Ablonczy Emőke és Gnandt János

 

AblonczyEmőke

 

BEGart 2018

 

A békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium

Művészeti Szakgimnáziuma tanárainak kiállítása

 

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a Békéstáji Művészeti Társaságnak[1], amiért lehetőséget adott arra, hogy a BEGart művésztanárai ebben az alkotótérben kiállíthassanak. Biztos vagyok abban, hogy nem volt nehéz döntés, hisz tagjaik sorában ott vannak korábbi művésztanár társaink: Kállai Júlia, Lonovics László, Udvardy Anikó, Széri-Varga Géza, Szereday Ilona és Gnandt János[2] is. És az iskola jelenlegi tanárai közül is többeket tagjainak sorában tudhat a Társaság. Jó ezt tudni, jó ezt tapasztalni. Hálás vagyok érte. Külön köszönöm mindazoknak, akik tettek azért, hogy a kiállítás ötletéből valóságot varázsoljanak.

 

 

Olyan dologra vállalkoztam, ami ritkán adatik meg egy embernek. Megnyithatok egy kiállítást, amelynek kiállítóként is a szereplője vagyok, és talán tudják, hogy a hétköznapokban az iskolában felelek az itt kiállító művészek szakmai munkájáért.[3] Most már értem, miért kellett elfoglalnom ekkora helyet a kiállítás plakátján…

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakgimnáziumában tanító szaktanárok művészek. Alkotó emberek, akik a tanítás mellett folyamatosan saját gondolataiknak teret engedve különböző eszközökkel megjelenítik, formába öntik a számukra fontosat.

Érdekes lét a művésztanári. Benne lenni, átadni, tanulni és tanítani. Csak most gondolkodtam el azon, mennyire sok szállal kötődünk egymáshoz mi, művésztanárok. A szálaink szövetet alkotnak, mert szövetséget vállalunk a művészettel való tanításért, szakmánk legmagasabb szintű műveléséért és iskolánk országosan is elismert, magas fokú művészeti oktatásáért.

 

 

Mindannyian érezzük, hogy ebben a szövetségben lenni jó. Jó, bár néha nagyon nehéz, mert közösen vállalt feladataink vannak. Együtt vagyunk, együtt dolgozunk. Felelősség is, mert figyelemmel kell lennünk a közösen vállaltakra és benne természetesen egymásra. A művészet csodálatos lehetőség erre is. Teremtő szándék, amely a valóságot tükrözi vissza látásmódunkon keresztül. Segít megérteni világot, megmutatni a világot, élni az életet. Jó tudnunk egymásról, hogy ez is lüktet bennünk. Külön kiváltság azt oktatni, tanítani, ami az ember legjava, amit leginkább szeret. Mi mind így vagyunk, a BEGart művésztanárai.

 

 

Ki gondolta volna 1998-ban, hogy olyan szépen és magától értetődően állunk majd művésztársakként és kollégákként egymás mellett egykori tanítványainkkal 2018-ban? Vágy volt, most pedig valóság. Pluhár András, Reha-Korcsog Erzsébet, Simon Debóra, Kónya Kincső egykori diákjaink, akik egyetemi tanulmányaik után visszatértek, hogy együtt dolgozzanak velünk.

Húsz éve kezdődött. Ez egy húsz éves szövetség, amiért összefogtak mások, aztán pedig mi is csatlakoztunk, hogy itt, Békéscsabán elsőként középfokú művészetoktatás legyen. Akik most kiállítunk, csupán ezért lehetünk itt. Amikor iskolánk első művészeti igazgatóhelyettese[4] nyugdíjba ment, akkor ébredtem rá, hogy mi csak azért lehetünk így együtt, csak azért ismerhetjük egymást, mert ő elhívott minket Békéscsabára tanítani. Egy közös céllal, sok különböző embert.

 

 

Fontos észrevenni, felfedezni és örülni annak, hogy minden ember más. Egyedi és megismételhetetlen. Az alkotás felszínre tudja hozni a legbelsőbb érzéseinket és kifejezni a világról alkotott képünket. A szakmai tudás ahhoz kell, hogy a legpontosabban mutassuk meg mindezeket. Az itt kiállító alkotók sokféle művészeti ág elkötelezettjei és munkáikban tükröződik is ez a sokszínűség. Amikor tanítunk, megmutatnunk magunkból is valamit. Egy kis részletet az egészből... Azzal a szándékkal jöttünk most ide, hogy hozzátehessünk még egy részletet, hogy a tanítványok láthassák tanáraik munkáit, a békéscsabai érdeklődők pedig azt, hogy a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium Művészeti Szakgimnáziumába tanító szaktanárok művészek, akik szövetségesek, elkötelezettek arra, hogy a művészettel tanítsanak.

Zárószóként egy ének első sorait hoztam:

„Tégy Uram engem áldássá, lelkedet úgy várom,
Tedd Te a szívem hálássá, hogy Neked szolgáljon.”
Ámen

Kérem, lépjenek közelebb az alkotásokhoz és az alkotókhoz. Fogadják szeretettel, amit elhoztunk Önöknek!