Enteriőrkép a XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep
záró kiállításában
(fotó: Békéstáji Művészeti Társaság archívuma)
Gyarmati Gabriella
A XIV. Békéscsabai Nemzetközi
Művésztelep kiállítása elé[1]
Tudjuk, hogy egy művésztelepet elindítani és működtetni nem egyszerű dolog. Munka van vele. Sokba kerül. Akkor mégis miért szeretne Békéscsaba művésztelepet magának – Európa és Magyarország sok más településével együtt? Talán azért, mert csupán a művészet képes időtállóan és hitelesen dokumentálni egy időszakot, egy kort. Hogy a művészet maradéktalanul tiszta, romlatlan és igazmondó lenne? Szó sincs róla. De még mindig ez a legjobb megoldás. Ahogyan a demokrácia, Winston Churchill szerint…
A békéscsabai művésztelepi kezdeményezés nem hagyományok nélkül való, hisz tudjuk, mennyire hosszú időn keresztül működött a Békéscsabai Grafikai Művésztelep. Az 1976-tól 1989-ig élő vállalkozás a XX–XXI. századi magyar művészet történetének több, azóta kanonizált nagysága részvételével zajlott. Itt dolgozott – többek között – egy csabai származású testvérpár is. Mindketten ragyogó művészek, kiváló elmék, élenjáró teoretikusok. A közelmúltban elhunyt Fajó Jánosra és a békéscsabai kötődést gyakori hazalátogatásokkal ma is életben tartó Mengyán Andrásra gondolok.
Jogosan tehető fel a kérdés, hogy miért érzi szükségesnek egy települési önkormányzat, hogy művésztelepe legyen? Miért jó, ha mecénása lehet a kortárs művészet effajta fórumának? Az okok a következők lehetnek:
- a művésztelepen születő alkotások kvalitása
- az ott uralkodó gondolatiság és hangulat
- a hozzánk más országokból érkezők városunkhoz való viszonyulása
- vagy az innen hazavitt művek, gondolatok, érzések, emlékek volta és milyensége
A Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepet a fennállásának negyedszázados évfordulóját tavaly ünneplő Békéstáji Művészeti Társaság hívta életre. A szándékok találkoztak. Békéscsaba városa úgy döntött, hogy felkarolja a vállalkozást. Tehát a város akart magának egy művésztelepet. Szerencsés módon nem voltak annak szellemiségével vagy a résztvevők által beszélt alkotói nyelvvel kapcsolatban előre megfogalmazott elvárásai. Mert a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep alkotóit nem valamilyenfajta azonos szellemi alap vagy egyöntetűen képviselt stílus jellemzi. Sokkal inkább kvalitásbeli egységesség érvényesülését figyelhetjük meg.
A művésztelepek ugyanis kétféle rendező elv szerint működhetnek. Szerveződhetnek az orientáció azonossága szerint. Ilyenkor, ha nem is teljességgel azonos, de nagyjából hasonló gondolati alapot, koncepciót követő alkotók dolgoznak együtt. Ilyen volt az első generációs francia realistákat kinevelő barbizoni iskola vagy a nagybányai művésztelep, amely forradalmi erejű és fellépésű kolóniává növekedett. Ha egészen közeli példát szeretnék felhozni, akkor a Békéscsabai Grafikai Művésztelepet vagy az ebben az esztendőben negyvenkilencedik alkalommal megrendezett Gyulai Nyári Művésztelepet kell említenem. Utóbbi az alapítók kritikai realista szemléletét viszi tovább ma is.
A XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep résztvevői
(fotó: Békéstáji Művészeti Társaság archívuma)
A másik művésztelep-szervezési irány jóval egyszerűbb és életszerűbb. Nem a tartalom és/vagy a forma hozza közös nevezőre az alkotókat, hanem a többé-kevésbé azonos művészi színvonal. Az effajta szabadabb elveket követő művésztelepek, mint például a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep kiállításai ezért is mutatnak minden esetben igen változatos összképet.
A Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep szabadiskolai feladatkör betöltésének felvállalása nélkül működik. Nem fogad autodidakta művészeket, amatőröket, felvételire készülőket. Biztosít műtermet, vakrámára feszített alapozott vásznat és festéket. És ami nem mellékes, teljes ellátást. Mert tudjuk, ez sem mindegy…
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi a hozadéka a művésztelepnek Békéscsaba számára? Először is, jó tudni, hogy a város képes idevonzani akár külföldről is alkotókat, és alkalmas arra, hogy a művészek számára termékenyítő közegként működjön. Amikor felállítják festőállványaikat a Szent István téren zajló, évről évre ismétlődő szabadtéri munkához, a reprezentatív belvárost, a város ékszerdobozát pásztázzák a tekintetek és az alkotók közül többen meg is örökítik szépségét, érdekességeit, vonzó részleteit. Olyan szépségekről van szó, amelyeket az átlagszem talán észre sem vesz, amelyekhez nem emeljük fel a tekintetünket, miközben a hétköznapi terhek súlyát hordozzuk vállainkon. Ők ezt megteszik, talán helyettünk is.
Az alkotók évről évre hagyományosan a szervezőknél hagyják egy műtermi munkájukat és a főtéren készült festményüket. A képanyagot Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának adják át. Az egymást követő művésztelepek során beérkező műtárgyak egy folyamatosan épülő, kvalitásos kollekció ígéretét biztosítják számunkra. Egy olyan műgyűjteményét, amely remélhetőleg egykor majd felveszi a versenyt bármely kortárs művek gyűjtésére koncentráló magyarországi közgyűjteménnyel. Kitartást kívánok a szervezőknek ehhez a nemes vállalkozáshoz!
A 2018. július 21. és 28. között zajlott XIV. Békéscsabai Nemzetközi Művésztelep résztvevői:
Danijel Babić / Szerbia
Bányai Ildikó Inez / Magyarország
Martina Blaščáková / Szlovákia
Aleksandra Firlińska / Lengyelország
Gnandt János / Magyarország
Korina Gubik / Szerbia
Lonovics László / Magyarország
Martin Kudla / Szlovákia
Mészáros Sándor / Magyarország
Papp Zoltán / Magyarország
Tóth János / Magyarország
Malgorzata Et ber Warlikowska / Lengyelország
A kiállítás 2018. szeptember 20-ig látogatható.
