Gyarmati Gabriella

 

Mint-A-Forma

Bányai Inez és Csuba Anita öltözéktervező iparművészek kiállítása és divatbemutatója elé[1]

 

Öltözködés és élet: a sok évezredes történet a mai napig alig változott, csupán a forma és funkció aránya mutat differenciált képet. Lássunk egy 1887-ben megfogalmazott panaszt: „A ruházat alapján ítélik meg manapság az embert. Aki olyan szerencsétlen, hogy tisztességesen nem ruházkodhatik, azzal jobbmódú ember szóba sem áll, úri házba be nem bocsátják, és ha valamely dolga akad a közhivatalban, nem nézik, hogy kicsoda, hanem tetőtől talpig végignézik, s ha silányan van öltözve, akkor csak félvállról beszélnek vele” – írja a Szabóipari Közlöny.[2]

Az öltözködés emberemlékezet óta a társadalmi hovatartozás mutatója, bár egyetemi esztétika tanárom úgy vélte, hogy a hölgyek ruházatának minőségét és értékét manapság csak a nőtársak tudják igazán precízen elhelyezni az értékskálán. A társadalmi státus és az életvitel kapcsolata a viselettel természetesen ma is fennáll, de a kettő viszonya nem egyértelmű, hisz talán mi magunk is azon vagyunk, hogy valamivel kedvezőbb képet mutassuk magunkról, helyzetünkről, lehetőségeinkről, mint ami valójában megadatott. A lényeg egykor és ma is: MIT, MIBŐL (azaz milyen alapanyagból) és HOGYAN. Az ördög pedig, ahogyan mondani szoktuk, a részletekben van: azaz a szabás, az anyagminőség és a díszítés különbségében rejlik.

 

A viseletet egykor és öltözékünket ma is több tényező határozza meg. Lássuk, melyek ezek!

• a lehetőségek
• a szokások
• az előírások
• az ajánlások
• a tiltások
• a korízlés
• és a személyiség, azaz elsősorban hogy kitűnni vagy másokhoz hasonlítani szeretnénk-e

 

A kiállítás és az azt kísérő divatbemutató helyszíne, az Andrássy-kastély fénykorában a híresen szép, tulajdonképpen az 1860-as esztendők legszebb asszonyának tartott Kendeffy Katinka és férje, a mindig választékos és elegáns megjelenésű gróf Andrássy Gyula otthona volt, akit a hatvanas évek első számú férfi mintaképeként valamint az asszonyi szívek megdobogtatójaként ismertek. A népszerű arisztokrata pár azonban koruk friss divatáramlatait nem csupán ruhatáruk összeállításában, de az építészeti stílusválasztásban is követték.

 

Mindeddig viselőjük szemszögéből közelítettünk a ruházathoz. Most nézzük a másik oldalról! Két öltözéktervező iparművész, Bányai Inez és Csuba Anita mutat nekünk alternatívákat, a jelenidejűséget igazoló szemléletet és stílust képviselve. Bár a stílusuk heterogén, pályájuk alakulásában jónéhány kapcsolódási pontot fedezhetünk fel.

Először is, mindketten Békéscsabán születtek, abban a dél-kelet-magyarországi városban, amelynek múzeuma huszonhárom éve dolgozik együtt a Dél-Zempléni Múzeum és Kulturális Központtal. Mindketten igen korán megtalálták az őket érdeklő témák, a helyi Ruhaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző női ruha készítő szakán tanultak, majd öltözéktervező diplomát szereztek az iparművészeti képzést folytató Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Tanulmányaik egy-egy évét Inez és Anita is a világ egyik legjobb divatiskolájában, a London College of Fashion képzésén töltötte Erasmus ösztöndíjjal. Mindketten visszatértek Békéscsabára és művésztanári állást vállaltak. Jelenleg a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Művészeti Szakgimnázium textil szakának pedagógusai. Rendszeresen részt vesznek öltözék kiállításokon és divatbemutatókon. Közös tárlatokat is szerveznek. Mindketten a – többségében helyi művészek tömörítésére hivatott – Békéstáji Művészeti Társaság tagjai. És barátok…

Bár munkájuk jól láthatóan tükrözi az orientációbeli különbséget, a gondolatgazdagság mindkettőjük tevékenységének alapvető jellemzője; ahogyan Csuba Anitával kapcsolatban egykor fogalmazták: „Gondolat átírása öltözékre”.[3]

 

 

Tervezőink szerencsések, mert megengedhetik maguknak, hogy ne kapkodjanak. Egy-egy darab megszületése, a felvetett téma kiérlelésének folyamata akár több éves programmá is növekedhet; mindketten továbbgondolták például jól sikerült diplomamunkájukat is.

Inez néhány évvel ezelőtt úgy vélekedett, hogy munkájával akkoriban a művészet és a funkcionalitás kapcsolatában rejlő lehetőségeket járta körül. Olyan jellemzőkkel írta le működését, mint a minimalizmus, a többcélú felhasználhatóság és a játékosság. A kiállításban szereplő Variálható öltözék kollekció geometrikus formákból címet viselő összeállítás valóban funkcionális. E praktikus darabok azonban jócskán eltérnek a divatbemutatóra előkészített kollekciótól. Mert amíg a korábbiakban a felhasználhatóságot húzhattuk alá, most a játékosság kerül előtérbe. A játékosság és valamiféle fennköltség, valami olyasmi, amitől egy nő olyannak érzi magát, amilyenné titkon válni szeretne.

 

 

 

Csuba Anita diplomamunkájában a magyar népviseleteknek a XXI. századi divatra gyakorolt hatását igyekszik körüljárni és példák útján meghatározni. Vállalkozása a Trendi menyecskék címet viseli. Trendi, de milyen értelemben is? Divatos vagy menő vagy felkapott vagy közkedvelt?

A magyar népviseletek tanulmányozása nyomán, népi szabás és díszítések alkalmazásával felépített diplomakollekció tematikája ma is meghatározza tevékenységét, ahogyan azt a divatbemutató is igazolja. A kiállításban szereplő négy ruha, a Szürke melankólia című összeállítás azonban a ruha és a test viszonyát, a személyiség és az éppen divatos testideál, a női test mint kifejező eszköz jelentésváltozását vizsgálja. Olyan megoldásokkal operálva hoz létre valóban XXI. századi megoldásokat, amelyeket már dédanyáink is ismertek és gyakorlottan alkalmaztak: a piézést, a húzást és többek között a ráncolást.

Ahogyan a divatbemutató ruháinak alapanyagát közelről nézem, az Inez által sávokra tépett majd összevarrt, új felületet adó anyagokat, eszembe jutnak azok a finom, nagyon női assamblage-ok, amelyeket az alkotó készít. Kisméretű elemekből, talált tárgyakból állít össze kitalált tárgyakat, cizellált női történeteket, érzékeny lélekkel fogalmazott széphistóriákat – selyemszalaggal átkötve…

Bányai Inez és Csuba Anita egy enigmatikus világot tár elénk. A rejtvényszerű közlést azonban egy mindannyiunk által beszélt nyelven fogalmazzák meg, az öltözékek nyelvén. Valami azonban mégis más, mint a hétköznapokon. Hogy miben rejlik ez a másság? A célokban, a szándékban és az eszközben. A lényegben…