Kányádi Sándor és Pécsi Györgyi
Szász Anna Tünde
A vers az, amit mondani kell
A Petőfi Irodalmi Múzeumban Kányádi Sándort köszöntötték 85. születésnapja alkalmából barátai, olvasói, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozata, a Digitális Irodalmi Akadémia, és a Magyar Írószövetség május tizenharmadikán, kedden este. A PIM Díszterme nagyon hamar megtelt, nem sokkal hat óra előtt már csak az ajtóban állva maradt hely annak, aki együtt szeretett volna ünnepelni a költővel.
Az ünnepi est a Kaláka együttes előadásával vette kezdetét (akik már 1981 óta dolgozzák fel a költő verseit), a Valaki jár a fák hegyén című vers megzenésített változatát adták elő, majd az Alma című dalhoz stílusosan csatlakozott a Gryllus-család egyik legfiatalabb tagja, Gryllus Alma is.
A Kaláka együttes
Ezután az est házigazdája, Pécsi Györgyi kritikus, szerkesztő köszöntötte a költőt, beszélt az életútjáról, arról, hogyan kezdte költői pályafutását, s kiemelte, Kányádi az a szerző a magyar irodalomban, akit minden irodalmi irányzat elismer és nagyra értékel. Költészetével etikai axiómákat erősített meg, a világban való otthonlétről ír, és meg tud szólítani mindenkit a legfiatalabbaktól kezdve a legidősebb korosztályig. Ekkor hangzott el először az este folyamán Sándor bácsi sokat emlegetett, mára már szállóigévé vált mondata, miszerint „A vers az, amit mondani kell.”
Havas Judit előadóművész, „aki már közel három és fél évtizede mondja kitartóan Sanyi bácsi verseit”, most is Kányádi-versrészletekkel készült az estre, olyan szövegekből válogatott, mint például a Vae victis, a Volna még vagy a Halottak napja Bécsben.
Havas Judit
Majd Áder János, köztársasági elnök köszöntőlevelelét Dr. Gróh Gáspár tolmácsolta az ünnepeltnek. Ezután Melocco Miklós szobrászművész köszöntötte költő-barátját, elmondta többek között azt is, hogy minden művészet közül a költészetet tartja a legnagyobbnak, és hogy a vers nem ünnep, több annál; mindig jelen idő, mindig a jelen.
A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, E. Csorba Csilla is méltatta és köszöntötte Kányádi Sándort, és ajándékként átadta azt a fényképsorozatot, ami még Petőfi Sándor földi maradványainak kutatásakor készült, s amin maga Kányádi is részt vett. Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke visszaemlékezett korábbi találkozásaikra a költővel, kiemelte, hogy Kányádi olyan nyelven írt, ami mindenkihez eljut, amit mindenki ért.
Szentmártoni János
Őze Áron színművész is Kányádi-versekkel készült az estre: előadásában elhangzott a Hajnaltájt hazaballagóban, a Nekem az ég, a Koszorú, az Előhang, a Viseltes szókkal, a Valaki jár a fák hegyén, a Szelíd fohász, és az Egyszer majd minden szép lesz is.
Őze Áron
Sándor bácsi megköszönte a jókívánságokat, és megjegyezte, sosem nevezte magát költőnek, hiszen „az igazi költő az, akinek halála után évtizedekkel, évszázadokkal is mondják a verseit”.
Az ünnepelt: Kányádi Sándor
Majd Pécsi Györgyi kérdezte, ő pedig mesélni kezdett: mesélt a Petőfi-legendáról, ami Székelykeresztúron él, hiszen eszerint a nagy kapkodásban itt földelték el a költőt, s később Bálint Dániel, egy koporsókészítő ásatta ki a sírt és készített egy szép koporsót. Hozzátette, amikor bajban van a magyar nemzet, az emberek mindig látni vélik Petőfit, mindig „megjelenik” a költő, aki megérdemelné, hogy minden magyar faluban legyen sírja. Pécsi Györgyi azon kérdésére, miszerint diktatúra vagy békeidő idején jobb költőnek lenni, azt válaszolta Sándor bácsi, hogy a diktatúra idején van ideje és tétje a költészetnek, hiszen akkor lehet verset írni, amikor annak ideje van. Mesélt 1981-es Buenos Aires-i utazásáról, s felolvasott a verseiből is. Felemlegette olaszországi útját is, ahova felolvasni utazott el, ahol Ferenc pápával is találkozott, illetve nem csak találkozott, hanem meg is ajándékozta a pápát Dél keresztje alatt című versének spanyol fordításával.
Az estnek keretes szerkezetet a Kaláka együttes adott, előadták a Dél keresztje alatt, és zárásképpen a Faragott versike megzenésített változatait. Pécsi Györgyi búcsúzóul hozzátette még, öt év múlva majd ugyanitt megünnepeljük Sándor bácsi 90. születésnapját is.
