadó és megerősítő, és egyéniségükre szabott extra figyelmet biztosító magatartásával.
Strauss Emmát látom a legnyitottabbnak, az emberi arcot keresi, az apró emberi gesztusokat, nem ismeri azt a szót, hogy idegen, csak azt, hogy ember, éljen bárhol is a földön. Szociálisan érzékeny fotós, hagyományokra, szokásokra reflektál, távol az absztrakt világtól, közel a hús-vér jelenséghez. (Amin Tztezeg a sötétben, 2018; Orosz nő zenét hallgat a vonaton; 2018, Fiúportré, 2021; Keleti filozófus, 2021).
Enteriőr, textil és fotó
Farkas Zsófia áll legközelebb hozzá, figuratív és amorf bronz és alumínium szobraival (Tölcsérfej, 2016; Bahama I., 2021; Kisördög II., 2021; Egy bronzkori nyár emlékére I–II., 2021), amelyekben felfedezhetjük az elmozdulást a groteszk és az abszurd jelenségek felé. Farkas Borbála textilművész (Japán kert, 2019; Egyensúly, 2020) műveiben leginkább Rákossy Anikó festői világát érhetjük tetten, a geometriai motívumokat, a magányt, a meditatív gondolkodást, a színek fontosságát.
Japán kert, részlet
Farkas Ádám Kék Möbius-a (2021) a világban jelenlévő egységet, a végest és a végtelent, az univerzálist, a teljességet szimbolizálja, mintha minden a helyére került volna. Szerencsére nem került, a többi alkotása is erre utal (Végtelen visszatérés, 1992; Ívcsavar V., 1999; Sötét torzó, 2004), az ellentmondások, ellentétek sokoldalúságára, amit vagy elfogadunk vagy nem, életünk része volt és marad. A világ összetett és relatív voltát hangsúlyozzák a művek. A világ ilyen is, olyan is, attól függ, honnan nézzük, attól függ, hogy mit, mikor és hogyan választunk. Van vagy nincs középút? A kérdés nyitottságára utal Farkas Ádám említett műve, de mondhatom azt, hogy az egész kiállítás is a nyitottságra épül, a szabad szellemre, a békességre, az erőszakmentességre. Nemcsak az alkotók művészi felfogásában, hanem alkotásaikban is felfedezhető egyfajta tartalmi kontinuitás, a hagyomány követése.
Kék Möbius
Rákossy Anikó belső és titkos, rejtekező világába, érzelmi tükrébe enged bepillantani absztrakt művei által (Váraim I., 1998; Titkos táj, 2011; Váraim III., 2018; Rémálom, 2018; Tűztánc, 2020). A mozgás, a változás örök voltát hangsúlyozza. Egy vonal, egy színfolt formája változik, hullámot öltenek, mintha a tengert látnánk. A hullámok (vonalak, színek) tudják, hogy nem ők a tenger? A művek a létezés örömét, az elmúlás szomorúságát, a tér és az idő kontrasztív, diszharmonikus kapcsolatát, a pillanat megismételhetetlenségét, izoláltságát sugározzák.
RákossyAnikó: Tűztánc
A Kék Möbius az emberi álmot, emléket is megjeleníti, egységbe fogja. Képletesen magát a művészi dinasztiát is, a családi kötést, a családhoz való tartozást, a családról való leválást. …családtagjaim is meg tudták találni a saját hangjukat, a saját világukat, és ha szétnéznek a kiállításon, látni fogják, hogy minden műben benne van a közösség is – hangsúlyozta Farkas Ádám a megnyitón.
Farkas Zsófia: Egy bronzkori nyár emlékére I.
Ez a kiállítás többről szó, mint próbatételről, többről, mint az összeillésről vagy az össze nem illés feloldhatatlanságáról. Inkább önvallomásnak, a művek, az alkotók eltérő gondolkodásmódja, életfilozófiája közötti párbeszédnek tekintem, amely mögött egyrészt ott találjuk a felmenőkkel szembeni lázadás jegyeit, művészként a veszélyes élet vállalását, vagyis a saját út keresését, megtalálását. Másrészt ott találjuk a családhoz való tartozás összetartó – keresztény hittel átszőtt – morális erejét, benne a meghittséget, a gyengédséget és a szelídséget, az élet folytatásának és folytathatóságának igazságát és szükségességét is.
Farkas Ádám: Végtelen visszatérés
Egyik művész sem pózol, egyik művész sem a látszatvilág, a hamis koncepciók foglya, mindegyik vállalja a játék és a művészi lét mint szolgálat alázatát, művészi perspektívájának tágítását. Művészetük tárgya nemcsak az egész, az anyag és forma, az ember, a természet, a teremtéstörténet, hanem az is, ami az életen túl van. Oda-vissza.
Farkas Zsófia merészen archaikus formái-torzói, Rákossy Anikó tündérien éteri-rejtelmes világa, Farkas Borbála lírai tárgyilagossága, Farkas Ádám anyagszerűségének minimalizmusa-univerzalizmusa közötti kapcsolat egzisztenciális, rokon szellemek találkozása és egyesülése a tradíció, az otthonosság jegyében. A tradíció nem más, mint…ami elmúlt, az örökké aktuális marad és a jelen tényezőjévé válik (Hamvas Béla: Evola, Guénon és Hagyomány).
Staféta
